Protected: Kéthetes kúra – 5. nap

This content is password protected. To view it please enter your password below:

Advertisements

Best ever bolognai

Nemrég megint barátnős napot tartottunk, volt sírva röhögés, ahogy az általános. Tényleg majdnem meghaltam megint.
És sikerült megalkotni az eddigi legjobb bolognai mártást.
A házi sonkát már évek óta Kiskunlacházáról szerezzük be, sajnos titkos a recept, ahogy készül, pácolva van, szárítva és füstölve. Saját nevelésű a disznó és a füstölő is saját. Elképesztően finom.

 

BEST EVER BOLOGNAI (8 személyre)
500 g darált sertéshús
700 g darált pulykahús
6 ek extra szűz olívaolaj
2 fej lilahagyma
4 gerezd fokhagyma
200 g füstölt házi sonka
1 db konzerv paradicsom
200 g paradicsompüré
400 ml száraz vörösbor
1 marék friss bazsalikomlevél
½ szerecsendió reszelve
só, bors

A sütőt előmelegítjük 140 °C-ra.
Egy öntöttvas edényt lassan felmelegítünk, beleteszünk 2 ek olajat, felforrósítjuk és rárakjuk a sertéshúst, megpirítjuk, majd kiszedjük egy tálra.
Újabb 2 ek olajon a pulykahúst is megpirítjuk. A darált húst állandóan kevergetjük, nehogy összeálljon egy tömbbé, azt szeretnénk ugyanis, hogy morzsás legyen. A pulykahúst is kiszedjük az edényből.
Aztán az utolsó 2 ek olajon 5 perc alatt megpároljuk a nem túl finomra aprított hagymát és a felvágott fokhagymát, hozzárakjuk a finomra vágott sonkát, megpirítjuk.
Visszatesszük a húst, ráöntjük a felvágott konzerv paradicsomot, a paradicsomlevet, hozzátesszük a pürét, a vörösbort, a szerecsendiót, sót, borsot és a bazsalikom felét szintén felaprítva. Megkeverjük és felforraljuk.
Ahogy felforrt, az edényt betesszük a sütőbe fedetlenül és 4 órán keresztül főzzük a ragut.
Egészen koncentált íz és mély szín lesz így a végeredmény.
Ha készen van, belekeverjük a maradék bazsalikomot is. Forrón tálaljuk.

Ez a mennyiség nálunk nem fogy el nyilván, de nagyon jól lehet adagokban fagyasztani. Egyébként autentikusék tesznek bele apróra vágott csirkemájat is, amitől még sötétebb lesz, de én folyton elfelejtem megvenni, amikor bolognait tervezek. Egyszer már rakok majd bele én is, kíváncsi vagyok, azzal együtt milyen lesz.

 

 

A favágó ebédje

Ma kivágtam egy fát.
Az egyik bazi nagy tujánk megsárgult, kidöglött, így kivágtam. Még az aprítás hátravan, de már eléggé kezdtem unni a fűrészelést meg a metszőollóval való ügyeskedést, plusz tuti megint bedurran a kezem, de a végére kell ma járni az ügynek, mert holnap viszik a szemetet és nem szeretném, ha itt henteregnének a teli zsákok még egy hétig.

Egyébként sajnos azért voltak hátsó gondolataim is. Merthogy a fát már régen ki lehetett volna vágni, vagy akár rá is érhetett volna.
Történt ugyanis, hogy tegnap reggel felhívott a szembeszomszéd, miszerint le fog esni az állunk, a közvetlen szomszédunk közölte, olyan takarítást fog végezni a házában és a kertjében is, hogy eláll a szavunk. Miután ő áthívta kávézni, ami nyilván egy fedőakció volt a részéről, hogy lecseszhesse a botrányos állapotok miatt.
És hát ezt kénytelen voltam figyelemmel kísérni, ugyanis a fa közvetlenül a kerítés mellett volt.
A kertes cuccot jobban vártam volna, mint a tegnap elkezdett kipakolást. Ugyanis úgy hagyta – mondjuk, sejtettem, hogy ez lesz. Most már nemcsak állat gazos a kertje, hanem tele lett igen büdös lomokkal is. Speciel tényleg elállt a szavam a szagtól.
Mint kiderült, az anyukája halála óta – ami húsz éve volt – ki semmit nem hozott a házból, csak bevitt. És úgy érzem, azóta nem is takarított. Bleeh.
Az kétségtelen, hogy a higiéniára nem sokat ad, „mosni” úgy szokott, hogy kiteríti a napra a cuccait. Nem is ecsetelném tovább az ügyet.
Pedig egyébként egy tök normális, csendes fószer, csak hát ez a neglect ne lenne. Jó, nyilván az ő állapotával/betegségével függ ez össze.

