Miért szeretjük a sajttortát

Elsősorban persze azért, mert jó. Aztán keveset kell vele veszkődni: két edény, na jó, három, ennyit kell mosogatni. Gyakorlatilag szemre is összerakható, nem úgy kémia, mint általában a sütés. Előre is elkészíthető, sőt kifejezetten ajánlott előző nap megcsinálni.

NARANCSOS-CSOKIS SAJTTORTA

Az alaphoz:
250 g étcsokis keksz
85 g vaj

A krémhez:
5 db tojás
4 db tojássárgája
650 g krémsajt
200 ml tejszín
260 g nádcukor
½ tk vaníliapaszta
2 db narancs reszelt héja
4 ek naspolyapálinka

A tetejére:
75 g narancsos étcsokoládé
75 g karamellás-mandulás tejcsokoládé

A kekszet nagyobb darabokra tördeljük egy aprítógépbe, majd bekapcsoljuk és kekszet morzsásra dolgozzuk. A felolvasztott és lehűtött vajjal összekeverjük, majd egy 23 cm-es kerek kapcsos tortaformába szórjuk, egy kanál segítségével egyenletesen elolszlatjuk. Aztán ½ órára betesszük a hűtőbe.
Közben előmelegítjük a sütőt 160 °C-ra, nagyobb darab alufóliákat egymásra teszünk jó sűrűn – vízfürdőbe kell majd tenni a formát, úgy bugyoláljuk be, hogy a víz ne tudjon belemenni.
Az aprítógép tartályát kitöröljük, beletesszük a tojásokat és a sárgákat, simára keverjük. Aztán az összes többi hozzávalót is hozzáadjuk, 10-15 mp-re bekapcsoljuk a gépet. A lehűtött alapra öntjük, de érdemes előbb az edénybe állítani a betekert formát, annyival is kevesebb esélyünk lesz kilötyögtetni a folyadékot belőle.
Ezután forralt vizet öntünk alá 2 cm magasan. Betoljuk az előmelegített sütőbe és 75 percig sütjük. Tovább ne nagyon, csak addig kell, míg világosbarna lesz a teteje, de legyen még remegős az egész.
Kivesszük, megszórjuk az apróra vágott csokoládékkal, hagyjuk még állni a vízben 15 percig. Majd a tortát a formában hagyjuk hűlni legalább 1 órát, ezután folpackkal vagy alufóliával lefedjük és másnapig betesszük a hűtőbe.
Másnap egy spatulával körben meglazítjuk, levesszük a forma karimáját, aztán óvatosan a torta alá nyúlva a spatulával leszedjük a forma aljáról és tálra csúsztatjuk.

narancsos-csokis_sajttorta

Meyer citrom, mákolaj és ismeretterjesztés csésze ügyben

Azt hiszem, ez a recept/bejegyzés nem lesz olyan népszerű, mint az előző kettő gluténmentes, na de szerencsére számunkra szabad választás, hogy mit eszünk, mit nem, nem vagyunk rákényszerítve semmire és semminek az elhagyására sem valamilyen betegség vagy allergia stb. folytán.

Épp tegnap beszélgettem egy nagyon jó barátnőmmel, akinek most kellett szembesülnie azzal, hogy valószínűleg nagyon hosszú ideig/soha nem ihat tejet és nem ehet tejterméket, mert – ha szerencséje van, akkor csak – laktózérzékeny lett. És hát nyilván szereti a tejet, a sajtokat és főleg a tejfölt, eddig nem is volt semmi baja tőlük. Szóval tényleg sajnálom, mert egycsapásra kell átalakítania az egész étekezését, nem lehet fokozatosan hozzászoktatnia magát az egészhez. Ami ugye marha nehéz elsőre és külön energia meg minden. Nem mintha lehetetlen lenne, de tényleg nem egyszerű.

Mondjuk nem ezért, hanem mert nem volt itthon vaj, átalakítottam az egyik kuglóf receptemet vaj nélkülire. Márcsak azért is, mert tartottam tőle, hogy a jó drágán megvásárolt mákolajnak valami baja lesz még a végén. Plusz mostanában szerencsére minden spárban Meyer citromot lehetett kapni, tényleg fogalmuk nincs róla, mit árulnak. Kifejezetten vicces volt az egyikben, ahol a bio részlegen a citromok igen nagy eltérést mutattak. Volt átlag kis gyöszös és hatalmas, egy megszokott citromhoz képest nagyon sárga másik. Így egyben a ládában. Ugyanannyiért. Sőt egy másik helyen előre csomagolva is Meyer citromot árultak, szóval jól bevásároltam.

