Dió, cukkini, mángold – sós palacsinta

A kertben már elültettem az új adag mángoldot, de persze még várni kell rá. A tavalyi – ahogy ez a mángoldnál szokás – azzal kezdte, hogy felvirágzott, de azért még lehet róla leveleket szedni. Viszont ugye nem túl sokat egyszerre. Ezért kiegészítésre szorul bármi készüljön belőle. Így, hogy cukkiniből is csak egy darab volt – ami szintén nem nagyon elég magában, viszont töltelékanyagnak kiváló – lett egy szinte fasírt. Mert ne mondjuk, hogy az ilyesféle lepények/palacsinták nem fasírtszerűek, azaz mindent elbírnak, mindent össze lehet pakolni és mégis jó lesz. Ellenben csinosak általában nem lesznek az ilyen kaják. Ez van.

DIÓS CUKKINI-MÁNGOLD PALACSINTA

1 db cukkini (kb. 20-22 cm)
250-300 g mángold
2 db tojás
3 ek rizsliszt
¼ tk citrombors
15-20 friss mentalevél
½ marék dió
2 gerezd fokhagyma
1 ½ tk tahini

kókuszolaj a sütéshez

A cukkinit durvára reszeljük egy tálba, megsózzuk. Hagyjuk kicsit állni. Nem kell túl sok só, mert nem fogjuk lecsöpögtetni, a cukkiniből kijövő folyadék elég lesz a tészta palacsintasűrűségéhez.
A mángoldot alapos mosás és szárítás után nagyobb darabokra tépjük és robotgépbe tesszük a fokhagymával, mentával és a dióval együtt, felaprítjuk, a cukkinihez tesszük.
Belekeverjük a tahinit, a borsot, a tojásokat és a lisztet. Egy kicsit sűrűbb palacsintatésztát kell kapnunk.
Egy serpenyőben kókuszolajat forrósítunk és kissé vastagabb kisebb méretű palacsintákat sütünk – mindkét oldalukat pirosra.

cukkinimagoldpali2

AMikor a sárgarépa nem unalmas

Sárgarépa szinte mindig mindenben van. Meghúzódik valahol a háttérben, azt se tudjuk, hogy létezik, csak csendben teszi a dolgát. De azért néha főszereplő lesz, jól is tud kinézni.

Be kell vallanom, nem vagyok oda az indiai konyháért a túl erős aromájú fűszerek miatt. Pl. a curry íze és illata mindent beterít és egy idő után inkább zavaró, egyszerűen túl sok.

Jamie salátája azonban a répát izgalmassá, az indiai fűszerkeveréket szerénnyé teszi.

RÉPASALÁTA ÉS DARÁLT HÚS INDIAI STÍLBEN

600 g alacsony zsírtartalmú darált hús
2 tk garam masala

500 g sárgarépa
1 ek szezámmag
1 kis csokor korianderzöld
1 marék mentalevél

Az öntethez:
1 tk köménymag
1 fej lilahagyma
1 db citrom reszelt héja és kifacsart leve
1 tk reszelt gyömbér
extra szűz olívaolaj

Egy nagyobb serpenyőben kevés olívaolajat forrósítunk rátesszük a darált húst, spatulával jól szétnyomkodjuk, hogy kis morzsás ropogós darabok legyenek majd. Pirosra sütjük, megszórjuk a garam masalával, sóval, kicsit tovább pirítjuk.

Közben a répát megtisztítjuk, zöldséghámozóval szalagokra vágjuk, egy tálba tesszük. A hagymát vékonyra szeleteljük, a répához keverjük.

A köménymagot – a fele lehet édeskömény mag is – szárazon megpirítjuk, majd mozsárban megtörjük, a sárgarépára szórjuk az összevágott mentával és korianderrel együtt. Meglocsoljuk a citromlével és az olívaolajjal, hozzátesszük a reszelt citromhéjat, az egészet összeforgatjuk.

