Gyorskaja

Tényleg kúl a saját medvehagyma, nem kell egyszerre feldolgozni nagyobb mennyiségeket, lehet frissen szedni a kertből. És még meghalni sem kell, pedig nálunk is közel van hozzá a gyöngyvirág, szerintem teljesen jól megkülönböztethető. Persze anyu azért kiment a kertbe, amikor olvasta a rémisztő hírt, és ellenőrizte a két növényt, neki is sikerül különbséget tenni, nem lesz baj.
Még virágzás előtt készítettem belőle diós mártást: enyhén pirított dió, só, bors, medvehagyma, napraforgóolaj, turmix. Remélem, ennél nem kell bővebben ecsetelni a készítés módját.
A gyorskaják meg kertészkedős napokon születnek, sajnos még csak korlátozottan használható saját termény, de ennek is eljön az ideje. Mindenesetre reményeim szerint lesz mángold mindenféle színben, cukkini gömböc is, jégsaláta, brokkoli, leveles kel, uborka, pár fajta chili, kaliforniai paprika, paradicsom többféle, kelbimbó, spenót, sütőtök. Ezt így egyelőre. Raktunk kívül álló okok miatt elég későn kezdtünk hozzá az ültetésnek, jövőre alaposabb lesz a tervezés.
Akaratom ellenére haladok az árral úgy tűnik, trendi a mindenmentesség akár indokolatlanul is, gluténmentes lett ez a cucc a hajdinatészta miatt..
SOBA TÉSZTA PIRÍTOTT GOMBÁVAL ÉS ZÖLDBORSÓVAL
200 g soba tészta
2 ek napraforgóolaj
350 g laskagomba
1 csésze zsenge zöldborsó
2-3 ek szójaszósz
1 ek mirin
1-2 tk rizsecet
só, bors
2 ek finomra vágott snidling és metélő fokhagyma
2 tk szezámolaj
Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk a napraforgóolajat és rádobáljuk a kézzel falatnyi darabokra tépkedett laskagombát, erős tűzön világosra pirítjuk.
Közben vizet forralunk a tésztának, megsózzuk. A tésztának 5 perc kell, tehát érdemes időzíteni a főzését, akkor rakjuk a forrásban levő vízbe, amikor a gombára szórjuk a borsót.
A serpenyő alatt mérsékeljük a lángot, beleszórjuk a borsót, sózzuk, borsozzuk, ráöntjük a szójaszószt, az ecetet és a mirint, összeforraljuk 1 perc alatt.
A tésztát leszűrjük és a serpenyőben összerázzuk a zöldségekkel. Meglocsoljuk a szezámolajjal, megszórjuk az összevágott snidlinggel és a metélő fokhagymával, kicsit összeforgatjuk és azonnal tálaljuk.

Advertisements

Helyi hírek

Tavaly a piacon vettem egy bazi nagy medvehagymatövet, tényleg nagyon nagy volt, vagy 40 cm-es levelei voltak. Elültettem, de igazából nem sok reményt fűztem hozzá, már volt egy kísérlet, nem jött be. Igazából nem oda kellett volna ültetni, ahova. Ezért ez utóbbit már árnyékos helyre raktam. Bár ültetés után teljesen elnyaklott, azt hittem, teljesen meghalt.
És most van saját medvehagymám, ha kell, csak kivonulok a kertbe és szedek. Így kéne mindennel. Na de ez most még nem lesz.

Pedig már majdnem lett saját konyhakertem. A második szomszédban van egy használaton kívüli kis telek kicsike házzal, a teraszról pont rálátni, milyen királyság lett volna, a teraszról ellenőrizni a paradicsomokat meg a többit. Beszéltünk a tulajjal, oda is adná, de túl sokba kerülne olyan állapotba hozni, hogy ültetésre alkalmas legyen, és hát azért ilyesmire mégsem olyan könnyen költ az ember százezreket. Először azt hittük, fél nap ilyen kis géppel pár tízezerért, kiszedik a felesleges cuccokat, kicsit leborotválják a talaj tetejét stb. De aztán a szembeszomszédunk mondta, hogy ott évtizedek óta nem történt semmi, iszonyatosan meg van ülepedve a talaj, az ásás nem is elég, és nem pár tízezer az ilyesmi manapság. Pedig még kút is van.
Viszont itthon a teraszon a kiskert sajnos szar. Azaz bénán csinálták meg annak idején, ki kell szedni az összes földet, leszigetelni a teknőt, aztán föld vissza. És ott lesz a mini konyhakertünk. Az az igazság, hogy ugyan hely lenne nálunk, de miután tök sóder a talaj, csak magaságyásban lehetne termelni, azt meg rajtam kívül senki nem akar, és nincs kút, tehát az öntözés meg drága. Bár nekem az a véleményem, hogy akkor már inkább a cukkinit meg az édesköményt, mint a füvet…

