Pavlova karácsonyra

A Pavlováknál szerintem nincsen egyszerűbben elkészíthető édesség, ami olyan látványos tud lenni, mint ezek. A lényeg, hogy az ember megtalálja/kikísérletezze a megfelelő alapot, tökéletesen ismerje hozzá a sütőjét is. Kifejezetten úgy van kitalálva, hogy előző nap megsüthessük az alapot, aztán amikor szükség van rá, nagyjából 15 perccel a tálalás előtt nekiállhatunk elkészíteni, összeállítani a cuccot.

KARÁCSONYI GRÁNÁTALMÁS PAVLOVA

A lapokhoz:
2 x 168 g tojásfehérje
2 x 1 csipet só
2 x 250 g finom szemcséjű kristálycukor
2 x 1 tk kukoricakeményítő
2 x 1 tk fehérborecet

A krémhez:
250 g mascarpone
1/2 tk vaníliapaszta
2 ek rózsavíz
400 ml tejszín

Az összeállításhoz:
1 db nagy gránátalma kiszedett magja
fenyőágacskák
1-2 tk porcukor

 

karipavlova3

 

A sütőt előmelegítjük 140 °C-ra. Két tepsire sütőpapírt teszünk.
Elkészítjük a két lapot: a tojásfehérjét a sóval felhabosítjuk elektromos habverővel, majd lassan, kanalanként adagolva hozzá a cukrot addig verjük, míg kemény és fényes hab lesz belőle. Ezután kisebb fokozaton hozzákeverjük a keményítőt és a borecetet.
Az egyik adagot az egyik sütőlapra rakjuk zárt lapot képezve, de vigyázzunk, hogy a spatulával csak egymás mellé rakjuk szorosan a halmokat, ne legyen köztük rés, de ne is kenegessük, lapítgassuk túlzottan.
A másik adagból koszorút formázzunk úgy, hogy a széles spatulára vett habadagokat próbáljuk függőlegesen egymás mellé halmozni. Az átmérője legyen kisebb, mint a zárt lapé.
A tepsiket berakjuk a sütőbe egymás alá, a sütőt légkeverésesre állítjuk és levesszük a hőmérsékletet 125-130 °C-ra. 80 percig sütjük a habot, félidőben gyorsan megcseréljük, hogy biztosan egyenletesen süljenek meg. Alapvetően nem kéne nyitogatni a teljes sütés és hűlés ideje alatt a sütő ajtaját, de ez van.
Ha lejárt a 80 perc, hagyjuk benne a lapokat másnapig.
Az összeállításhoz a mascarponét keverjük simára a vaníliával és a rózsavízzel, a tejszínt verjük kézi habverővel (így biztosan nem verjük túl) lágy habbá, de tartsa meg a formáját. A habból egy spatulányival lazítsuk fel a mascarponét, majd forgassuk bele a többi habot.
A krém 2/3-át halmozzuk kisebb adagokban az alsó lapra – ezt sem kell kenegetni, majd lenyomja a felső réteg, amennyire szükséges – amit már egy szép tálra raktunk, szórjuk meg a gránátalma nagyjával. Kerülhet krém a lap szélére is, hadd látszódjon ki a két réteg közül a gránátalmával együtt.
Ezután óvatosan rátesszük a kör alakú lapot, kis halmokban tesszük rá körben a maradék krémet, megszórjuk a még meglevő gránátalmával.
A fenyőágacskákat vízbe mártjuk, majd alaposan lerázzuk – így jobban tapad rá a porcukor majd, körben a torta tetejébe tűzzük és finoman megszórjuk az egészet porcukorral.

 

karipavlova5

Advertisements

Születésnapi áfonyás

Torta szülinapra, nem spilázzuk túl, nyár van meg minden. Ezek a hozzávalók általában vannak itthon, áfonya terem a kertben, kézenfekvő az egész.