Ha valaki nem biztos abban, hogy Meyer citromot tart-e a kezében, dörzsölje meg kissé a héját, egészen más, fűszeres illata van a megszokott citromillathoz képest.

Úgyis akarok majd venni fát, hogy legyen mindig, de ezek pl. tele voltak magokkal, megpróbálok nevelni is, bár az interneteken nem kecsegtetnek marha nagy eredménnyel a magról nevelt citrusfélék tekintetében. Mármint hogy hamar lesz termés. Vagy úgy egyáltalán.

A másik bejelentenivaló pedig az, hogy lett egy oldal a mértékegységeknek, mert múltkor valaki megpróbálta reprodukálni az egyik kekszet és elfolyt neki a sütőben. Állítólag a mennyiségek megadásával volt gond, na de szerintem utána lehet nézni, hogy mit takar az 1 csésze/bögre/cup. Jó, nem mondom, hogy tök egyértelmű, de nem egyszer írtam már le, hogy én az angoloknál használatos 1 csésze/cup = 250 ml mennyiséget használom. Mindegy, most külön is kigyűjtöttem, és a lista majd folytatódik tovább, hátha hasznosnak ítélik némelyek. Meg mondjuk szerintem elég akkurátusan írok receptet úgy nagy átlagban, elvégre Delia Smith-től próbáltam ellesni a receptírás mikéntjét, de az biztos, hogy azt a szintet nem értem még el, majd akkor, ha én is szakácskönyvet írok, itt a blogon lehet kérdezni, ha valami nem világos.

 

CITROMOS-MÁKOLAJOS KOSZORÚ

A tésztához:
1 ½ csésze liszt
2 tk sütőpor
½ tk só
3 ek pirított mák
¼ tk frissen őrölt fekete bors
3 db tojás
1 csésze nádcukor
½ rúd vanília kikapart magjai
1 db nagy Meyer citrom reszelt héja
1 db narancs reszelt héja
100 ml hidegen sajtolt mákolaj
150 ml hidegen sajtolt napraforgóolaj

A sziruphoz:
1 db Meyer citrom leve
1 db narancs leve
5-6 ek porcukor
1 ek barackpálinka

 

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra. Egy kb. 25 cm-es koszorú/bundt formát kikenünk kevés olajjal.

Na ez lesz a következő, hogy egy NW koszorú formát fogok beszerezni, mert ez a csíbós kiborít. Most mondom, a NW formákat nem kell kikenni  és kilisztezni, ahogy az a Lucinda nőszemély mutogatja.

Egy tálba szitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sütőport, a sót, a szárazon megpirított mákot és a borsot. A bors felerősíti a mákolaj szintén kissé borsos aromáját.

Egy másik tálban a tojásokat a cukorral és a vaníliával habosra verjük. Addig verjük, míg sűrű és sápadt krémet kapunk, kb. 4-5 perc. Belereszeljük a citrom és a narancs héját. Ez a citrom, amit használtam, akkora volt, mint a narancs, szóval ha átlag citromunk van, akár kettőre is szükség lehet. Belerakjuk a vaníliát is, és miközben a habverő folyamatosan működik, vékony sugárban belecsorgatjuk az összekevert olajokat.

Ezután a krémbe keverjük a lisztet, simára dolgozzuk, majd a formába öntjük. Betesszük a sütőbe és 35 perc alatt készre sütjük.

Miközben sül a süti, elkészítjük a szirupot. A citrom és a narancs levét összekeverjük a cukorral, lassan forralva kb. a ⅔-ára sűrítjük, amikor langyosra hűlt, belekeverjük a pálinkát.

Ha kész van (tűpróba), kivesszük a sütőből a koszorút, pár perc hűlés után tálra borítjuk, megszurkáljuk, majd meglocsoljuk a sziruppal.