Még azért reggel favágás előtt átmentem a kölcsönkertbe mángoldért, itthon szedtem egy pár szem koktélparadicsomot, és ezt sikerült készíteni belőle:

MÁKKAL SZÓRT PARADICSOM PIRÍTOTT MÁNGOLDÁGYON

600 g mángold
6 szelet bacon
1 ek vaj
2 gerezd fokhagyma
½ marék dió
frissen őrölt bors
½ ek mák
12 szem koktélparadicsom
50 g gorgonzola piccante

A mángoldot többször váltott vízben áztattam, majd folyó víz alatt alaposan lemostam, szűrőbe raktam lecsepegni.
A diót durvára vágtam és egy kisebb serpenyőben szárazon pirítottam, míg felszállt az illata. Kiszórtam egy tányérra, és a mákot is megpirítottam kissé, majd azt is tányérra raktam.
A bacont magyon finom csíkokra vágtam, elkezdtem egy serpenyőben pirítani. Amikor kis színt kapott, hozzáadtam a vajat és a finomra vágott fokhagymát. Ezzel együtt is átpirítottam.
Felvettem a hőmérsékletet, mielőtt a szélesebb csíkokra vágott mángoldot a fokhagymás baconhöz adtam, átkevertem. Ahogy összesett, hozzáadtam a pirított diót, elkevertem, megborsoztam.
A mángoldot egy tányérra raktam, rászórtam a negyedekre vágott paradicsomot, durva reszelőn ráreszeltem a sajtot és megszórtam a mákkal.


Szerintem eddig ez volt a legfinomabb mángoldos kaja, amit készítettem. Só nem kell bele, mert a bacon és a sajt is sós.

Nyomi naphoz nyomi saláta illik

Pár napos szerencsétlenkedés után ma végre sikerült megoldani a blog fennmaradását az eredeti helyén, mert az egyéb lehetőségek a következők voltak, miután nem voltam képes jó ideig megoldani a Bloggerről Bloggerre való export-import kérdést:

  1. Átköltözöm a WordPress-re – ott ugye egy gombnyomásra importálnak, nem kell fájlokat lementegetni –, de az azzal járt volna, hogy megint több hónapot azzal kell töltenem, hogy felfogjam a működését. És egyébként is utáltam ott a sablonokat – kevés sablon kevés és nem egységes variálási lehetőséggel. Plusz az összes bejegyzés tök gusztustalanul rendetlen, egyenként kellet volna rendezgetni, a hajam kihullott volna. Vannak előnyök is, plédául a hierarchiába rendezhető kategóriák, na de ezt azért kevésnek találtam.
  2. Új blogot indítok és egyenként átmásolom a bejegyzéseket, a hozzászólások elvesznek és egyébként is kihullik a hajam szintén, mire végzek.

Aztán ma felfedeztem, hogy vissza lehet állítani a régi címet, a domain nélkülit. Azt hittem, megfogtam az isten lábát, meg hogy a megoldás zseniális, ugyanis azzal hitegettek, hogy a régi címről majd jól átirányítanak mindenkit erre az újra. Hát nem irányítanak ezek senkit sehova. Közlik, hogy az oldal nem létezik. Azaz nyugodtan indíthattam volna új blogot, mert közben az export-import is sikerült, tehát minden cucc megvolt, csak ugye a kutya nem találta volna meg, ahogy ezt sem.

De nem baj, Szepyke kisegített a nyomorban. Hálás köszönet neki innen is.

Egyszer, sok évvel ezelőtt még a BBC-n Jamie paradicsomsalátát készített, amiben az volt a truváj, hogy csak szétnyomigálta a paradicsomokat. Azóta akartam én is ilyesmit csinálni, de valahogy sosem jutott eszembe aktuálisan, ma viszont igen.

Szedtem is egy adag koktélparadicsomot a kertben és nekiálltam szétnyomkodni őket. Ha valaki szintén erre adja a fejét, kizárólag munkás ruhában vagy kórboncnokoknak való kötényben csinálja. Én átöltöztem utána.

„NYOMI” PARADICSOMSALÁTA

500 g koktélparadicsom

1-2 ek extra szűz olívaolaj

1 csipet himalaya só

1 csipet füstölt só

frissen őrölt bors

1 db piros chili

1 marék olívabogyó

1 ek kapribogyó

3 ág bazsalikom

A paradicsomokat szétnyomkodtam, egy tálban összekevertem a kétféle sóval, a borssal, hozzákevertem a kimagozott és finomra vágott chilit, meglocsoltam az olívaolajjal. Az olívabogyókat is szétnyomkodva adtam hozzá. A kapribogyót és a száráról letépkedett bazsalikomot rászórtam, az egészet elkevertem. A salátát ½ órára a hűtőbe tettem érni.