ÁFONYÁS TORTA

A piskótához:
6 db tojás
150 g cukor
50 g kakaópor
1 csipet só

A krémhez:
500 g mascarpone
300 ml tejszín
50 ml áfonyapálinka
2 ek rózsavíz
½ rúd vanília kikapart magja
5-6 ek cukor

Az összeállításhoz:
150-200 g áfonya
80 g étcsokoládé (85%-os)

A sütőt 200 °C-ra előmelegítjük, 2 db 17 cm-es kerek tortaformát kibélelünk sütőpípírral.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A sárgáját pedig a cukorral keverjük habosra, erre szitáljuk a kakaót, simára keverjük.
A fehérjehab ⅓-ával fellazítjuk a kakaós krémet, majd óvatosan beleforgatjuk a többi fehérjét is. A masszát a formákban egyenlően elosztjuk és betoljuk a sütőbe 18-20 percre.
Ha megsült a piskóta, kivesszük, hűtjük 10 percet, majd kivesszük a formából és hagyjuk teljesen kihűlni, majd lehúzzuk róla a sütőpapírt.
A krémhez a mascarponét simára keverjük a cukorral, a pálinkával és a rózsavízzel, beletesszük a vaníliát is. A tejszínt habbá verjük, a krémbe forgatjuk.
Az egyik piskótalapot egy tálra tesszük (ha azon a tálon töltjük meg a tortát, amin tálalni akarjuk, akkor sütőpapír-csíkokat teszünk alá, amiket majd a kész torta alól egyszerűen kihúzunk, így nem kenjük össze a tálat), megkenjük a krém kb. ⅓-ával, megszórjuk áfonyával és csokoládéforgácsokkal, rárakjuk a másk lapot. A krém másik ⅓-át a tetejére kenjük, a maradékkal bevonjuk a torta oldalát. A torta tetején a krémet úgy kenjük el, hogy a közepén mélyedés legyen, ide halmozzuk az áfonyát, aztán a maradék csokoládéforgáccsal díszítjük.

afonyas

Tőzegáfonyás túrótorta

Most már tényleg puszta receptgyűjteménnyé redukálódik a blog, nincs ihletem a bejegyzésekhez.

ÁFONYÁS TÚRÓTORTA

A piskótához:
6 db tojás
150 g nádcukor
50 g kakaó
1 csipet só

A krémhez:
300 g túró
3-4 ek nádcukor
200 g aszalt vörösáfonya
50 ml meggypálinka
2 ek rózsavíz
1/2 tk vanílaipaszta
1/2 tonkabab reszelve
300 ml tejszín

100 g lapra vágott mandula

Az áfonyát beáztatjuk a pálinkába és a rózsavízbe, félretesszük.
A piskótához kettéválasztjuk a tojásokat, a sárgáját világosra verjük a cukorra, majd rászitáljuk a kakaót, simára keverjük. A fehérjét a sóval kemény habbá verjük, nagyjából az 1/3-át belekeverjük a kakaós krémbe, hogy fellazítsuk, utána a többi habot óvatosan beleforgatjuk. Két sütőpapírral kibélelt 17 cm-es kerek tortaformában elosztjuk a tésztát és 190 °C-ra előmelegített sütőben készre sütjük 15-18 perc alatt. Kivesszük, hagyjuk a formában hűlni, aztán egy spatulával meglazítjuk a szélét és kivesszük, félretesszük, hogy teljesen kihűljön.
A krémhez a túrót az áfonyával és annak levével, a cukorral, a vaníliával és a reszelt tonkabbal együtt robotgépben krémesre dolgozzuk.
Felverjük a tejszínt kemény habbá, a túróba forgatjuk óvatosan.
A piskóta aljáról lehúzzuk a sütőpapírt, egy tálra tesszük, a krém felével megkenjük, az oldalát is. Rátesszük a másik piskótát és a krém másik felével bevonjuk. Aztán megszórjuk a szárazon világosra pirított lapra vágott mandulával.

turos-afonyas

Habos tortácskák

Tudom, hogy divat utálni a Valentin-napot, de én kifejezettem szeretem. Kedves ünnep, jól lehet giccseskedni is, mi kell még. Eggyel több lehetőség az ajándékkapásra ajándékozásra. Én pl. valami ilyesmit szeretnék újabban. (Van más színben is, nem kell itt leragadni.)