 

meyermakolaj

Tonkababot mindenbe!

Jobban járunk, mintha mindenbe sütőtököt tennénk. Én szeretem a sütőtököt, de azt azért enyhe túlzásnak érzem, hogy abból legyen a forró csoki is.

Ma lett volna kedvem összekotorni a füge leveleit, na de sajnos sajnos esik az eső meg marhára fúj a szél, nem ilyesmire való idő.

Kaptunk kb. 4 kg birsalmát, már csak 24 kéne, hogy érdemes legyen hordóba tenni, a birsalmával nagyon jobb nem történhet, mint hogy pálinka lesz belőle. Szóval még intézés alatt van a többi alapanyag.

Tehát kimenni nem lehet, ezért aztán csináltam egy kis sárgarépadzsemet.

 

VANÍLIÁS-TONKABABOS RÉPADZSEM

1 kg sárgarépa
1 db narancs reszelt héja és kifacsart leve
1 db lime reszelt héja és kifacsart leve
1 db citrom reszelt héja és kifacsart leve
2 csésze cukor
½ csésze víz
1 rúd vanília
1 db tonkabab

A sárgarépát tisztítás után durvára reszeljük, beletesszük egy fazékba, hozzáadjuk a citrusok héját és levét a cukorral együtt, összekeverjük és hagyjuk állni jó 1/2 órát.

Ezután hozzáadjuk a vizet, a felhasított vaníliát és belereszeljük a tonkababot. Fedő alatt pároljuk 10-15 percig, aztán fedő nélkül addig főzzük, míg a répa teljesen megpuhul, átlátszó lesz és a leve pedig kocsonyás. Kisebb üvegekbe töltjük.

repadzsem

Répatorta helyett

A répatortát húsvétkor terveztem, de aztán mást választott a család, meg anyu egyébként is sütött zserbót is a tragikus sorsú keresztanyám receptje alapján. Szegény mire megtalálta azt a társat, akivel jól tudott élni, meghalt egy autóbalesetben. Keresztapám finoman szólva sem volt egy gyengéd ember, plusz voltak vele egyéb bajok is, nem részletezném.

Szóval el voltunk látva bőven süteménnyel.
Anyu a héten vett paszternákot, amit eddig általában halhoz ettünk köretként – püré formájában vagy hasábokra vágva sülten.
Viszont az alábbi sütemény régóta izgatta a fantáziámat. De nem a mézeskalácsfűszerezéssel, elvégre a paszternák legjobb fűszere a vanília. Azt hiszem, felhagyunk a répatortákkal…

VANÍLIÁS-JUHARSZIRUPOS PASZTERNÁKTORTA
A tortához:
100 ml juharszirup
250 g kókuszvirágcukor
175 g vaj
3 db tojás
1½ tk vaníliapaszta
1 db tonkabab
1 db narancs reszelt héja és kifacsart leve
250 g paszternák
250 g liszt
2 tk sütőpor
50 g makadámdió
1 db alma
A krémhez:
250 g mascarpone
4-5 ek juharszirup
½ tk vaníliapaszta

 

A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra (légkeveréses 160 °C). Egy 22 cm-es kerek kapcsos tortaformát kikenünk kevés vajjal.
A juharszirupot, a vajat és a cukrot összeolvasztjuk mésrsékelt lángon, kis időre félretesszük hűlni.
A lisztet kimérjük, belekeverjük a sütőport, a durvára vágott makadámiadiót és a hámozott, kis kockákra vágott almát.
Ha a vajas keverék már csak langyos, elhabarjuk benne a tojást, belekeverjük a vaníliát, a reszelt tonkababot, a narancshéjat és a narancslevet, belerakjuk a reszelt paszternákot, majd az egészet a lisztes keverékhez adjuk. A masszát az előkészített formába öntjük, betesszük a sütőbe, majd 40-45 perc alatt készre sütjük.
A süteményt kivesszük, hagyjuk egy kicsit a formában állni, aztán kitesszük a tányérra, hagyjuk teljesen kihűlni. Ezután kettévágjuk, az alsó lapot megkenjük a krémmel – a mascarponét simára keverjük a juharsziruppal és a vaníliával.
Nem úgy, ahogy a kép tanúsága szerint én csináltam: még langyosan kentem meg a krémmel, kissé elolvadt, na. Nem tudom, de nekem tényleg nincs türelmem kivárni, míg tökéletesen kihűlnek a cuccok.
Rátesszük a felső lapot, amit megszórunk kevés porcukorral.

