Fűszeres sók

Bár az utóbbi időben szinte egyáltalán nem használok sót, mégis jó készíteni ilyeneket, ha másért nem, hát mert olyan jól néznek ki.

És ha már nagyon nem tudod, mit ajándékozz, mert már elsütötted az összes létező ötleted az ehető ajándékokra, volt már DIY csoki, forrócsokoládé-por, szaloncukor, süti, egyebek, akkor az ilyesmi elég jól jön. Igen tartós ajándék, már abból a szempontból. hogy meg ez ugyan nem romlik. Szinte semmi tervezést nem igényel az elkészítésük, egy rendes háztartásban általában vannak olyan cuccok, amiket össze lehet keverni sóval. Csak kell találni pár szép üveget vagy zacskót.

CHILIS-VÖRÖSBOROS SÓ

750 ml száraz vörösbor
1 csésze durva szemű só
1/4 tk őrölt chili

A fűszersók közül ez a legtrükkösebb, mondhatni. Nem lesz ugyanis készen azonnal, kell neki jó pár nap, míg kiszárad teljesen és tárolható állapotba kerül. De egyébként ha kissé nedves marad – ami azt jelenti, hogy olyan a textúrája, mint a sötétbarna cukroknak, azaz mászós – nem kell aggódni, legfeljebb ellátjuk instrukciókkal az ajándékozottat, hogy szórja ki egy tálcára.
Bár szerintem simán maradhat mászós is.
Szóval azzal kezdjük, hogy a vörösbort beforraljuk 1-2 ek-nyira. Igen, nem tévedés, valóban addig kell forralni, míg egy nagyon sűrű szirupot kapunk. Ez egyébként meglepően gyorsan megy, 20-30 perc kell hozzá, a végén legyünk óvatosak, kevergessük állandóan, ne égjen le. Addig főzzük, míg kanállal az edény alján csíkot tudunk húzni.

vorosborosso2
Ezt szirupot összekeverjük a sóval. Nem egyszerű művelet, mert ha túl hideg a só, a szirup becsomósodhat, ellenben kanállal gyötörjük-kevergessük addig, míg már nincs benne sehol egy csomó sem.
Előzőleg a sóba keverjük a chilit, ugyanis ha a borral együtt forralgatnánk, még a végén megéghetne.
Ha kicsit fel akarjuk gyorsítani a száradást, tegyük be sütőpapíron szétterítve 2 órára 75 °C-os sütőbe. De előre mondom, látszólag semmi értelme, viszont tényleg hamarabb szárad aztán szobahőmérsékleten.
Vörös húsokhoz, csokoládéhoz érdemes használni, de szerintem bizonyos sajtokhoz is remek.
Chili helyett/mellett fahéj, kardamom, mindenféle borsok stb. használható. Sőt én a vaníliát is szívesen rakom bele.

 

vorosborosso

 

KAKUKKFÜVES-CITROMOS SÓ

1 csésze durva só
2 ek friss (citromillatú) kakukkfűlevél
1 db citrom reszelt héja

A kakukkfű leveleit lehúzzuk az ágakról, a sóval és a citromhéjjal együtt aprítóba tesszük és addig forgatjuk, míg a kakukkfüvet felaprítja a gép.
Tálcára sütőpapíron szétterítjük.
Ennek nagyon kevés száradási idő is elég, hiszen a fűszer és a citromhéj alig tartalmaz nedvességet, azt meg a só maga is képes elintézni egyedül.
Csirkéhez, halakhoz (módjával) ajánlott.

 

kakukkfucitrom

 

SRIRACHA-LIME SÓ

1 csésze durva só
2 ek sriracha
2 db lime reszelt héja

Egy tálban összekeverjük a hozzávalókat, majd tepsire sütőpapírt teszünk, szétterítjük a sót, betesszük 2 órára a 75°C-os sütőbe. Közben többször átforgatjuk.
Ennek valóban elég a 2 óra szárítás ezen a hőmérsékleten, de ha biztosra akarunk menni, nehogy összeálljon az egész egy tömbbé az üvegében, hagyjuk kint még egy napig a konyhában.
Speciel ezt azért érdemes a sütőben szárítani, mert nem igen lehet megmaradni a sriracha mindent elárasztó illatával közösen egy légtérben huzamos ideig. Viszont a sütő után már nincs ilyen veszély.
Ezt húsok mellett leginkább avokádóhoz, paradicsomhoz, tojáshoz vagy sült zöldségekhez használjuk, ígérem, nem bánja meg senki. Ugyan a vörösboros nagyon látványos a színével, de ez a srirachás szerintem a legzseniálisabb.