Ahogy minden ünnepnek, ennek is van több rétege, nemcsak a szerelmesek napja lehet ez, persze ahhoz valahol máshol kell ünnepelni, nem feltétlenül Európában. A japánok már megint tudják, mitől döglik a légy, ugyanis náluk a nők csokoládéval halmozzák el a férfiakat, nemcsak a szerelmüket, hanem akár a kollégáikat is, na de aztán 1 hónappal később a White Day-en fehér csokit kapnak viszonzásul. Az sem marad ténykedés nélkül, aki nem kapott semmikor semmit, mert van Black Day is, akkor a csoki nélkül maradtak április 14-én jajagmyeont (자장면) esznek, egy fekete szósszal készített tésztát.

Na de pl. Finnországban is mindenki üdvözlő kártyákat ad a neki szimpatikus népeknek, és itt semmi szexuális töltete nincs az egésznek.

Alapból különben Szent Bálint (Valentin, Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziával élők védőszentje.

Az ókorból eredő ünnepet a keresztények február 14-én ünneplik, ami pontosan egy nappal az ókori Római Birodalom kedvelt Lupercalia ünnepe előtti nap. A rómaiak az ünnepet Lupercus és Faunus isteneken kívül az ókori Rómát alapító legendás testvérpár, Romulus és Remus tiszteletére tartották meg. A pogány ünnep központjában az a Lupercal nevű barlang állt, ahol a monda szerint egy farkas a városalapító két fiúcskát szoptatta.

A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon.
A termékenység ünnepének voltak kellemesebb részei is. Ez a nap Júnó istennő, a házasság pártfogójának ünnepe is volt: a fiatal leányok Juno templomába mentek, hogy ott egy szerelmi jóslatot kapjanak az igazi partner kiválasztásához.
A férjek virágot ajándékoztak ezen a napon a feleségeknek. Az egyszerű nép (plebeius) ifjú férfiai pedig ezen a napon tombolát húztak a még hajadon nők neveivel. Az így létrejövő párok egymással jártak egy ideig és néhányan a szóbeszéd szerint valóban egymásba szerettek. Ez a népszokás sok római arisztokrata szemében erkölcstelen volt.
A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta a kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre. A római katolikus naptárnak (Calendarium Romanum Generale) az 1970-es évi reformjakor e szent és emléknapja az előírt egyházi liturgiából eltűnt, hogy helyet adjon a történelmileg bizonyítható szaloniki születésű szent testvérpár, Konstantin-Cirill († Róma, 869. február 14.) és Szent Metód liturgikus ünnepének.

Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer, angol költőnek a Madarak parlamentje (Parlement of Fowls) című költeményére nyúlik vissza, mely 1383-ban feltehetően II. Richárd király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült és melyet azon első alkalommal adtak elő. A költemény arról szól, hogyan gyülekeznek a madarak épp ezen a napon Triász, a természet istennője köré, hogy így mindegyikük egy társra találjon.
A 15. század vége óta vannak Valentin párok Angliában, akik egymásnak kisebb ajándékokat vagy költeményeket küldenek. A virágok ajándékozásával való kapcsolat visszavezethető Samuel Pepys költő feleségére Elizabeth Pepysre, aki 1667-ben férje szerelmes levelére egy virágcsokorral válaszolt. Az angol nemesi társaság köreiben ettől kezdődően a levél és a virágcsokor kapcsolata utánzás révén meghonosodott.
Shakespeare Hamlet című drámájában a megőrült Ophelia „illetlen” énekében Szent Bálint napjáról beszél, amelynek éjszakáján a leány bement a legényhez és már nem leányként jött ki tőle.

Az angol kivándorlók magukkal vitték a Valentin-napi szokásokat az Amerikai Egyesült Államokba. A második világháború alatt pedig az amerikai katonák terjesztették el ezt a szokást Európában, így Németországban is. 1950-ben Nürnbergben volt az első Valentin-napi bál. Ekkor hivatalosan is bevezették a Valentin-napot.
A német nyugati szláv és szorb területeken a Valentin-nap idejére esik az úgynevezett madár esküvő ünnepe.

