Sheperd’s pie

Újabb komfort kaja a sorban a sheperd’s pie, igen így, nem fordítjuk le, ez a neve. Magyarul hülyén hangzik a pásztor pite, és különben sincs ehhez hasonló nálunk. Mi sem örülünk, amikor hülye módon próbálják valahogy asszimmilálni a túrós csuszát meg társait. Mondjuk ebből a szempontból biztosan egészen jól viselhető ez a mi nyelvi elszigetelődésünk, ha már splendid nem lehet.

Mondjuk szerintem a sheperd’s pie annyira nem meríti ki a komfort kaja fogalmát, elkészíteni annyira nem is kényelmes, sőt meglehetősen és főleg meglepően sokáig tart egészen sok macerával. (Persze ha jó végeredményt szeretnénk.) Már ami a komfortságot illeti. Merthogy a komfort nemcsak az elfogyasztás kényelmességét/szívmelengetését (a szívmelengető szó használatát is be kellene tiltani egyébként) kéne takarja, hanem az elkészítését is, na de mindegy, cserébe legalább finom. És örülhetnek a húsevést holokauszthoz és pedofíliához hasonlítók is, mert igen könnyen vegává alakítható. Ezt is csak egy kicsit kell kiherélni hozzá.

Egyébként a recept Gordon pie-a alapján készült, de kénytelen voltam átalakítani, mert ő sajnálta belőle a gombát, arról nem is beszélve, hogy nem ipari mennyiséget szerettem volna gyártani. Gondoltam, ő elég autentikus. Bár lehet, hogy most  ha tudnának magyarul a britek és olvasnák is blogot is, sírva tiltakoznának.

Különben nem értem ez iránt a nő iránti rajongást újabban a magyar gasztro blogoszférában az interneteken, szerintem kevés nála idegesítőbb nyanya van a tv paprikán. Még a magyar hangját is jól sikerült kiválasztani, mert a világból kikergető mivoltot sikerült vele fokozni.

 

SHEPERD’S PIE

A raguhoz:
2 ek olívaolaj
500 g darált marhahús
500 g csiperke gomba
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 szál sárgarépa
1 szál petrezselyemgyökér
2 szál szárzeller
1-2 ek paradicsompüré
125 ml alaplé (marha-, zöldség-, csirke-, jöhet bármi)
100 ml száraz vörösbor
1 ek Worchestershire-szósz
½ ek friss kakukkfűlevél
1 ág rozmaring

A krumplihoz:
1 kg krumpli
100 g vaj
só, bors
2 db tojássárgája
50 g reszelt cheddar
50 g frissen reszelt parmezán
só, bors

 

 

sheperd1

 

 

A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra.

Egy serpenyőben felforrósítunk 1 ek olívaolajat, hozzáadjuk a finomra vágott hagymát és fokhagymát, kicsit pároljuk. Beleszórjuk a kockára vágott sárgarépát, petrezselyemgyökeret és zellert is, jól átpirítjuk. Rátesszük a finomra vágott rozmaringot, aztán pároljuk nagyjából 5 percig az egészet.

Egy másik serpenyőben a maradék olajon pirosra sütjük a darált húst, fakanállal nyomkodjuk szét jó morzsásra. Átrakjuk a zöldséges serpenyőbe. Ezután a felszeletelt gomba következik, pirosra sütjük azt is, majd a húshoz adjuk.

Ezután hozzáadjuk a paradicsompürét, a Worchestershire-szószt, az alaplevet, a vörösbort, aztán ízesítjük sóval, borssal és az összevágott kakukkfűvel. Nagyjából 20 percig főzzük, míg kissé besűrűsödik az egész.

Közben a krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, kissé sós vízben puhára főzzük, majd  leszűrjük. Visszatesszük a forró edénybe, hozzáadjuk a vajat és összetörjük. Sózzuk, borsozzuk, a tojások sárgáját is hozzákeverjük – eddigre már hűlt annyit, hogy nem lesz rántotta belőlük. Beletesszük a cheddart, simára keverjük. Ha túl száraznak érezzük, adjunk hozzá még vajat vagy olívaolajat.

Egy tűzálló tálba öntjük a ragut, rásimítjuk a krumplit, megszórjuk a tetejét a parmezánnal és 25-30 percig sütjük, legyen jó piros a teteje és bugyogjon ki a ragu a krumpli alól.