 

A GoodFood nyomán.

Helyi hírek

Tavaly a piacon vettem egy bazi nagy medvehagymatövet, tényleg nagyon nagy volt, vagy 40 cm-es levelei voltak. Elültettem, de igazából nem sok reményt fűztem hozzá, már volt egy kísérlet, nem jött be. Igazából nem oda kellett volna ültetni, ahova. Ezért ez utóbbit már árnyékos helyre raktam. Bár ültetés után teljesen elnyaklott, azt hittem, teljesen meghalt.
És most van saját medvehagymám, ha kell, csak kivonulok a kertbe és szedek. Így kéne mindennel. Na de ez most még nem lesz.

Pedig már majdnem lett saját konyhakertem. A második szomszédban van egy használaton kívüli kis telek kicsike házzal, a teraszról pont rálátni, milyen királyság lett volna, a teraszról ellenőrizni a paradicsomokat meg a többit. Beszéltünk a tulajjal, oda is adná, de túl sokba kerülne olyan állapotba hozni, hogy ültetésre alkalmas legyen, és hát azért ilyesmire mégsem olyan könnyen költ az ember százezreket. Először azt hittük, fél nap ilyen kis géppel pár tízezerért, kiszedik a felesleges cuccokat, kicsit leborotválják a talaj tetejét stb. De aztán a szembeszomszédunk mondta, hogy ott évtizedek óta nem történt semmi, iszonyatosan meg van ülepedve a talaj, az ásás nem is elég, és nem pár tízezer az ilyesmi manapság. Pedig még kút is van.
Viszont itthon a teraszon a kiskert sajnos szar. Azaz bénán csinálták meg annak idején, ki kell szedni az összes földet, leszigetelni a teknőt, aztán föld vissza. És ott lesz a mini konyhakertünk. Az az igazság, hogy ugyan hely lenne nálunk, de miután tök sóder a talaj, csak magaságyásban lehetne termelni, azt meg rajtam kívül senki nem akar, és nincs kút, tehát az öntözés meg drága. Bár nekem az a véleményem, hogy akkor már inkább a cukkinit meg az édesköményt, mint a füvet…

Tegnap bent azon tipródtam, mi legyen, cuki nevű whoopie pie, vagy az átlag sütik. Csábító a whoopie készlet (bár sajnos piros benne a decomax, amitől még el tudnék tekinteni), de igazából az a bajom vele, hogy határeset a kiszúrósdival, ezt meg töltögetni kell.
Szóval átlagsüti. Szép forma, csak belekanalazom a tésztát, megsül, kis locsikálás, kész.


NARANCSOS-KÓKUSZOS TORTÁCSKÁK
A süteményhez:
180 g vaj
1 csésze kókuszvirágcukor
3 db tojás
1 db narancs reszelt héja
1 tk vaníliapaszta
1 csésze görög joghurt
1 ek narancsvirágvíz
¾ csésze liszt
¾ csésze őrölt mandula
½ csésze kókuszreszelék
1½ tk sütőpor
1 csipet só
½ tk kardamommag
A sziruphoz:
1 db narancs leve (½ csésze)
½ csésze cukor
½ citrom leve
1 ek narancsvirágvíz
1 ek Cointreau
A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, a muffinformát kikenjük kevés olajjal.
A puha vajat a cukorral, a vaníliával és a mozsárban összetört kardamommal habosra verjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a reszelt narancshéjat, a narancsvirágvizet és a joghurtot.
A lisztet összekeverjük a kókusszal, a mandulával, a sütőporral és a sóval, majd a vajas krémhez adjuk, simára keverjük.
Az előkészített forma mélyedéseibe ⅔-ig kanalazzuk a masszát, betoljuk a sütőbe és 20-25 perc alatt készre sütjük. Kivesszük, kicsit hagyjuk hűlni a formában, majd kiborítjuk, tálra rendezzük.
Míg a süti sül, elkészítjük a szirupot: a narancs levét kifacsarjuk, belekeverjük a cukrot és a citromlevet, majd addig melegítjük kevergetve, míg a cukor elolvad benne és kicsit be is sűrűsödik.
Levesszük a tűzről, hagyjuk langyosra hűlni, aztán belekeverjük a narancsvirágvizet és a Cointreau-t.
A még meleg tortácskákat megszurkáljuk és bőven meglocsoljuk a sziruppal. Kevés szárazon pirított kókuszreszelékkel megszórjuk.