Tányérokra teszünk egy-egy adag ropogósra sült húst, ráhalmozunk a sárgarépából, majd megszórjuk a szárazon világosra pirított szezámmaggal.

repasalata

Menta

Tegnap rámkérdezett egy barátom, hogy mit csináljon az igen nagy kedvvel burjánzó mentájával – már odáig jutott, hogy cserépben ültette be a kertbe, de nem használt, a menta csak nő.
Első ötlet a mentaszörp volt, de miután mondta, hogy eddig koktélokba rakta, jött az igazi jó ötlet: legyen mentaszirup. Azt lehet locsolgatni mindenféle koktélokba, de igazából bármilyen desszertbe vagy teába. És hát annyira megtetszett a saját ötletem, hogy ma reggel átmentem a szomszédunkhoz nagyobb adag mentáért. Ugyan pár napja kaptam már tőle egy tővel, amit el is ültettem a kisekertbe – végre kezd füvészkertecskévé válni, ahogy terveztem eredetileg is – viszont még nem nőtt akkorára, hogy ellássa a háztartást ilyen szinten is.

MENTASZIRUP

1,5 liter víz
500 g cukor
4 nagyobb marék mentalevél
½ citrom
1 ek Crème de Menthe

A vizet a cukorral egy fazékban összekevertem, feltettem melegedni a tűzhelyre. Addig kavargattam, míg felforrt, hozzáadtam a citrom levét és a héját, majd beleszórtam a mentaleveleket. Addig főztem mérsékelt tűzön, míg nagyjából 500-600 ml lett.
Sűrű szitán leszűrtem és üvegbe töltöttem.
A Crème de Menthe-et a színe miatt tettem bele, hogy ne olyan fáradt tealötty színe legyen. Persze az ízének is nagyon jót tett.
Hűtőben elég sokáig eláll.

>300

>Végre nem kellett szenvednem a címen. Miután ez a 300. bejegyzés, adta magát.
Már nem tudom, hol olvastam, hogy a május medvehagymája a spárga. Ilyen alapon persze ki lehetne találni minden hónap medvehagymáját, ami persze pont úgy lenne hülyeség, mint a májusé. Elvégre lehet tenni bármit mélyhűtbe.
Sajnos nem tud annyi medvehagyma érkezni – ajándékba, így-úgy – hogy kitartson legalább a következő szezonig, nyilván valahogy feldolgozva. Bár én a fagyasztást szeretem a legjobban. A fagyasztott készleteim igencsak megcsappantak. Alapvetően kéne neki egy külön hűtő és nem csak a szaga miatt, amit a frissen összevágott és már fagyott (!) cucc áraszt. Rendkívül jól záró dobozból, dupla zacskóból.

SPÁRGA GERSLIVEL ÉS FÜVEKKEL
500 g zöld spárga
1 csésze gersli
3½-4 csésze víz
80 g bacon
1 ek olívaolaj
1 csomag zöldhagyma  – anyu lenyúlta a zöldjét, tehát anélkül
só, bors
1 csokor petrezselyem
3-4 ek összevágott medvehagyma
2-3 ek összevágott mentalevél
2-3 ek citromlé

Egy serpenyőben felforrósítottam az olajat, beleraktam a finom csíkokra vágott bacont és pirosra sütöttem. A hagymát vékonyan felkarikáztam, a baconhoz adtam, kicsit átpároltam és rögtön hozzáadtam a megmosott, lecsöpögtetett gerslit. Így pirítottam 3-4 percig.
Ráöntöttem a vizet, megsóztam és megborsoztam, majd lefedve addig főztem, míg a gersli megpuhult és felszívta a folyadékot. Nagyjából 20 percig tartott.
Közben kb. ½ cm-es karikákra vágtam a spárgát, a fejét egyben hagytam.
A már kész gerslihez kevertem az összevágott petrezselyemmel és a medvehagymával, összekevrtem, visszaraktam a fedőt, elzártam a tűzhelyet. Pár percig így hagytam állni, míg a spárga átforrósodott, de nyers és ropogós maradt.
Tálba raktam, rálocsoltam a citromlevet és megszórtam a mentával.
Majd terasz, napsütés, élvezet!