Európában saját hagyományok alakultak ki. Itáliában a szerelmespárok többnyire hidakon vagy folyóknál, tavaknál találkoznak. Ezeken a helyeken a kerékpárok elhelyezésére szolgáló berendezések vannak, de nem a kerékpárokat lakatolják le az olasz fiatalok, hanem egyszerűen csak magát a lakatot zárják rá az alkalmatosságokra és arra a nevük kezdőbetűit írják rá, nagyobb lakatokra ráragasztják a pár fényképét is. Miután a lakatot lezárták, a pár tagjai egy-egy kulcsot a vízbe dobnak és közben valamit kívánnak maguknak. Ezeket a kívánságokat nem szabad elárulniuk, de gyaníthatóan az örök szerelem az, amit kívánnak. Egyre több lakat gyűlik így össze nagy csomóban.

Kevéssé ismert, hogy a magyarországi németek közt Szent Bálint igen népszerű volt, gyakran ábrázolták. Bálint freskója látható ma is Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetén. Töttös közelében, Bólyban van az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna Magyarországon.
Cikó központjában régi kereszt áll, két oldalán német öltözetben Szent Vendel hitvalló, a pásztorok védőszentje és Szent Bálint.
Az ország magyar lakói is számon tartották a szentet. (Ez olvasható az Érdy-kódexben is.) A nyavalyatörésre (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet.
A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorló vadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni.

 

valentinhabos

 

VALENTIN-NAPI HABOS TORTÁCSKÁK

A süteményhez:
125 g vaj
60 g napraforgóolaj
150 ml víz
100 g nádcukor
50 g lágy barnacukor
1 tk vaníliapaszta
125 ml tejföl
2 db tojás
200 g liszt
42 g kakaó
1 tk sütőpor
½ tk szódabikarbóna

A habhoz:
3 db tojásfehérje
¾ csésze nádcukor
95 ml világos melasz
45 ml víz
¼ tonkabab
1 ek rózsavíz
1 tk vaníliapaszta
¼ tk borkő

 

valentinhabos2

 

 

A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük, a kis szívformákat (8 db kb. 10 cm-es) kikenjük vajjal.

A sütihez egy edényben a vajat, az olajat összeolvasztjuk, hozzáadjuk a vizet és a cukrot, majd addig kevergetjük, míg a cukor teljesen elolvad. Ezután hagyjuk hűlni, belekeverjük a vaníliát, a tejfölt és a tojásokat.

Közben a lisztet összeszitáljuk a kakaóval, a sütőporral és a szódabikarbónával, ezt a keveréket a vajas krémhez adjuk, simára dolgozzuk.

A formákat a ⅔-ig megtöltjük, betesszük a sütőbe és kb. 25 perc alatt készre sütjük. Kivesszük, hagyjuk a formában hűlni kicsit. Ezután kiborítjuk a sütiket és a fejjel lefelé tesszük tálra, mert sütés közben úgyis felpúposodik, így sima lesz az alja is meg a teteje is, könnyebb rákenni a krémet.

A habhoz a cukrot, a melaszt és a vizet felforraljuk egy magas falú edényben, majd mérsékelt tűzön 15 percig forraljuk. Akkor jó, ha a szirup már szálat húz.

A tojások fehérjét közben a vaníliával, a reszelt tonkababbal és a borkővel kemény habbá verjük. Először csak nagyon kevés szirupot öntünk bele, miközben a habverő magas fokozaton működik. Ha elkeveredett, apránként, vékony sugárban csorgatjuk bele a szirupot, közben verjük tovább. Így a forró szirup tulajdonképpen megfőzi a tojáshabot, sokkal nagyobb lesz a térfogata és sima fényes hab lesz belőle. Belekeverjük a rózsavizet is. Ezután hagyjuk a krémet kihűlni.