Tegnap bent azon tipródtam, mi legyen, cuki nevű whoopie pie, vagy az átlag sütik. Csábító a whoopie készlet (bár sajnos piros benne a decomax, amitől még el tudnék tekinteni), de igazából az a bajom vele, hogy határeset a kiszúrósdival, ezt meg töltögetni kell.
Szóval átlagsüti. Szép forma, csak belekanalazom a tésztát, megsül, kis locsikálás, kész.


NARANCSOS-KÓKUSZOS TORTÁCSKÁK
A süteményhez:
180 g vaj
1 csésze kókuszvirágcukor
3 db tojás
1 db narancs reszelt héja
1 tk vaníliapaszta
1 csésze görög joghurt
1 ek narancsvirágvíz
¾ csésze liszt
¾ csésze őrölt mandula
½ csésze kókuszreszelék
1½ tk sütőpor
1 csipet só
½ tk kardamommag
A sziruphoz:
1 db narancs leve (½ csésze)
½ csésze cukor
½ citrom leve
1 ek narancsvirágvíz
1 ek Cointreau
A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, a muffinformát kikenjük kevés olajjal.
A puha vajat a cukorral, a vaníliával és a mozsárban összetört kardamommal habosra verjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a reszelt narancshéjat, a narancsvirágvizet és a joghurtot.
A lisztet összekeverjük a kókusszal, a mandulával, a sütőporral és a sóval, majd a vajas krémhez adjuk, simára keverjük.
Az előkészített forma mélyedéseibe ⅔-ig kanalazzuk a masszát, betoljuk a sütőbe és 20-25 perc alatt készre sütjük. Kivesszük, kicsit hagyjuk hűlni a formában, majd kiborítjuk, tálra rendezzük.
Míg a süti sül, elkészítjük a szirupot: a narancs levét kifacsarjuk, belekeverjük a cukrot és a citromlevet, majd addig melegítjük kevergetve, míg a cukor elolvad benne és kicsit be is sűrűsödik.
Levesszük a tűzről, hagyjuk langyosra hűlni, aztán belekeverjük a narancsvirágvizet és a Cointreau-t.
A még meleg tortácskákat megszurkáljuk és bőven meglocsoljuk a sziruppal. Kevés szárazon pirított kókuszreszelékkel megszórjuk.

>Borecetes receptek 1.

>

Belejöttem nagyon a receptversenyekre való nevezésekbe. Így történt, hogy jelentkeztem a Tokaji Borecet Manufaktúra felhívására. Azért is jelentkeztem egyébként, mert szinte sosem használok ecetet, nagyjából semmilyet, nagyon néha balzsamecetet, abban szoktam fügét párolni. Vagy még esetleg chutney-k készítése során almaecetet vagy hasonló gyümölcsös eceteket. Így meg kénytelen leszek borecetben gondolkodni.
Nagyon egyszerű feladatot kaptunk, akik jelentkeztünk erre a versenyre: legalább egy borecettel készült étel receptjét kell elküldenünk határidőre.
Ehhez a manufaktúra biztosította az alapanyagokat, már ami a borecetet illeti. Egy csomagban kaptam öt kis üvegcséből álló kóstolót.
Az első recept húsvéti aktuális.
PÁCOLT TOJÁS MEDVEHAGYMAMÁRTÁSSAL
A pácolt tojáshoz:
6 db tojás
sonka főzőleve
1 tk egész fekete bors
4-5 szem szegfűbors
1 cm fahéj
1 babérlevél
2 kis fej lilahagyma
A medvehagymamártáshoz:
3 db szardellafilé
2 ek extra szűz olívaolaj
1½ ek finomra vágott medvehagyma
A tálaláshoz:
kapribogyó
A tojásokat annyi kihűlt sonkalében tesszük oda főni, amennyi ellepi. Hozzáadjuk a megtisztított és szeletekre vágott hagymát, a mozsárban durvára tört borsot és szegfűborsot, a széttépkedett babérlevelet és a fahéjat. Lassú tűzön felforraljuk, aztán főzzük 10 percig. Elzárjuk a tűzhelyet, rátesszük az edényre a fedőt és így hagyjuk teljesen kihűlni. Amikor kihűlt, megtörjük a tojások héját és hámozás nélkül visszatesszük a lébe legalább 1 éjszakára, lehet kettőre is.
Felhasználás előtt megpucoljuk a tojásokat.
A mártáshoz a szardellafiléket mozsárban krémesre törjük a medvehagymával, hozzáadjuk a borecetet és az olajat, a törővel addig kevergetjük, míg szinte teljesen egynemű krémes állagú öntetet kapunk. Meglehetősen intenzív ízű öntet, kevés is elég az ízesítéshez.
Tálaláskor adjunk a feldarabolt tojáshoz ebből pár szem kapribogyóval.
A mártás a húsvéti sonkához is nagyon jól illik.