Közben megsütöttem a zöldborsó fasírtkákat – bioboltban vettem a port. Nagyon praktikus, csak 200 ml vizet kell hozzákeverni, 15 percig pihentetni, aztán a kis golyókká formázott cuccot megsütni olajban.

Fő az egészség

Az előző posztban már említettem, hogy egyszer egy barátoméknál ettem egy csodás csírasalátát, kérdeztem is tőle, mit rakott össze mivel pontosan, de nem emlékszik rá. Ami azért szerintem mindenesetre fura egy mesterszakácstól, bár nyilván szakmai ártalom is nála, hogy a receptek csak úgy jönnek és mennek a fejében.
Vasárnap megint a kertészeteket jártuk, így csodálkoztam rá az egyikben a rengeteg féle csíráztatni való magra zacskókban. Vettem egy jó párat, és még aznap neki is álltam a projektnek. Utoljára szerintem az általánosban csíráztattam házi feladatként borsót, azóta csak párszor zsázsát, szóval gyakorlatom nulla.
Sajnos nem egy ütemben érnek el bizonyos fázisokat. De így legalább tapasztalatot szereztem az ütemezés jövőbeni tervezéséről. Például a feketehagyma és a vöröskáposzta magja sokkal lassabban kel életre, mint a többi. A retek és a mustár magja viszont elképesztő gyorsan. Nem kell nekik egy nap sem. A másik tapasztalatom pedig az, hogy ha sűrűbben is ilyesmire adja az ember a fejét, akkor tényleg érdemes beszerezni csíráztató tálat – 1000,- Ft körül már lehet kapni kétemeletest. Mindenképpen praktikus, a magok nem állnak a pangó vízben és rendkívül helytakarékos. Az én tálcás módszeremhez képest mindenképp.

CSÍRASALÁTA FETÁVAL

1 ek brokkolimag
1 ek mustármag
1 ek retekmag
1 ek zsázsamag
1 ek finomra vágott snidling
3 db paradicsom
100 g feta
só, bors
1-2 ek extra szűz olívaolaj
1 tk szilvás balzsamecet

    A magokat alapos öblítés után tiszta műanyag tálcákra szórtam és addig tartottam nedvesen, míg kicsíráztak és picike zöld levélkezdemények is látszottak már. Ez most 5 nap volt nekem, de persze függ a hőmérséklettől és a fényviszonyoktól is.
    A saláta elkészítése előtt szintén alaposan leöblítettem a csírákat, szitában hagytam lecsöpögni.
    A paradicsomot feldaraboltam és összekevertem az óvatosan szinte szálakra szedett csíranövényekkel és a snidlinggel. Meglocsoltam az olívaolajjal és a balzsamecettel, kicsit sóztam és tekertem rá borsot. A sajtot a tetejére morzsoltam.
    A mustár- és retekcsíra kissé csípős, a zsázsa kissé kesernyés ízét jól egészítette ki a paradicsom és a balzsamecet viszonylagos édessége.
    A brokkolicsíra kiemelkedően magas U-vitamin és kálciumtartalmú. Élettani hatásai nagyban hasonlítanak a vöröskáposzta csíráéra. Fogyasztása vértisztító, bőrtápláló, keringésjavító hatással bír. Gyógyhatásai főleg emésztőrendszeri betegségek, hólyag- és prosztataproblémák, valamint daganatos megbetegedések esetén mutatkoznak meg.
    A mustárcsíra antibiotikus hatású, tisztítja a nyálkahártyát, az epére és májra kedvezően hat, csökkenti az emésztési zavarokat. Élénkítő, izomfájdalom enyhítő, vértisztító.
    A retekcsíra kitűnő a gyulladásokra a szintén erős antibiotikus hatása miatt. B₁ és B₁₆ vitamint tartalmaz, mellette vasat, káliumot és foszfort. Természetes gombaölő, kiűzi a bélférgeket, antiszeptikus hatású, puffadásgátló. Tisztítja a légutakat, a nyálkahártyát, remekül oldja a hörghurutot. Segít az epekövek és az epehomok eltávolításában is.
    A zsázsa csírája sok vitamint tartalmaz, telítetlen szírsavtartalma hatásos a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának megelőzésére. Általános immunerősítő, gyulladáscsokkentő, vizelethajtó hatású, sőt potencianövelő hatásáról is ismert.