>Első fecskék meg egy saláta

>Tegnap kis döbbenet: csalódtam egy ismerősömben, pont róla sosem gondoltam volna, hogy ügyeskedik. Ráadásul nyereményt érőn, ami ugye sajnos megerősítés számára, hogy ez így rendben van.
Mára viszont még a nap is kisütött, megérkeztek az első fecskék, mindjárt itt a nyár. Minden harsogó zöld, legszívesebben be se jönnék a házba. Bár a madarak olyan lelkesek, hogy néha már majdnem idegesítően hangosan örvendeznek egymásnak. A szomszéd kiskutya is elég sokat balhézik, szóval a csendért mégis jó sokszor bent.
Már a második adag borsót vetettem, hogy legyen borsócsíra, ahogy elnézem, jobb lesz beszerezni nagyobb mennyiségű vetőmagot, kitartson egész nyáron. Az okrák is szépen fejlődnek, kikelt az összes bazsalikom (kösz, Viki!), virágzik a paradicsom, a paprikafélék kissé lusták, igaz, azok melegmániások. De lesz jalapeño meg 3-4 fajta chili. Például lila. Ami ugyan nem saját ültetés, de ahogy kinéz, szerintem mindenki megérti, hogy nem lehetett otthagyni a kertészetben, egyébként is akciós volt, úgy meg pláne. És ha ez még mind nem lenne elég, ez volt az utolsó darab, amitől meg természetesen még jobban felértékelődött az önmagát a kertészetekben igen nehezen megtartóztató vásárló szemében.

Egyelőre minden kaspókban van, de már beindult a meggyőzési hadművelet, ami aput illeti, hogy jövőre legyen 2-3 ágyás a kertben. Nem tudjuk, miért, de nagyon tiltakozik. Pedig egyébként igen lelkesen gondoz mindenféle növényt, amíg megvolt a telek, ő volt a főkertész.

ZÖLDBORSÓS BULGURSALÁTA MENTÁVAL
1 csésze bulgur
1 ek vaj
1½ csésze zöldborsó
só, bors
1 marék zöldborsócsíra
1 marék mentalevél
2 ek összevágott snidling
2 ek összevágott petrezselyem
2 ek extra szűz olívaolaj
½ citrom leve

A bulgurhoz 2 csésze vizet felforraltam, megsóztam, beleszórtam a bulgurt, lehúztam a tűzről, lefedtem és hagytam állni.
A vajat felolvasztottam a serpenyőben, beleraktam a zöldborsót, kicsit megsóztam és megborsoztam, majd megpároltam mérsékelt tűzön.
Közben a bulgur is megpuhult, leszűrtem, egy tálba raktam. Hozzáraktam a zöldborsót, két villa segítségével összekevertem, hagytam langyosra hűlni. Csak ezután kevertem bele óvatosan a zöldborsócsírát és a mentaleveleket a snidlinggel és a petrezselyemmel együtt. Ráöntöttem az olívaolajat és a citromlevet, lazán összeforgattam.