Zöldek

Úgy tűnhet, hogy valami színmániákus vagyok, pedig csak a posztok címét nem tudom sosem kitalálni, általában valami görcs lesz belőle, de mindegy, számozni nem akarok, azzal a módszerrel nem találnék meg soha semmit. Nem mintha így olyan flottul menne a keresgélés a saját blogomon, na de hát mitől ez lenne, amit flottul megoldok. Néhány szó igen hülyén néz ki így leírva, például ez a flottul is. Ezért aztán le is írtam immár harmadszorra.
Ugye itt vannak ezek az ilyen-olyan szezonok tavasszal is, medvehagyma meg spárga, nyilván az is a zöld. A fehér spárgát is szeretem, de szerintem a zöld jóval viccesebben néz ki, és nem kell vele annyit szarakodni sem. A lila spárgát is szívesen megkóstolnám, úgyis lila zöldség mániám van.
A héten azért már kis problémát jelentett a szénhidrátmentes főzikélés, gyakorlatilag minden alapanyagot nézegetve egy jó rizottót vizionáltam. Vagy bulguros, esetleg kuszkuszos megoldást.
A múlt hétvégén elmentünk a Kertészetin megtartott évi rendes növényvásárra, szerintem elég lehangoló volt a rengeteg kolbászos meg kajás stand a nagyjából számban ugyanannyi növényes kiállító között.
Viszont egy kis zugban egy lány medvehagymát árult 200.- Ft-tal olcsóbban, mint a piacokon szokás, jól be is vásároltam.
A jó múltkor, amikor vettem, a felhasználatlan medvehagymát simán durvára vágva beraktam egy dobozban a mélyhűtőbe. Aztán egy zacskóba raktam a dobozt. Nagyjából két hét alatt elmúlt a medvehagymaszag.
Tehát újabb fagyasztást nem akartam, így durvára vágva összeturmixoltam olajjal, sóval és fehérborssal. Eme zúzmány segítségével pedig készítettem zöld túrót. Amibe sárgarépát és zellerszárat mártogattunk.

ZÖLD TÚRÓ

450 g túró
250 g tejföl

½ tk fehérbors
4 ek medvehagyma zúzmány

    Értelemszerűen mindent összekevertem. Majd magyarázkodnom kellett, hogy nem, nem raktam semmi fura csomós dolgot a guacamoléba.
    Csütörtökre végre sikerült elvonatkoztatnom a gabonás vízióktól, és zöld spárgás ebédet készítettem.
    ZÖLD SPÁRGA TOJÁSSAL, GORGONZOLÁVAL ÉS MEDVEHAGYMÁVAL
    500 g zöld spárga
    20 g vaj
    4 db tojás
    50-80 g gorgonzola
    provence-i fűszeres só
    bors
    1 marék zsázsacsíra
    1 ek medvehagyma zúzmány
      A forró vajon megpároltam a darabokra vágott spárgát. A tojásokat villával kissé felvertem, sóztam, borsoztam és a spárgára öntöttem. Miközben hagytam, hogy a tojás alja megpiruljon, a tetejére morzsoltam a sajtot, majd a 260 °C-os légkeveréses sütőbe raktam 10 percre. Azt akartam, hogy teljesen megszilárduljon a tojás – nem állhatom, ha kocsonyásan kenődik –  és a sajt meg beleolvadjon teljesen.
      Tányérra csúsztattam, a tetejére szórtam a zsázsát és meglocsoltam az olajos medvehagymával.
      És egyébként ezt a mennyiséget simán megettem egyedül.