A végén minden rendben lesz

Elég régóta kísérletezem azzal, hogy egy tisztességes narancslekvárt készítsek. Mert ne tévedjünk, az igazi angol narancslekvár nem édes a meglehetősen sok cukor ellenére sem, hanem kesernyés.
Ami ugye azért nem olyan egyszerű, mert nálunk nem kapni az erre alkalmas Sevilla narancsot. Amely narancs egyáltalán nem finom, nem édes, önmagában étkezésre gyakorlatilag teljességgel alkalmatlan, ezért is főznek belőle lekvárt. És amitől olyan jó kesernyés lesz a produktum. Egyébként nem értem, nálunk miért nem kapni, tipikus magyar narancs lenne: kicsit kicsi, kicsit savanyú…
Így tehát, ha azt szeretnénk, hogy igazi angol ízű narancslekvárunk legyen, kénytelenek vagyunk trükkökhöz folyamodni. Egyfelől érdemes kissé savanyú, megenni nem olyan jó narancsot beszerezni. Legyen vékony héja, legyen sok leve. Ez a három kritérium máris megnehezítette a dolgunkat. A legtöbb helyen vastag héjú és édes narancsot árulnak, a lédússág még hagyján.
Aztán ott van a probléma, hogy mitől lesz tényleg kesernyés a lekvárunk. Nyilván valami alapból keserűtől, mert az nem lesz elég, ha belefőzzük a sárga héj alatti fehér részt is külön összegyűjtve és muszlinba kötve. Ezt a módszert már kipróbáltam, nem kielégítő az eredmény szempontjából.
A citrom fehér része kesernyés, de mégsem eléggé. Oké, adunk hozzá lime-ot is. Még mindig nem elég.
Szóval grépfrút. Amitől aztán persze már rég nem narancslekvárunk lesz, hanem citruslekvárunk, de szegény ember vízzel főz.

Tegnap láttam egy filmet, amiben az a fő mondás, hogy a végén minden rendben lesz, ha még nincs rendben, akkor nem járunk a dolog végén. És tényleg.
A film angol, cuki, szerepel benne szinte az összes 60-70 éves nagyágyú, kissé szentimenti, de nyomot hagy. Szóval jó.
Egyébként is, úgy látom, az angolok haladnak a korral, egyre több ilyen idős emberről készítenek filmeket (elvégre az élet a halálig tart, legalábbis most így hirtelen szerintem – hagyjuk per pillanat a különféle vallások megoldásait – és hát 40-50-es kor után még azért élnek, szeretnek, fejlődnek emberek szép számmal), van egy sorozat is, a Last tango in Halifax, na az marha jó, nagyon-nagyon vicces.

Végül sikerült az eddigi legjobb narancslekvárt megcsinálni, ami már nem is narancslekvár, de legalább az íze az.

 

NARANCSLEKVÁR, AZAZ ANGOL ÍZŰ CITRUSLEKVÁR
2 kg narancs
2 db grépfrút
2 db citrom
2 db lime
1½ kg cukor
3 tasak Dzsemfix extra 3:1
1 db vanília