 

srirachalimeso

Advertisements

Szecsuáni borsos-gyömbéres süti

A szecsuáni bors egy olyan bors, ami nem is borsféle, hanem a rutafélék családjába tartozik. A növény magjának héját szárítják ki, az tulajdonképpen a „bors”, azaz a borsvirág, ahogy Kínában nevezik. A növény magját nem használják, az íze nem jó.

Általában szárnyashúsok fűszerezésére használják főleg Szecsuán tartományban, de van az ízében egy halvány citrusos aroma, így jól összeillik bármilyen citromos dologgal. Nem túl csípős ez a fűszer, inkább egy kis zsibbasztó hatás jellemzi a nyelven. Érdemes felhasználás előtt szárazon megpirítani. A legtöbbször a kínai ötfűszer keverékben vagy a japán hétfűszer keverékben találkozunk vele.

GYÖMBÉRES-LIME-OS MINI KUGLÓFOK (12 db)

1 adag kókusztej maradéka
2 adag mandulatej maradéka
½ csésze őrölt mandula
½ csésze rizsliszt
1 tk sütőpor
¼ tk szecsuáni bors mozsárban összetörve
3 db tojás
160 g kókuszolaj
120 g kókuszcukor
1 db lime reszelt héja
4 db szirupban eltett gyömbér

A sziruphoz:
1 ek lime lé
2 ek gyömbérszirup

minikuglof2

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, a mini kuglófformát kikenjük kókuszolajjal.
A kókuszolajat megolvasztjuk, összekeverjük az elhabart tojásokkal, a cukorral és a lime levével.
A gyömbért apróra vágjuk, a tojásos krémhez adjuk.
A tejek leszűrt maradékát (összesen 365 g volt) vegyítjük a darált mandulával és a rizsliszttel, hozzáadjuk a sütőport és a borsot, majd az egészet a nedves hozzávalókhoz keverjük, simára dolgozzuk.
A formát megtöltjük a masszával, berakjuk az előmelegített sütőbe és kb. 35 perc alatt készre sütjük.
Kivesszük, hagyjuk a formában langyosra hűlni, majd tálra borítjuk a sütiket és meglocsoljuk a gyömbéres sziruppal.

Fűszeres lazacfasírt

Itt az újabb fasírt, mert a fasírt jó, a fasírt egyszerű. És el lehet vele tüntetni az összes maradékot. Most éppen a lazac volt a maradék, de a legtöbbször a rizs az.

LAZACOS RIZSFASÍRT

1 csésze rizs
2 csésze víz
250-300 g sült lazac
1 tk reszelt gyömbér
1 gerezd fokhagyma
1 ek apróra vágott snidling
1 db piros chili
1 db tojás
2 ek szezámmag
½ db lime leve
só, bors

 

A rizst megfőzzük sós vízben, majd hagyjuk kihűlni.
Közben a lazacot felaprítjuk, tálba tesszük. Hozzáadjuk a finomra vágott chilit, snidlinget és fokhagymát, beletesszük a gyömbért, a lime levét és a szezámmagot is.
Ha a rizs teljesen kihűlt, összekeverjük fűszeres lazaccal és a tojással, sózzuk és borsozzuk, a masszából vizes kézzel kis fasírtokat formázunk.
Serpenyőben kevés olajat hevítünk és a fasírtok mindkét oldalát pirosra sütjük.

 

lazacrizs

Palacsinta nap

Alapból nem is gondolná az ember, hogy mi mindenből tud önellátó lenni. Például a citromból. Esetünkben a lime-ból. Az érett lime-nak majdnem olyan fűszeres az illata, mint a Meyer citromé. A színe mondjuk ugyanolyan narancssárga, az íze kissé édesebb, de a héját ha reszeljük, szinte ugyanaz a fűszeres illat.