Még jó, hogy van miből élni ebben a melegben is, mármint blogilag

Dögmeleg van, nem tudom, Gabah hogy értékelné ezt a kitételt. Abban teljesen igaza van, hogy amíg ilyen sütis meg sültes posztok születnek, amilyenek, nincs is olyan meleg. Egyeseknek.
Próbálom én is túlélni a hőséget, leginkább úgy, hogy délutánonként felülök a 29 fokos szobában a szobabiciklire és tekerek 35-40 percet, közben jól kiizadok. Igazi biciklire ugye ebben a hőségben nem ül földi halandó. (Egyébként gondolkodtam azon, hogy kihurcolom a szobabringát az erkély azon részére, ahol délután árnyék van, de sajnos a szomszédaink, akiket a 3 év alatt, mióta itt lakunk, egyszer sem láttam, mostanában – nyilván azóta, mióta ez a korszakalkotó ötletem megszületett – állandóan kint kolbászolnak a kertjükben, közönséggel meg nem jó.)
Na most ez segít is kb. addig, míg ülök a bringán – közben olvasok, mert egyébként a szobabiciklizés kész halál –, aztán elmegyek fürdeni és megiszom a jó nagy pohár jéghideg mézes tejet.
Ja, és nem főzök. Nem is sütök. Hideget eszünk. Már aki. Mert én azt sem nagyon.
Olyamisre hajlandó vagyok, amit csak berakok a sütőbe majd jó messzire kerülöm a konyhát, míg megy a sütő. Pedig a konyha egész viselhető hőmérsékletű lenne főleg a fenti szobákhoz képest, nyilván működő sütő nélkül.
A következő süteményt még A Nagy Hőség beállta előtt készítettem.

RIBIZLIS-TÚRÓS PITE
A pâte brisée-hez:
250 g finomliszt
175 g vaj
1 db tojás
1 ek nádcukor
½ ek víz
A töltelékhez:
500 g túró
3 db tojás
5 ek nádcukor
2 ek narancsvirágvíz
2 ek keményítő
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
350 g ribizli – fekete és piros vegyesen
A szóráshoz:
8-10 mentalevél
3 ek nádcukor

A pitetésztához az összes hozzávalót a robotgépbe tettem és morzsásra forgattam, majd kiszórtam a lisztezett konyhapultra és összegyúrtam. Kinyújtottam és egy 26 cm ∅ kapcsos, kerek tortaformába igazgattam.
A töltelékhez a túrót elkevertem a cukorral, a vaníliás cukorral, a narancsvirágvízzel, a keményítővel és a tojások sárgájával. A tojásfehérjét kemény habbá vertem, az ⅓-t a krémhez kevertem, a többit óvatosan beleforgattam.
A túrókrémet a pitetésztába töltöttem, a tetejére szórtam a ribizlit. A mentát nagyon finomra aprítottam, összekevertem a cukorral, a gyümölcsre szórtam.
200 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 50 percet.

Bazsalikom és menta

A fűszereim a teraszon, ha nem ládákban és cserepekben lennének, már régen dzsungellé fejlődtek volna. Ebben az évben nagyon szépen nőnek. 

 
Ma két kedvencemet – a bazsalikomot és a mentát használtam egy egyszerű, ámde nem is olyan rövid idő alatt elkészíthető tésztaételhez, amelyet Delia receptje inspirált. Mire az ember leszedi azt a sok levélkét a szárakról, kihullik a haja…

MENTÁS-BAZSALIKOMOS PENNE LIME-MAL ÉS PARMEZÁNNAL
 
  • 500 g penne
  • 3 nagy marék friss bazsalikomlevél
  • 2 nagy marék friss mentalevél
  • 3-4 szál újhagyma a zöldjével együtt
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 lime leve és reszelt héja
  • 40-50 g reszelt parmezán
  • 1 tk só
  • 1 tk egész feketebors, mozsárban megtörve
  • 4 ek extraszűz olívaolaj
  • reszelt limehéj a tálaláshoz
Egy nagyobb fazékban vizet forraltam a tésztához. Már tényleg nem tudom, ki mondta (talán Nigella), hogy a tészta főzővize legyen olyan sós, mint a tenger…
A parmezán kivételével mindent a robotgépbe raktam és gyönyörűséges zöld fűszerpasztává zúztam.
A tésztát leszűrtem és azonnal visszaborítottam a fazékba, ráraktam a fűszerpasztát, picit visszatettem a forró tűzhelyre és alaposan összekevertem.
Tálba raktam, megszórtam a reszelt parmezánnal és a lime reszelt héjával.