Lehetőleg kezeletlen héjú gyümölcsöket használjunk, de mindenképpen forró víz alatt kefével mossuk meg az összeset.
Aztán hámozzuk meg a gyümölcsöket zöldséghámozóval, a héjat vágjuk fel szép vékonyra. Azért is jó a zöldséghámozós módszer, mert így nagyjából egyforma széles csíkokat kapunk, amitől egyforma hosszúak lesznek a a julienne-re vágott csíkok a lekvárban. Adjunk a látványnak is.
Ezután facsarjuk ki a gyümölcsök levét, öntsük egy nagyobb fazékba, tegyük bele az összevágott héjakat, egészítsük ki a levet 5 literre vízzel.
A narancs, a citrom és a lime megmaradt darabjait vágjuk össze, kössük muszlinba és kanálra kötve lógassuk a keverékbe. Nemcsak az íze miatt fontos, hanem a főzés során kioldódó pektin miatt is.
Tegyük fel a tűzre és alacsony lángon forrástól számítva főzzük addig, míg a héjak megpuhulnak, ez kb. 1-1½ óra.
A muszlinba kötött cuccot vegyük ki és két tányér között nyomkodjuk ki a fazék fölött.
A vaníliát hasítsuk fel és rakjuk a dzsembe.
A cukrot keverjük el a pektinnel és szórjuk állandó keverés mellett a forrásban levő lekvárba, kevergessük, míg a cukor elolvad, aztán még főzzük az egészet kb. ½ óráig.
Vegyük ki a vaníliarudat, majd öntsük a lekvárt előkészített üvegekbe.

 

Meleg saláta és pite

Nem fogok az időjárásról vekengeni, főleg most, hogy a javulás egyértelmű jelei mutatkoznak. Végre nem fúj állat módon a szél, nem zuhog az eső és csicseregnek a madarak.
Nem túl gyakran készítek meleg salátát, de tegnap még jólesett a meleg étel. Aztán azon is elgondolkodtam, hogy nem vagyok hajlandó magamat megadni az időjárásnak, az etalon az évszak, azaz a tavasz majdnem vége.
Így született egy sárgarépa saláta és egy túrós pite.

MELEG SÁRGARÉPA SALÁTA DIÓVAL ÉS VIRSLIVEL

1 marék dió
1 ek szójaolaj
3 gerezd fokhagyma
2 cm gyömbér
4 szál tömzsi sárgarépa
1 pár frankfurti virsli
só, bors
½ narancs leve és reszelt héja
½ marék petrezselyem

A diót durvára vágtam és szárazon pirítottam egy serpenyőben, míg felszállt az illata. Ráöntöttem az olajat, hozzáadtam a finomra vágott fokhagymát és gyömbért, belereszeltem a narancs héját, összepirítottam. Hozzáadtam a karikára vágott sárgarépát és virslit, addig pirítottam kevergetve, míg a virsli pirosra sült, a répa pedig éppenhogy elkezdett puhulni. Sóztam, borsoztam, rászórtam a finomra vágott petrezselyem nagy részét, ráfacsartam a narancs levét, összeforgattam.
Tálaláskor hámozóval lehúztam pár csíkot a parmezánból a saláta tetejére és megszórtam a maradék petrezselyemmel.
A pitét meg azért készítettem, mert keddre megrendelésre csináltam tortát egy blogszülinapra, és a család elég szomorkásan nézegette a kész sütit, hogy nem ehetnek belőle. Így kárpótlásul kaptak ők is egyet.
BODZÁS-TÚRÓS PITE
A pâte brisée-hez:
250 g finomliszt
175 g vaj
1 db tojás
1 ek cukor
A bodzás-túrós töltelékhez:
450 g túró
4 ek cukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
3 db tojás
6 bodzavirág
Az alaphoz a nagyon hideg vajat felkockáztam, és az összes többi hozzávalóval a robotgépbe raktam, morzsásra forgattam. Hideg felületre (konyhapult) szórtam és összegyúrtam, majd az enyhén lisztezett konyhapulton kinyújtottam. Egy 22 cm ∅ kapcsos formába raktam a tésztát, eligazgattam, hogy nagyjából egyenletesen legyen az oldalán is.
A sütőt 200 °C-ra melegítettem elő.
A töltelékhez a túrót elkevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, hozzáadtam a tojások sárgáját, belekevertem a bodzavirágot is – lecsipkedtem a száráról.
A tojásfehérjét kemény habbá vertem, az ⅓-át belekevertem a túrókrémbe, a többit pedig óvatosan beleforgattam. Az egészet a pitealapba töltöttem és az előmelegített sütőben 50 percig sütöttem.

Nagyon jól érezni a bodzát a süteményben, üde aromát ad. A túrós töltelék egyébként nagyjából felfújtként viselkedett, szépen megemelkedett, mire kész lett, teljesen kitöltötte a tésztát.