Vérnarancs

Egyik nap találtam végre rendes vérnarancsot, már elég régóta abból akartam narancslekvárt készíteni. Sajnos nem volt elég „véres”, némelyiknek a belseje semmiben nem különbözött egy átlagnarancstól. Viszont így legalább úgy néz ki a lekvár, mint a Campari naranccsal klasszik koktél színe.

VÉRNARANCS-DZSEM

2 kg bio vérnarancs
3 db pirosbelű bio grépfrút
1 kg cukor
43 g pektin

A narancsokat és a grépfrútokat alaposan megmossuk, aztán egy grépfrútot meg az összes narancsot zöldséghámozóval vékonyan meghámozzuk. A héjat finomra aprítjuk, julienne-nél finomabb csíkokra, egy fazékba szórjuk.
Aztán kinyomjuk a levüket, a másik kettő hámozatlan grépfrútét is, az összevágott héjra öntjük, hozzáadunk 1 liter vizet és feltesszük főni. Forrástól számított 45 percig főzzük, aztán a cukrot elkeverjük a pektinnel, vékony sugárban beleszórjuk a folyadékba állandó keverés közben. Ha felforrt, még főzzük kb. 5 percig, majd üvegekbe töltjük.

A narancsdzsem után meg kézenfekvő volt ez a torta.

narancsosmakos

CAMPARIS-NARANCSOS MÁKTORTA

A piskótához:
6 db tojás
250 g cukor
1 csipet só
50 g mák
3 tk tápiókakeményítő

A krémhez:
350 g mascarpone
2 ek cukor
2 ek narancsvirágvíz
200 ml tejszín

Az összeállításhoz:
2 ek Campari
1 üveg vérnarancs-dzsem
pirított mák

A sütőt 200 °C-ra előmelegítjük, 2 db 17 cm-es kerek tortaformát kibélelünk sütőpapírral.
A tésztához a mákot száraz serpenyőben megpirítjuk, hagyjuk kihűlni, aztán finomra daráljuk, összekeverjük a keményítővel.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a sóval habbá verjük. Aztán a sárgákat a cukorral sápadt-habosra, ehhez adjuk a darált mákos-keményítős keveréket.
A mákos krémbe keverjük a tojáshab ⅓-át, simára dolgozzuk, majd a többi habot óvatosan beleforgatjuk. A formákban egyenlően elosztjuk, elsimítjuk és betoljuk a sütőbe 20-22 percre, míg megsül. Ezután kivesszük, hagyjuk teljesen kihűlni, a piskóták szélét egy spatulával meglazítjuk, kivesszük, aztán lehúzzuk az aljukról a sütőpapírt.
A krémhez összekeverjük a mascarponét a cukorral és a narancsvirágvízzel, majd a habbá vert tejszínt beleforgatjuk.
A tortát összeállítjuk: az egyik piskótát tálra tesszük, meglocsoljuk 1 ek Camparival, megkenjük a narancslekvárral, a szélére is jusson, aztán a krém egyik fele következik. A másik piskótát óvatosan rányomjuk, azt is meglocsoljuk Camparival, megkenjük lekvárral és a krém másik felével. A tetejére rakjunk a dzsemből és szórjuk meg pirított mákkal.

Helyi hírek

Tavaly a piacon vettem egy bazi nagy medvehagymatövet, tényleg nagyon nagy volt, vagy 40 cm-es levelei voltak. Elültettem, de igazából nem sok reményt fűztem hozzá, már volt egy kísérlet, nem jött be. Igazából nem oda kellett volna ültetni, ahova. Ezért ez utóbbit már árnyékos helyre raktam. Bár ültetés után teljesen elnyaklott, azt hittem, teljesen meghalt.
És most van saját medvehagymám, ha kell, csak kivonulok a kertbe és szedek. Így kéne mindennel. Na de ez most még nem lesz.

