Tegnap reggel kimentem a helyi piacra, és elájultam az eperáraktól, bár igazából illúzióim nem voltak, de akkor is. Így aztán délután felkerekedtünk és szeddmagadoztunk egy eperföldön, egy óra alatt szedtünk majdnem 10 kg epret – egészen pontosan 9,7 kilónyit.
Készült négyféle dzsem és egy desszert.
És még nincs vége a terveknek, ugyanis szerdán visszamegyünk, de akkor egy nagyobb mennyiséggel fogunk hazatérni. De az a cucc már nem az én felelősségem lesz…
Az epret tisztítás után feldaraboltam, kisebb lábosban feltettem főni. Ahogy levet eresztett, hozzákevertem a cukor nagy részét, összekevertem és belecsipkedtem a bodzavirágokat.
A maradék cukorba kevertem a pektint. Kb. 10 perc forralás után beleszórtam a pektines cukrot és alapos kavarás után magas hőmérsékleten forraltam 1 percig. Levettem a tűzről, belekevertem a likőrt, kiforrázott üvegbe (1 db 500 ml-es) töltöttem és 5 percre a tetjére állítottam.
Az epret daraboltam, egy lábosban a tűzre tettem, felforraltam. Hozzáadtam a cukrot, a vaníliapasztát és a mozsárban durvára tört borsot. Forraltam nagyjából 15 percig, majd hozzáadtam a kevés cukorral elkevert zselésítőt, magas lángon 1 percig továbbforraltam. Levettem a tűzről, belekevertem a konyakot, üvegekbe töltöttem, fejre állítottam őket 5 percre.
A metódus a fent leírtakkal azonos, a csokoládét a végén tördeltem bele és amikor elolvadt, akkor vettem le a tűzről majd ment bele a rum.
Erről kép nem készült, mert már meglehetősen elegem volt az eprezésből, ugyanis közben elkészült a desszert is.
Meg ennél a mennyiségnél azért már bedurvultam, nem késsel vagdostam majdnem egyforma kis kockákra a gyümölcsöt, hanem beleraktam a robotgépbe és ahogy esik, úgy puffan alapon párszor megnyomkodtam a pulse gombot, legyen rusztikus majd az a lekvár.
Egy jó nagy fazékba öntöttem az egyáltalán nem egyenletesen felaprított gyümölcsöt, hozzáadtam a cukor nagy részét és jó 35-40 percig forraltam, elég jól lefőtt és a habja is eltűnt. A maradék cukorral elkevertem a zselésítőt, azt is a lekvárhoz adtam, kevergetve magas hőmérsékleten forraltam még 1-2 percig. Levettem a tűzről és belekevertem a likőrt, majd üvegekbe töltöttem.
Mint alább majd kiderül, a desszert elnevezésével nem bíbelődtem sokat (az ilyen meg olyan krémes álom elnevezésektől frászt kapok) és képet sem csináltam, ugyanis valami végtelen módon nem fotogén cucc, de nagyon finom.
Rettentő egyszerű módon egy tál aljára szórtam az amarettit és ráöntöttem a likőrrel meg a cukorral összeturmixolt epret.
A krémhez a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját fehérre vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Hozzáadtam a mascarponét, simára dolgoztam.
A tojásfehérjét kemény habbá vertem, a krémbe forgattam, ahogy a nem túl kemény habbá vert tejszínt is. Majd az egészet az epres cucc tetjére simítottam. Két órát a hűtőben hagytam, hogy a keksz felszívja az epres öntetet és jól összeérjen.
Makkakonyha 