A habot zsákba töltjük vagy szilikon díszítőbe, és kis halmokat nyomunk belőle a sütik tetejére. Vagy megszórjuk kakaóval, vagy karamellizáló pisztollyal kicsit megszínesítjük.

 

valentinhabos3

 

Kiscsillagom, manióka

Kezd fellendülni a szociális életünk a kertben és a környékén. Igen aktív szomszédaink vannak, főleg az egyik, F. szomszéd. Újabban kiscsallagom lettem neki, aminek nem tudok maradéktalanul örülni, ezt be kell vallanom. Nem mondhatnám, hogy nem szeretem a társaságot, de csak módjával, és hát kevésbé agilis emberekkel, na.
Viszont F. szomszéd térül-fordul, kerül vödör 8 db, létra 2 db, reggel szedett friss csiperke vagy 2,5 kg. Az ígéretek között van szilvapálinka, előző lakó által elcseszett kiskert miatt garázs ázásának kijavítása, és tartok tőle, hogy nem tudok olyat kiejteni a számon, amire ne tudna azonnal megoldást. Ezért aztán jól meggondolom, mit beszélek, mert hát ugye mit kérnek majd cserébe… Nem szeretem én ezt, bármennyire is nyavíkolásnak tűnik.
Jó, mondjuk a gomba ellenében van sárgabarack, remélem, le is van tudva, leszedte az adagját a fánkról.
A szilvapálinkát kifizetjük, nincs ugyanhagydmár meg ilyenek.
Ellenben a kiskert téma rázósabb. Eleve az otthon van nálunk. Meg mi úgy gondoltuk, kifizetjük a munkát, ahogy azt ugye illik. De gyanús nekem, hogy barátilag gondolja kisebb mulatozás fejében: ebéd, vacsora, sörök stb. Amivel olyan sok baj nincs is, de a satöbbi, amivel nem vagyok kibékülve. Mindenesetre majd próbálok nem jelen lenni az akciónál.
A fentieknek egyébként egyáltalán nincs köze a poszt további részéhez.
Gyerekkoromban, amikor Molnár Gábor könyveit olvastam és fújtam kívülről szinte az összes Amazonas mentén fellelhető kígyó nevét latinul is, az emlősök nevét latinul már nem, de azért azok is nagyon mentek, még a madarakkal is megbékéltem. Szóval akkoriban sosem gondoltam volna, hogy majd egyszer eszem maniókát, hacsak el nem utazom arra a vidékre én is. Aminek egy ideig megvolt az esélye, mert feltétlenül biológus vagy valami hasonló akartam lenni, pl. óvodás koromban sebészet vagy fogászat, ami persze elég távoli asszociációkat kíván, de azért még sincs olyan messze a biológiától. De aztán ezzel valahogy felhagytam, pedig apukám elmondása szerint nyertem én biológia versenyt is, budapestit, de ez az emlék nekem például egyáltalán nincs meg, ami mindenképpen fura. Arra emlékszem, hogy jártam szakkörre és boncoltam bikaszemet, ilyenek.
De egyébként azért sem gondoltam, hogy fogok valaha enni maniókát, mert Molnár Gábornak igencsak tele volt a hócipője vele, lévén szinte az egyetlen táplálék, amit magával tudott vinni és tárolgatni a párás melegben a dzsungelben, és persze folyton ezt enni. Nyilván ha az általam annyira csodált vadász és gyűjtő nincs vele megbékélve, akkor én minek ennék ilyesmit.
Egyébként is tök veszélyes cucc, van vele elég macera, hogy kiválasszák belőle a hidrogén cinaidot, amit bizony tartalmaz a gyökere. A gyökerekből készül a gyöngy, a liszt és a pehely is, amit olyan előszeretettel használunk sűrítésre és pudingnak a magas keményítőtartalma miatt. Van még benne ez-az: vitaminok, ásványi anyagok is, de ezek inkább a leveleiben lelhetők fel nagyobb mennyiségben, azokat lehet enni csak úgy is, mint a spenótot.
A gumókat fáradságos munkával lereszelik a bennszülött asszonyok spéci reszelőn, aztán kinyomkodják, főzik, a hevítéssel válik ki a cianid, a visszamaradó keményítő meg lesz maga a cucc, amit mi pl. tápióka gyöngyként ismerünk.
Most, hogy már teljesen világos, soha nem megyek az Amazonas környékére semmilyen tudományos útra és egyben gasztrotúrára, gondoltam, ha már lehet itthon is kapni tápiókát, mégiscsak csinálnék pudingot.
De ez sem volt egy rövid projekt, merthogy folyton elfelejtettem venni, amikor olyan helyen jártam, amikor meg eszembe jutott és tök elveim ellenére átmentem a szemben  levő paleolit boltba, nem is ismerték, tehát vissza kellett zarándokolnom máshova.
Aztán tegnap Kati barátném jött (ő is élvezhette F. szomszéd kalandjait, mégis van összeköttetés a poszt első és második fele között), gondoltam, ez a legjobb alkalom, hogy tápióka pudingot csináljak, jobban el tudom adni a családnak a cuccot vendéggel, mint csak úgy magában.
Egyébként amikor ekkora feneket kerítek valami új kajának, akkor simán veszik az akadályt, sőt ezt kifejezetten szerették.
TÁPIÓKA PUDING EPRES-MEGGYES SZÓSSZAL
A pudinghoz:
100 g tápióka gyöngy
400 ml kókusztej
300 ml víz
2 ek méz
½ rúd vanília felhasítva
A szószhoz:
200 g meggy magozva
150 g eper
2 ek méz
½ tk vaníliapaszta
½ tonkabab
2 tekerésnyi bors
1 ek rózsavíz
100 ml víz
1 tk keményítő
A tápióka gyöngyöt kétszeres vízben beáztatjuk 15 percre, majd leszűrjük és edénybe tesszük. Ráöntjük a kókusztejet, a vizet, hozzáadjuk a felhasított vaníliát és addig főzzük, míg a gyöngyök megdagadnak és átlátszók lesznek. Nem néztem az időt, de kb. olyan 15 perc volt. Nagyjából puding sűrűségű lesz, lehet azonnal poharakba vagy tálakba kanalazni és lehűteni, a vaníliarudat előbb vegyük ki.
A szószhoz a gyümölcsöket felforraljuk a mézzel, a vaníliával és a reszelt tonkababbal, a keményítőt kikeverjük a vízzel, ezzel sűrítjük be a szószt. Lehúzzuk a tűzről, hagyjuk langyosra hűlni, belekeverjük a rózsavizet és a puding tetejére öntjük, hűtőbe tesszük tálalásig.