Pedig már majdnem lett saját konyhakertem. A második szomszédban van egy használaton kívüli kis telek kicsike házzal, a teraszról pont rálátni, milyen királyság lett volna, a teraszról ellenőrizni a paradicsomokat meg a többit. Beszéltünk a tulajjal, oda is adná, de túl sokba kerülne olyan állapotba hozni, hogy ültetésre alkalmas legyen, és hát azért ilyesmire mégsem olyan könnyen költ az ember százezreket. Először azt hittük, fél nap ilyen kis géppel pár tízezerért, kiszedik a felesleges cuccokat, kicsit leborotválják a talaj tetejét stb. De aztán a szembeszomszédunk mondta, hogy ott évtizedek óta nem történt semmi, iszonyatosan meg van ülepedve a talaj, az ásás nem is elég, és nem pár tízezer az ilyesmi manapság. Pedig még kút is van.
Viszont itthon a teraszon a kiskert sajnos szar. Azaz bénán csinálták meg annak idején, ki kell szedni az összes földet, leszigetelni a teknőt, aztán föld vissza. És ott lesz a mini konyhakertünk. Az az igazság, hogy ugyan hely lenne nálunk, de miután tök sóder a talaj, csak magaságyásban lehetne termelni, azt meg rajtam kívül senki nem akar, és nincs kút, tehát az öntözés meg drága. Bár nekem az a véleményem, hogy akkor már inkább a cukkinit meg az édesköményt, mint a füvet…

Tegnap bent azon tipródtam, mi legyen, cuki nevű whoopie pie, vagy az átlag sütik. Csábító a whoopie készlet (bár sajnos piros benne a decomax, amitől még el tudnék tekinteni), de igazából az a bajom vele, hogy határeset a kiszúrósdival, ezt meg töltögetni kell.
Szóval átlagsüti. Szép forma, csak belekanalazom a tésztát, megsül, kis locsikálás, kész.


NARANCSOS-KÓKUSZOS TORTÁCSKÁK
A süteményhez:
180 g vaj
1 csésze kókuszvirágcukor
3 db tojás
1 db narancs reszelt héja
1 tk vaníliapaszta
1 csésze görög joghurt
1 ek narancsvirágvíz
¾ csésze liszt
¾ csésze őrölt mandula
½ csésze kókuszreszelék
1½ tk sütőpor
1 csipet só
½ tk kardamommag
A sziruphoz:
1 db narancs leve (½ csésze)
½ csésze cukor
½ citrom leve
1 ek narancsvirágvíz
1 ek Cointreau
A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra, a muffinformát kikenjük kevés olajjal.
A puha vajat a cukorral, a vaníliával és a mozsárban összetört kardamommal habosra verjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, majd a reszelt narancshéjat, a narancsvirágvizet és a joghurtot.
A lisztet összekeverjük a kókusszal, a mandulával, a sütőporral és a sóval, majd a vajas krémhez adjuk, simára keverjük.
Az előkészített forma mélyedéseibe ⅔-ig kanalazzuk a masszát, betoljuk a sütőbe és 20-25 perc alatt készre sütjük. Kivesszük, kicsit hagyjuk hűlni a formában, majd kiborítjuk, tálra rendezzük.
Míg a süti sül, elkészítjük a szirupot: a narancs levét kifacsarjuk, belekeverjük a cukrot és a citromlevet, majd addig melegítjük kevergetve, míg a cukor elolvad benne és kicsit be is sűrűsödik.
Levesszük a tűzről, hagyjuk langyosra hűlni, aztán belekeverjük a narancsvirágvizet és a Cointreau-t.
A még meleg tortácskákat megszurkáljuk és bőven meglocsoljuk a sziruppal. Kevés szárazon pirított kókuszreszelékkel megszórjuk.

Hó, kalács, kakaó

Végre van rendes hó, télnek néz ki a tél. Miután kandallónk még nincs, valamit kell tenni a benti hangulatért. Ha már nem ropog a tűz, miközben bentről bámulja az ember a hóesést, akkor legyen jó illat a konyhában legalább. És mitől van jó illat?  Kalács, kakaó, narancs, kardamom stb.
Ilyenkor valamitől tényleg alapvetés az illatos kelt tészta.