 

Így nézett ki nyáron.
Így nézett ki nyáron.

 

És ilyen éretten.
És ilyen éretten.

 

Van ugye ez a pancake day, szóval kicsi palacsintákat sütünk. A teljesen kopasz lime fáról lehulló lime felhasználásával. Remélem, ha ki tudom végre rakni a szabadba a fát, kihajt.

 CITROMOS-MÁKOS KÓKUSZPALACSINTA (15 db)

4 db tojás
¼ csésze kókuszkrém
¾ csésze víz
¼ tk vaníliapaszta
2 ek méz
1 db érett lime reszelt héja és leve
½ csésze kókuszliszt
2 tk sütőpor
1 csipet só
1 ek mák

A tojásokat egy tálba ütjük, kis habverővel elhabarjuk. A kókuszkrémet szintén a habverővel keverjük a vízbe, majd a tojásokhoz öntjük. Belekeverjük a mézet és a vaníliát, belereszeljük a lime héját és belefacsarjuk a levét.

A kókuszlisztet egy tálba szitáljuk, hogy ne legyen csomós, hozzákeverjük a sót, a sütőport és a mákot. Majd az egészet a tojásos keverékhez adjuk, simára keverjük, 10 percre félretesszük állni, hogy a kókuszliszt fel tudja szívni a folyadékot.

Ezután serpenyőben kevés kókuszzsírt olvasztunk és 1 db palacsintára számolva 1 ek masszát csorgatunk bele. Egy közepes serpenyőbe 3 db fér el úgy, hogy meg is lehet fordítani. A közepesnél kissé gyengébb tűzön pár perc alatt megsütjük az egyik oldalát, majd egy spatula segítségével megfordítjuk. A másik oldalát is pirosra sütjük.

Tányérra tesszük és mindegyikre csorgatunk kevés mézet és valamilyen gyümölcsöt rakunk rá. Én most tonkababos-balzsamecetes meggydzsemet raktam rá. Kell a savanykás íz ehhez a palacsintához.

 

pancakeday

Avokádós hummusz

Nem, nem leszek se paleós, se más hasonló ilyesmi, de bizonyos okoknál fogva próbálok jó pár receptet tej- és/vagy gluténmentesen kikísérletezni. Mondjuk az alábbi recepttel nem is tudnék paleós lenni, mert a hüvelyesek is tiltólistán vannak náluk. Oké. De azért a gyümölcsöket már tényleg nem értem. Nem hinném, hogy a paleolit (igen hosszúra nyúló) korban élő ember megengedte volna magának azt a luxust, hogy hagyja elrohadni a gyümölcsöket a fákon, mert “az tiszta cukor, távozz tőlem, Sátán!”.

Eddig a hummuszt mindig görög joghurttal csináltam, de ugye abban van laktóz. Viszont a hummusznak krémesnek kell lennie. Ha a csicseriborsó főzővizét rakjuk bele, ahogy ezt számos helyen ajánlják, akkor elég érdekes egy cuccot kapunk. Az olívaolaj sem az igazi jó megoldás szerintem, mert egy bizonyos mennyiség után tök elnyom mindent az íze.

Így jött az avokádó, az krémes is, zsíros is, szép a színe is, szeretem is. Mi kell még. Ja és már megint lesz a magjukból fa is. Végre találtam egy oldalt, ahol leírják, hogy kell otthoni körülmények között avokádót nevelni anélkül, hogy minimum az angol királyi botanikus kertben laknánk 15 m-es belmagassággal.

 

AVOKÁDÓ HUMMUSZ

1 csésze csicseriborsó
2 db avokádó
1 ½ ek tahini
2-3 gerezd fokhagyma
só, bors
½ tk Pimentón de la Vera
2 db lime leve
3-4 ek extra szűz olívaolaj

 

A csicseriborsót annyi vízbe, amennyi ellepi, beáztatjuk. Másnap leszűrjük, leöblítjük, újra beáztatjuk. Harmadnap is. Szóval ez nem az a kaja, amit hirtelen ötlettől vezérelve csak úgy összedobunk hazaérvén. Hacsak nem gondolkodtunk előre.