 

sheperds2

A vörösbor meg a szilva

Az olaszok vörösboros spagettije nagyjából túrós csusza szint. Én nagyon bírom az ilyen max. 20 perc alatt elkészülő cuccokat, ami így egyszerű. Meg még az olyanokat, amiket nagyjából 10 perc alatt lehet összerakni, aztán több órára otthagyni a sütőben.
Nem mondom, vannak dolgok, amikkel hajlandó vagyok elmolyolni – persze bizonyos határok között azért. A tortákkal például igen.
De hogy nekiálljak kekszet vagy aprósütit gyártani kiszúrókkal és utána még díszítgessem is őket, na olyan isten nincs. Ha keksz, akkor kis golyók, aztán majd maguktól elterülnek sülés közben kerekre, esetleg pohár aljával ellapítom vagy rudakat alakítva szeletekre vagdosom a tésztát és mennek a sütőbe. És ezt sem túl sűrűn.
Viszont hajlandó vagyok bármit julienne-re vágni késsel. Vagy felaprítani több kiló gyümölcsöt egyforma kis kockákra dzsemhez.
Tehát a spagetti. Szerintem nem kell sajnálni a szardellafilét, nyugodtan mehet bele dupla mennyiség, mint amennyit említenek mindenfelé. A vörösbor elintézi, nem kell aggódni, nem lesz halízű.
 
VÖRÖSBOROS SPAGETTI
500 g spagetti
3-4 ek olívaolaj
6-8 db szardellafilé
1-2 gerezd fokhagyma
1-2 db piros chili
500 ml száraz vörösbor
1 csésze frissen reszelt parmezán
1 kisebb csokor petrezselyem
só, bors
A spagettinek vizet forralunk, annyi sót teszünk bele, hogy a tengervíz sósságát elérje. Ez nem tudom mennyi, de én egy nagy fazék vízbe jó 1 marék durva sót szoktam beleszórni.
Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat, beletesszük a szardellafiléket – nem kell az aprítással bajlódni, elég kicsit a spatulával szétnyomkodni.
Elkeverjük, aztán a finomra aprított fokhagyma és chili következik.
A tésztát 1-2 perccel kevesebb ideig főzzük, minthogy al dente lenne. Leszűrjük és azonnal a forró serpenyőbe tesszük, összekeverjük az olajjal. Ráöntjük a vörösbort, addig forraljuk magas hőmérsékleten, míg az összes bort felszívja és szép színe lesz.
Hozzákeverjük a durvára vágott petrezselymet és a parmezán felét, tekerünk rá kevés borsot.
Tányérokra szedjük, megszórjuk a maradék parmezánnal és azonnal tálaljuk.

A szilvás lepény meg csak ráadás volt még a múltkor egyszer. Leszedtük a szilvát az egy kis nyomi fánkról, igazi besztercei, jó belőle a pálesz is.
Egyébként kölespitét akartam igazából akkor csinálni, de furcsán néztek már megint, pedig jó az. Plusz nagyjából olyan egyszerű, mint a fenti spagetti.
Jó, akkor legyen lepény.

 
SZILVÁS LEPÉNY
400 g fehér tönköly finomliszt
100 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
11 g szárított élesztő
1 csipet só
100 g vaj
250 ml tej
70 g nádcukor
1 db tojás
kb. 1 kg szilva kimagozva
1 db tonkabab
3-4 ek nádcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
1 ek durva cukor

A liszteket egy nagy tálba szitáljuk, az élesztőt és a sót hozzákeverjük. A meglangyosított tejben elkeverjük a cukrot, elhabarjuk benne a tojást és a felolvasztott vajjal együtt a liszthez adjuk. A tésztát simára dagasztjuk nagyjából 10 perc alatt, cipó alakúra formázzuk és letakarva hagyjuk szobahőmérsékleten kelni 1½ órát.
A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, egy tepsire sütőpapírt teszünk.
A tésztát kiborítjuk enyhén lisztezett felületre és kinyújtjuk a tepsi nagyságára. A tepsibe rakjuk és kirakjuk a negyedekbe vágott szilvával. A szilvát nem érdemes előre felvagdosni, mert pont annyi ideig tart, amennyi időt a tésztának pihennie kell sütés előtt.
Megszórjuk a vaníliás cukorral elkevert nádcukorral, ráreszeljük a tonkababot, betoljuk a sütőbe.
Kb. 35-40 percig sütjük.
Kivesszük és hagyjuk langyosra hűlni, megszórjuk a durva cukorral.