NARANCSOS-KARDAMOMOS KALÁCS
A tésztához:
600 g tönköly fehér finomliszt
1 tk só
2 ek nádcukor
1 ek Bourbon vaníliás cukor
30 g élesztő
300 ml tej
60 g olvasztott vaj
1 db tojás
2 db tojássárgája
A töltelékhez:
100 g vaj
2 db narancs reszelt héja
1 tk kardamommag
1 tk vaníliapaszta
1 ek narancsvirágvíz
2 pasztilla pálmacukor
A tetejére:
1 ek olvasztott vaj
1-2 ek lapmandula

A tésztához a lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk.
A meglangyosított tejbe morzsoljuk az élesztőt, kevés nádcukrral krémesre keverjük, a tetejére kevés lisztet szórunk és hagyjuk felfutni.
A tálba szórjuk a sót, a cukrot, elkeverjük, a liszt közepébe mélyedést csinálunk.
A vajat felolvasztjuk, elhabarjuk benne a tojást a tojássárgákkal együtt.
Az élesztős tejet és a vajas-tojásos keveréket a liszt közepébe öntjük, majd sima tésztává dagasztjuk az egészet. Addig dagasszuk, míg a tészta elválik az edénytől és a kezünktől is.
Enyhén lisztezzük meg a tetejét, majd letakarva hagyjuk a kétszeresére kelni.
Amikor a tészta megkelt, erősen lisztezett felületre borítsuk ki, óvatosan gyúrjuk át, és nyújtsuk kb. 30 x 40 cm-es téglalap alakúra.
A töltelékhez a puha vajat keverjük össze a mozsárban megtört kardamommal, és a többi hozzávalóval, majd egyenletesen kenjük el a tésztán, egészen a széléig. Szórjuk rá a késsel felaprított pálmacukrot,
aztán a hosszanti oldaláról csavarjuk fel szorosan, vágjuk félbe, majd a feleket négybe.
Egy nagy kerek kapcsos tortaformát béleljünk ki sütőpapírral és rendezzük bele a csigákat. Hagyjuk pihenni 35-40 percet.
Közben melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra.
Mielőtt a kalácsot betennénk a sütőbe, kenjük meg az olvasztott vajjal és szórjuk meg a mandulával.
Kb. 55-60 perc alatt süssük készre. Ha nagyon elkezdene barnulni a teteje, takarjuk le egy darab alufóliával.

 

Még jó, hogy van miből élni ebben a melegben is, mármint blogilag

Dögmeleg van, nem tudom, Gabah hogy értékelné ezt a kitételt. Abban teljesen igaza van, hogy amíg ilyen sütis meg sültes posztok születnek, amilyenek, nincs is olyan meleg. Egyeseknek.
Próbálom én is túlélni a hőséget, leginkább úgy, hogy délutánonként felülök a 29 fokos szobában a szobabiciklire és tekerek 35-40 percet, közben jól kiizadok. Igazi biciklire ugye ebben a hőségben nem ül földi halandó. (Egyébként gondolkodtam azon, hogy kihurcolom a szobabringát az erkély azon részére, ahol délután árnyék van, de sajnos a szomszédaink, akiket a 3 év alatt, mióta itt lakunk, egyszer sem láttam, mostanában – nyilván azóta, mióta ez a korszakalkotó ötletem megszületett – állandóan kint kolbászolnak a kertjükben, közönséggel meg nem jó.)
Na most ez segít is kb. addig, míg ülök a bringán – közben olvasok, mert egyébként a szobabiciklizés kész halál –, aztán elmegyek fürdeni és megiszom a jó nagy pohár jéghideg mézes tejet.
Ja, és nem főzök. Nem is sütök. Hideget eszünk. Már aki. Mert én azt sem nagyon.
Olyamisre hajlandó vagyok, amit csak berakok a sütőbe majd jó messzire kerülöm a konyhát, míg megy a sütő. Pedig a konyha egész viselhető hőmérsékletű lenne főleg a fenti szobákhoz képest, nyilván működő sütő nélkül.
A következő süteményt még A Nagy Hőség beállta előtt készítettem.