Aztán leszűrjük, leöblítjük, edénybe tesszük, vizet öntünk rá, amennyi ellepi, enyhén megsózzuk és fedő alatt puhára főzzük. Leszűrjük, hagyjuk langyosra hűlni, és ha rettenet sok időnk van és normálisak sem vagyunk, akkor lehúzzuk a héját is. Közben lehet filmet nézni. Akinek egyébként gondot okoz a hüvelyesek evése, ezzel a módszerrel sokat segíthet magán.

Ezután robotgépbe tesszük, hozzáadjuk az avokádók húsát, amit azonnal lelocsolunk a lime levével, hogy amíg a többi dolog elővételével piszmogunk, ne barnuljon meg. Beletesszük a megtisztított és feldarabolt fokhagymát, a sót, a borsot, a füstölt paprikát és a tahinit. Amit előbb próbálunk felkeverni. És ami nem lesz könnyű, úgyhogy kell az elővigyázatosság az avokádó-lime relációjában.

Rálocsoljuk az olajat, bekapcsoljuk a gépet. Aztán kóstolgatunk, mi kell még bele.

Ha úgy ítéljük meg, annál jobb nem lesz, mint ahol tartunk, egy tálba szedjük, a tetejére hintünk a füstölt paprikából és locsolunk az olívaolajból.

Érdemes kipróbálni hozzá egy-két gluténmentes kenyérfélét, pl. hasonlókat:

  • ha ezt a pizzatésztát nem pakoljuk meg semmivel és megpirítjuk serpenyőben, akkor tökéletes lesz a hummuszhoz,
  • vagy pl. erről a naan kenyérről meg sok mondanivaló nincs, elvégre az, ami.

Mondjuk én nem szórakoztam ilyenekkel, jégsalátalevelekre raktam a krémből, úgy ettem.

 

avokadohummusz

Tonkababot mindenbe!

Jobban járunk, mintha mindenbe sütőtököt tennénk. Én szeretem a sütőtököt, de azt azért enyhe túlzásnak érzem, hogy abból legyen a forró csoki is.

Ma lett volna kedvem összekotorni a füge leveleit, na de sajnos sajnos esik az eső meg marhára fúj a szél, nem ilyesmire való idő.

Kaptunk kb. 4 kg birsalmát, már csak 24 kéne, hogy érdemes legyen hordóba tenni, a birsalmával nagyon jobb nem történhet, mint hogy pálinka lesz belőle. Szóval még intézés alatt van a többi alapanyag.

Tehát kimenni nem lehet, ezért aztán csináltam egy kis sárgarépadzsemet.

 

VANÍLIÁS-TONKABABOS RÉPADZSEM

1 kg sárgarépa
1 db narancs reszelt héja és kifacsart leve
1 db lime reszelt héja és kifacsart leve
1 db citrom reszelt héja és kifacsart leve
2 csésze cukor
½ csésze víz
1 rúd vanília
1 db tonkabab

A sárgarépát tisztítás után durvára reszeljük, beletesszük egy fazékba, hozzáadjuk a citrusok héját és levét a cukorral együtt, összekeverjük és hagyjuk állni jó 1/2 órát.

Ezután hozzáadjuk a vizet, a felhasított vaníliát és belereszeljük a tonkababot. Fedő alatt pároljuk 10-15 percig, aztán fedő nélkül addig főzzük, míg a répa teljesen megpuhul, átlátszó lesz és a leve pedig kocsonyás. Kisebb üvegekbe töltjük.