Rózsakuglóf

Szerintem sütis blog leszek.
Úgy néz ki, mást nem is eszünk – merthogy mást nem is készítek – csak sütiket. Pedig nem. Tényleg eszünk mást is.
Mondjuk egy sütis blogban az a jó, hogy nem kínos habos rózsaszínre csinálni a dizájnt.

EPRES RÓZSAKUGLÓF
220 g vaj
220 g nádcukor
1 tk vaníliapaszta
3 db tanyasi tojás
1½ csésze író
150 g natúr krémsajt
2 ek rózsavíz
300 g eper (fagyasztott)
½ csésze aszalt vörös áfonya
2¾ csésze liszt
1 ek sütőpor
1 tk só
½ csésze kukoricakeményítő
100 g fehér csokoládé
A tetejére:
4 ek tequila
½ ek rózsavíz
1-2 tk vaníliás porcukor

A sütőt előmelegítjük 185 °C-ra és a kuglófformákat kikenjük pár csepp olajjal.
A nagyon puha vajat a cukorral robotgéppel habosra verjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. Mindegyikkel külön is felverjük a krémet. Hozzáadjuk a rózsavizet, az írót és a krémsajtot.
A lisztet összeszitáljuk a keményítóvel, a sóval és a sütőporral, majd belekeverjük az aszalt áfonyát meg a durvára vágott fehér csokit.
A lisztes keveréket a a vajas krém tetejére szórjuk, arra a darabokra vágott epret, és az egészet simára keverjük óvatosan.
A formákba simítjuk a tésztát – nagyjából háromnegyedig töltsük bele – és az előmelegített sütőben készre sütjük.
A nagy formának kell min. 1 óra, a kisebbnek elég 40 perc.
Tűpróbával ellenőrizzük, hogy megsült-e. Vegyük ki a sütőből, hagyjuk a formában hűlni a süteményt kb. 10 percig, majd borítsuk tálra.
Még melegen locsoljuk meg a tequila és a rózsavíz keverékével és szórjuk meg a porcukorral.