RIBIZLIS-TÚRÓS PITE
A pâte brisée-hez:
250 g finomliszt
175 g vaj
1 db tojás
1 ek nádcukor
½ ek víz
A töltelékhez:
500 g túró
3 db tojás
5 ek nádcukor
2 ek narancsvirágvíz
2 ek keményítő
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
350 g ribizli – fekete és piros vegyesen
A szóráshoz:
8-10 mentalevél
3 ek nádcukor

A pitetésztához az összes hozzávalót a robotgépbe tettem és morzsásra forgattam, majd kiszórtam a lisztezett konyhapultra és összegyúrtam. Kinyújtottam és egy 26 cm ∅ kapcsos, kerek tortaformába igazgattam.
A töltelékhez a túrót elkevertem a cukorral, a vaníliás cukorral, a narancsvirágvízzel, a keményítővel és a tojások sárgájával. A tojásfehérjét kemény habbá vertem, az ⅓-t a krémhez kevertem, a többit óvatosan beleforgattam.
A túrókrémet a pitetésztába töltöttem, a tetejére szórtam a ribizlit. A mentát nagyon finomra aprítottam, összekevertem a cukorral, a gyümölcsre szórtam.
200 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 50 percet.

Clafoutis – az igazi

Egyszer elhatároztam, hogy blogról többet nem sütök, pont egy clafoutis után telt be a pohár. Egy alkalmat betudhattam az ízlésbeli különbségnek, nem ízlett a Lépesméz torta, főleg a szaga (igen, szaga volt) nem teszett, valószínűleg a szódabikarbóna-tojás páros miatt. Sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy a receptekben közölt instrukciók megbízhatatlanok. Leginkább a sütési időre vonatkozók. Pl. az említett clafoutis ebben az összetételben állítólag elkészül 180 °C-on 35–40 perc alatt, nekem majdnem 1 ½ órát vett igénybe. A vörösboros cseresznyének sem volt elég annyi idő, légkeverésessel pedig pörkölődött, de a szotty marhára nem akart alóla eltűnni. Sajnos folytathatnám a sort elég hosszan. Pedig sütöttem már számos régen kipróbált süteményt ebben az új, elektromos sütőben, semmin nem kellett változtatni a régi gázoshoz képest, sütési időt végképp nem.
Ma megint a „kéne sütni valamit, de mit?” vett elő, így aztán én meg elővettem Nigella istennős könyvét, hátha találok benne olyat, amihez kedvem támad, és még van is itthon hozzá minden. Naná, hogy találtam. Olyan nincs, hogy nem, pont abban a könyvben?! Természetesen egy piros bogyós receptre csaptam le, egyre jobban mániámmá válnak a piros, bordó, kékes bogyós gyümölcsök (a legközelebbi saját kertemben ültetek is mindenfélét). Ha piros piszke nem is, de ribizli volt a mélyhűtőben.
 
 
RIBIZLIS CLAFOUTIS – HÁZI ISTENNŐ MÓDRA (6 személyre)
  • 1 ek vaj
  • 350 g ribizli
  • 6 nagy tojás
  • 100 g finomliszt
  • 75 g nádcukor
  • ½ tk narancsvirágvíz (volt az szerintem kettő is, zuttyintottam)
  • 1 tk vanília-kivonat
  • 300 ml zsírdús tejszín
  • 300 ml zsírdús tej
  • porcukor a meghintéshez

A sütőt előmelegítettem 190 °C-ra (gázsütőnél 5-ös fokozat). Amikor a sütő már felmelegedett, egy pie-formát kikentem az 1 ek vajjal, beleszórtam a ribizlit és 10 percre a sütőbe raktam.
Közben összeállítottam a tésztát, mely esetben az „összeállítottam” kifejezés erős túlzás, ugyanis mindent beleraktam a robotgépbe, néhányszor megnyomtam a gombját, és már kész is volt. A sütőben kissé összetöttyedt ribizlikre öntöttem a meglehetősen hígnak tűnő palacsintatésztaszerűséget, és valóban (ahogy az ugye írva vagyon) 40 perc alatt készre sütöttem. Ez alatt a tészta megemelkedik, a széle aranybarna lesz, a közepe kissé remegős marad, nem szárad ki, azaz tökéletes lesz. Még melegen megszórtam porcukorral, langyosra hűlve a legfinomabb.
 
Az eredeti recept Nigella Lawson: Hogyan váljunk házi istennőkké c. könyvében olvasható. 
Egyébként nem egészen értem, miért rögtön több istennővé válunk, főleg kérdőjel nélkül.