repadzsem

A végén minden rendben lesz

Elég régóta kísérletezem azzal, hogy egy tisztességes narancslekvárt készítsek. Mert ne tévedjünk, az igazi angol narancslekvár nem édes a meglehetősen sok cukor ellenére sem, hanem kesernyés.
Ami ugye azért nem olyan egyszerű, mert nálunk nem kapni az erre alkalmas Sevilla narancsot. Amely narancs egyáltalán nem finom, nem édes, önmagában étkezésre gyakorlatilag teljességgel alkalmatlan, ezért is főznek belőle lekvárt. És amitől olyan jó kesernyés lesz a produktum. Egyébként nem értem, nálunk miért nem kapni, tipikus magyar narancs lenne: kicsit kicsi, kicsit savanyú…
Így tehát, ha azt szeretnénk, hogy igazi angol ízű narancslekvárunk legyen, kénytelenek vagyunk trükkökhöz folyamodni. Egyfelől érdemes kissé savanyú, megenni nem olyan jó narancsot beszerezni. Legyen vékony héja, legyen sok leve. Ez a három kritérium máris megnehezítette a dolgunkat. A legtöbb helyen vastag héjú és édes narancsot árulnak, a lédússág még hagyján.
Aztán ott van a probléma, hogy mitől lesz tényleg kesernyés a lekvárunk. Nyilván valami alapból keserűtől, mert az nem lesz elég, ha belefőzzük a sárga héj alatti fehér részt is külön összegyűjtve és muszlinba kötve. Ezt a módszert már kipróbáltam, nem kielégítő az eredmény szempontjából.
A citrom fehér része kesernyés, de mégsem eléggé. Oké, adunk hozzá lime-ot is. Még mindig nem elég.
Szóval grépfrút. Amitől aztán persze már rég nem narancslekvárunk lesz, hanem citruslekvárunk, de szegény ember vízzel főz.

Tegnap láttam egy filmet, amiben az a fő mondás, hogy a végén minden rendben lesz, ha még nincs rendben, akkor nem járunk a dolog végén. És tényleg.
A film angol, cuki, szerepel benne szinte az összes 60-70 éves nagyágyú, kissé szentimenti, de nyomot hagy. Szóval jó.
Egyébként is, úgy látom, az angolok haladnak a korral, egyre több ilyen idős emberről készítenek filmeket (elvégre az élet a halálig tart, legalábbis most így hirtelen szerintem – hagyjuk per pillanat a különféle vallások megoldásait – és hát 40-50-es kor után még azért élnek, szeretnek, fejlődnek emberek szép számmal), van egy sorozat is, a Last tango in Halifax, na az marha jó, nagyon-nagyon vicces.

Végül sikerült az eddigi legjobb narancslekvárt megcsinálni, ami már nem is narancslekvár, de legalább az íze az.

 

NARANCSLEKVÁR, AZAZ ANGOL ÍZŰ CITRUSLEKVÁR
2 kg narancs
2 db grépfrút
2 db citrom
2 db lime
1½ kg cukor
3 tasak Dzsemfix extra 3:1
1 db vanília

Lehetőleg kezeletlen héjú gyümölcsöket használjunk, de mindenképpen forró víz alatt kefével mossuk meg az összeset.
Aztán hámozzuk meg a gyümölcsöket zöldséghámozóval, a héjat vágjuk fel szép vékonyra. Azért is jó a zöldséghámozós módszer, mert így nagyjából egyforma széles csíkokat kapunk, amitől egyforma hosszúak lesznek a a julienne-re vágott csíkok a lekvárban. Adjunk a látványnak is.
Ezután facsarjuk ki a gyümölcsök levét, öntsük egy nagyobb fazékba, tegyük bele az összevágott héjakat, egészítsük ki a levet 5 literre vízzel.
A narancs, a citrom és a lime megmaradt darabjait vágjuk össze, kössük muszlinba és kanálra kötve lógassuk a keverékbe. Nemcsak az íze miatt fontos, hanem a főzés során kioldódó pektin miatt is.
Tegyük fel a tűzre és alacsony lángon forrástól számítva főzzük addig, míg a héjak megpuhulnak, ez kb. 1-1½ óra.
A muszlinba kötött cuccot vegyük ki és két tányér között nyomkodjuk ki a fazék fölött.
A vaníliát hasítsuk fel és rakjuk a dzsembe.
A cukrot keverjük el a pektinnel és szórjuk állandó keverés mellett a forrásban levő lekvárba, kevergessük, míg a cukor elolvad, aztán még főzzük az egészet kb. ½ óráig.
Vegyük ki a vaníliarudat, majd öntsük a lekvárt előkészített üvegekbe.