Két kuglófformát használtam, az egyik ez a rózsa alakú volt, a másik meg egy dupla mini kuglófos.

Rózsaillat és feketeribizli – M. S. továbbgondolva

Már jó ideje kapok e-mailt mindennap Martha Stewarttól Cookie of the Day tárggyal, tehát nem a festőről van szó.

M. S. mester: Mária látogatása Erzsébetnél, 1506.
A mesternek csupán hat képe ismert, melyek 1506-ban készültek el, és egykor a selmecbányai Szent Katalin katolikus templom főoltárát díszítették. A fenti kép jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában található.

A receptek legtöbbje nálam megy a kukába, mert telenyomja mogyóróvajjal vagy az abból készült krémmel. A mogyóróvaj szerintem kifejezetten gusztustalan találmánya a gasztronómiának, ahogy kinéz, amilyen színe van, az íze, minden undorító rajta.
De néha azért vannak olyan receptek, amelyek legalább továbbgondolásra érdemesek. Egyik nap is érkezett egy kekszrecept, Crème de Cassis-szal, és amiben az van, csak jó lehet. Viszont olyannyira volt egyszerű a recept, hogy valamit tenni kellett még vele. Szerencsére Napmátka a hétvégén eszembe juttatta, hogy vannak ezek a mindenféle vizek, narancsvirág-, rózsa- stb., amelyeket eddig én is rendszeresen használtam mindenbe. Mondhatni, locsoltam. Viszont az utóbbi időben valahogy mégis elfelejtkeztem róluk, igaz, a család a hagyományosabb, kevésbé egzotikus megoldások felé terelt. De fellázadtam megint, így Martha Stewart Cassis Crispjét kissé feljavítva sütöttem meg tegnap. Még így is rendkívül egyszerű elkészíteni.

RÓZSAILLATÚ KEKSZ CRÈME DE CASSIS-SZAL

2¾ csésze liszt
2 tk sütőpor
½ tk só
112 g vaj
1 csésze cukor
½ tk vaníliapaszta
2 db tojás
¼ csésze Crème de Cassis
1 ek rózsavíz
kristálycukor a kekszek szórásához

    A puha vajat habosra kevertem a cukorral és a vaníliával, egyenként beleütöttem a tojásokat, azokkal is simára levertem. Majd beleöntöttem a likőrt és a rózsavizet, elkevertem.
    A lisztet összekevertem a sütőporral és a sóval, majd a likőrös-vajas keverékhez adtam, elkevertem.
    A tésztát két részre osztva folpackba csavartam, hasáb alakúra formáztam. Hidegre raktam jó 1 órára.
    A sütőt előmelegítettem 185 °C-ra, két sütőlemezre sütőpapírt tettem.
    A hasábokat ½ cm vastagra szeleteltem, a sütőlemezre pakoltam – egészen szorosan lehet rakni, nem nőnek nagyon meg, de azért maradjunk a józan ész határain belül a zsúfolással – mindegyiket megszórtam egy csipet kristálycukorral, és kb. 15 perc alatt szép világosra sütöttem.
    Jó ropogós keksz lett a végeredmény, igazi tea mellé illő ropogtatnivaló.
    Egy probléma volt azért, a tészta nyersen gyönyörű rózsaszín a likőrtől, de ez sajnos a sütés közben eltűnik. Mondjuk, ennyi baj legyen, mert ennek fejében viszont nagyon finom, sülés közben meg rózsaillat lengedezett a konyhában.