      Bagoly és gomba – pedig nem is voltam az erdőben

      Indíthatnám a posztot Seres Rezső örökbecsűjével, de az túl kézenfekvő lenne és modoros is, ráadásul annyira nem is igaz, mert azért jutott pár vicces óra utoljára még a nagyközönségnek.
      Tényleg más országra ébredhettünk ma, az idő mindenesetre már szar.
      Nem irigylek azzal együtt senkit, aki azt gondolta, fú, de jó lesz újra a székben, aztán rájött, hogy addig kepesztett meg áskálódott, míg majd még tevékenykednie is kell vagy mi, mert megkapta, amit akart. Ami ugye látszik. És hát aki „dolgozik”, az hibázhat is, plusz számonkérhetik. Bizonyos attitűdökkel nehéz így az élet, nem mondom.
      És ez igaz egyes nőneműekre is más természetű ügyekben.

      De nézzünk inkább baglyot illetve többet – ma kaptam a linkeket. Baglyot nézni tényleg mindig jó, igaza van az írónak. Sajnos baglyot mi csak akkor szoktunk látni, amikor például Zsámbék vagy Sóskút felé autózunk, ahogy ülnek az út menti fákon. Így aztán alaposabb szemrevételezésre nincs lehetőség.
      Nem baj, van bagoly a kulcscsomómon, a múltkor kaptam egy nevem feliratú másik kulcstartóval együtt – pedig eddig is ráismertem a kulcsaimra. Ez most kissé szenya megjegyzés volt, már csak azért is, mert igazán örültem a két kis hülyeségnek. A baglyot azért, mert „olyan okos vagy”. Jobban örülnék, ha bölcsnek és szépnek is látnának, de mindegy.

      Ilyen béna időben nem lehet semmit se csinálni, pedig lenne mit a kölcsönkertben, április van, nem a henye ideje kertileg.
      Leginkább kénytelenkedem meg olvasok – Török csel, Eraszt Fandorin második kalandja. És ebédet főztem. Továbbra is minimalizálva a szénhidrátokat. Az az igazság, hogy arra kell rájönnöm, valószínűleg intoleráns vagyok a ceráliákkal szemben, ugyanis mióta egyáltalán nem eszem ilyesmit semmilyen formában, sokkal jobb érzésem van. Fura, mert nem lehet egy konkrétumot sem megnevezni, hogy mi az a jó, csak valahogy jobb. De például egyáltalán nem ég a gyomrom semmitől. Amely gyomorégés egyébként a rizzsel indult még jóval régebben, egy ideig a barnarizzsel nem volt bajom, aztán azzal is. Majd ez szépen kiterjesztődött gyakorlatilag mindenre. Most meg semmi, elmúlt.
      Tegnap vettem csíráztatni való magokat, beindult a csíra projekt, ugyanis évekkel ezelőtt egyszer ettem egy mindent vivő csírasalátát a szakács barátom keze nyomán, erre nem emlékszik a receptre. Mi van??? Mondtam neki, írjon gasztroblogot.
      Egyébként ez a csíráztatás csinos csíráztató edény híján elég káoszos konyhát eredményez, de érdekes módon eddig senkinek nem volt kifogása a mindenhol fellelhető műanyag tálcák miatt.

      GOMBA ÉS CUKKINI KERTI FŰSZEREKKEL (2 személyre)

      400 g gomba – csiperke, barna csiperke, laska vegyesen
      1 db nagyobb cukkini
      6 szelet bacon
      4 szelet sonka
      1 ek szőlőmagolaj
      só, bors
      3-4 ág citromillatú kakukkfű
      4-5 tárkonylevél
      2-3 ág borsikafű
      1 ek citromlé
      8-10 levél medvehagyma

        Egy forró serpenyőben az olajon megpirítottam a finom csíkokra vágott bacont és sonkát. Közben megtisztítottam a gombát, feldaraboltam és a sonkához adtam, tovább pirítottam.
        A cukkinit falatnyi darabokra vágtam és a gombához adtam, de csak amikor az már megpirult – a leve is eltűnt. Sóztam és borsoztam, rászórtam a fűszerek leveleit, készre pirítottam.
        A nem túl finomra vágott medvehagymát a tálalás előtt közvetlenül kevertem bele a citromlével együtt.