Karfiol muffinkák

Anyu szombaton világbajnok halászlevet főzött. Megint. Egyébként éppen vagy 3-4 napja azon morfondíroztam, hogy úgy megennék valami hallevest, nem feltétlenül halászlevet, de ezzel is nagyon elégedett voltam.
Én mondjuk valami thai beütéssel képzeltem a doglokat, kókusztejjel, korinaderrel stb.
Most, hogy ősziesedünk, állandóan tartalmas, de közben könnyű levesek járnak az eszemben, még nem a krémlevesek mondjuk hüvelyesekből, inkább ilyen zöldséges, kicsit tejszínes vagy tejfölös cuccok hallal, rákkal vagy csirkével. Amelyekben minden felismerhető, harapnivaló. A chowderek is ilyenek.
Ezek után annyira nem vágyom már más fogásokra, de előttük pár falat jólesik. De annak is könnyűnek kell lennie.
A cukkinit – hogy őszinte legyek – már baromira unom, inkább a karfiol meg a brokkoli, azoknak legalább van ízük.
Sajnos a leveles kelt a lila mini brokkolival és a lila kelbimbóval egyetemben elfelejtette elültetni a megbízott személy, az így nem lesz, máshonnan kell beszerezni a dolgokat.
Átrendezték a helyi piacot, de még mindig nincs ilyen különlegesebb cucc, csak a megszokott átlagzöldségek. Ami szerintem nem is olyan különleges, mert ugyanaz, csak kicsit más a színe, magot lehet kapni szinte már bárhol. Az a baj, hogy egyéb elfoglaltság miatt én nem jutok el szombatonként a piacra, így nem is tudok érdeklődni a termelőknél, mi lenne, ha…
Azt hiszem, tényleg itt az ideje, hogy ráálljunk a kertkeresésre és a saját dolgainkat ültessük.

 

KARFIOL MUFFINKA (36 db)
1 fej karfiol
3 db tojás
250 g túró
1 csésze reszelt parmezán
1 tk szárított oregánó
1 kisebb csokor petrezselyem durvára vágva
½ gerezd fokhagyma reszelve
só, bors
1 ek olaj

A karfiolt közepesen durvára reszeljük és egy kevés sóval egy nagyobb serpenyőben üvegesre pároljuk. Ezután hagyjuk kissé kihűlni.
Hozzákeverjük a többi hozzávalót, egy mini muffin formát kikenünk olajjal és a masszát egyenletesen elosztva beletömködjük.
220 °C-ra előmelegített sütőbe toljuk és 20-25 percig sütjük.
Kivesszük, hagyjuk a formában hűlni jó 10 percig, majd óvatosan kivesszük a formából, nehogy szétessen. Egy vékony pengéjű nem túl hegyes kés nagy segítség.
Langyosan tálaljuk chili zselével a tetején.

Bazsalikom és menta

A fűszereim a teraszon, ha nem ládákban és cserepekben lennének, már régen dzsungellé fejlődtek volna. Ebben az évben nagyon szépen nőnek. 

 
Ma két kedvencemet – a bazsalikomot és a mentát használtam egy egyszerű, ámde nem is olyan rövid idő alatt elkészíthető tésztaételhez, amelyet Delia receptje inspirált. Mire az ember leszedi azt a sok levélkét a szárakról, kihullik a haja…

MENTÁS-BAZSALIKOMOS PENNE LIME-MAL ÉS PARMEZÁNNAL
 
  • 500 g penne
  • 3 nagy marék friss bazsalikomlevél
  • 2 nagy marék friss mentalevél
  • 3-4 szál újhagyma a zöldjével együtt
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 lime leve és reszelt héja
  • 40-50 g reszelt parmezán
  • 1 tk só
  • 1 tk egész feketebors, mozsárban megtörve
  • 4 ek extraszűz olívaolaj
  • reszelt limehéj a tálaláshoz
Egy nagyobb fazékban vizet forraltam a tésztához. Már tényleg nem tudom, ki mondta (talán Nigella), hogy a tészta főzővize legyen olyan sós, mint a tenger…
A parmezán kivételével mindent a robotgépbe raktam és gyönyörűséges zöld fűszerpasztává zúztam.
A tésztát leszűrtem és azonnal visszaborítottam a fazékba, ráraktam a fűszerpasztát, picit visszatettem a forró tűzhelyre és alaposan összekevertem.
Tálba raktam, megszórtam a reszelt parmezánnal és a lime reszelt héjával.