Szedertorta

Szinte sütés nélkül meg lehet csinálni ezt a jó kis tortát, amíg sül az alap, elkészíthetjük a krémet, gyakorlatilag le lehet tudni a tényleges munkát kb. ½ óra alatt, a többi meló a hűtőé.
De előbb menjünk át a szomszédba szedret szedni, ha már a saját áfonyánkat elverte az a nyomi jég még virág korában. A szeder se százas, ugyanis 3:1 arányban kell eldobálni, erősen penészedik, de még lesz egy rakat, legalábbis reméljük.

SZEDERTORTA

Az alaphoz:
100 g liszt
90 g vaj
40 g cukor

A krémhez:
250 g mascarpone
250 g szeder
4 ek cukor
½ rúd vanília
1 ek zselatin
300 ml tejszín

A tetejére:
100 g szeder
pár szem áfonya
50 g étcsokoládé
porcukor

A sütőt melegítsük elő 180 °C-ra, légkeveréssel 160 °C-ra.
A hideg vajat kockázzuk fel, morzsoljuk el egy tálban a liszttel és a cukorral, majd egy 17 cm-es kerek kapcsos tortaformába szórjuk a morzsát, egy kanál hátuljával egyenletesen lenyomkodjuk. Betesszük a sütőbe és 20-25 perc alatt világosra sütjük. Kivesszük, hagyjuk teljesen kihűlni. Kivesszük a formából – óvatosan, mert igazi kekszalap, törékeny. Egy tálra tesszük és tortakarikát teszünk köré. Betesszük a hűtőbe.
A krémhez a szedret robotgépbe tesszük, összetörjük, majd átnyomjuk szűrőn, a magokat kidobjuk. A szederpürét felmelegíítjük egy kisebb edényben – nem kell forralni, mert különben, ha túl meleg, meggyilkolja a zselatint. Elkeverjük benne a cukrot, ha felolvadt teljesen, a zselatint keverjük el benne egy kis habverővel. Ha a zselatin nem oldódna fel, átnyomjuk újra a szűrőn. Hagyjuk teljesen lehűlni, érdemes fémtálkában a hűtőbe rakni, néha átkeverni, hogy ne legyen csomós.
Miközben a szeder hűl, a mascarponét simára keverjük a vanília kikapart magjával, aztán belerakjuk a szederpürét, simára dolgozzuk.
A tejszínt kemény habbá verjük és a krémbe forgatjuk. Az alapot kivesszük a hűtőből – ebben az esetben sem baj, főleg ilyen időben, ha a tortakarika fém, ugyanis úgy könnyebben dermed majd a krém széle és nem folyik össze-vissza még véletlenül sem. De ha a mascarponét is közvetlenül a hűtőből vesszük elő és a szederpüré is már majdnem dermed, akkor ez nem fordulhat elő bármilyen is az a tortakarika.
Tehát az alapra öntjük a krémet, elsimítjuk a tetejét és 2-3 órára a hűtőbe tesszük dermedni.
Tálalás előtt kirakjuk pár szem szederrel – esetünkben a teljes áfonyatermést is felhasználtuk, megszórjuk csokoládéforgáccsal és nagyon kevés porcukorral.

szedertorta2-1

Bodza megfázásra

Nagyjából mindenem szervízben van/volt. Autó, gép stb. Kicsit elegem is van. Bosszúság, szervezés, időtöltés, olyanra pénzköltés, amit nem lehet és nem is nagyon szeret az ember betervezni.

De a befőzés nem állhat meg, főleg hogy a kertből azért kerül egy-két dolog, bár eső nélkül eléggé gyöszös minden a paradicsomokat kivéve, hiába locsolunk apenta ásványvízzel. Igen, az jön a szomszédunk kútjából, úgyhogy a növényeknek egy szava sem lehetne, na.

Még tavaly lettem odáig James Wongért, illetve nem is érte, hanem amiket összekotyvaszt különféle bajokra, de tényleg szinte minden nyavalyára van megoldása, ahogy az egy rendes botanikushoz illik. Vannak műsorai és könyvei is, a könyveket persze még mindig nem szereztem be.

A kertben van bodza is, a bodzapezsgő már sehol nincs, de a bogyók most érnek – a nyomi zöldpoloskák is szeretik családalapítás közben a nedvüket szívogatni, a szemérmetlen banda. Már évek óta tervezzük a bodzapálinkát, de sose jön össze, el kéne menni valami jó lelőhelyre rengeteg bogyóért. Ami a kerben megtermett, pont James megfázás és influenza elleni dzsemjére volt elég, mondjuk még lesz, de egyszerre kb. 1 kg-ot lehetett leszedni, kísérletnek éppen megfelelő mennyiség. Mondjuk ő szerintem brutál mennyiségű cukrot adott a dzsemjéhez, de mi sem egyszerűbb.

Miután nagy hirtelen nem tudtam sehonnan eukaliptusz leveleket szerezni, az nincs benne, és barmley alma helyett fekete szedret raktam hozzá meg zacskós pektint.

 

SZEDRES BODZAZSELÉ MEGFÁZÁS ELLEN
1 kg bodzabogyó
450 g szeder
2 db piros chili
1 db lime leve
250 g cukor
1 tk vaníliapaszta
1 tasak 3:1-ben zselésítő

 

A megmosott bodzát és a szedret egy lábosban tűzre tesszük, hozzáadjuk a chilit és 15 percig forraljuk, közben a főzőkanállal össze is törjük.
Levesszük a tűzről, a chilit kivesszük belőle és az egészet sűrű szitán áttörjük, ehhez nincs szükség a magokra. Lehetőleg az utolsó cseppet is nyomkodjuk ki belőle, a szűrőről pedig kapargassuk le a gyümölcshúst is.
Ezután visszatesszük a tűzre, a cukrot elkeverjük a zselésítővel és a folyadékhoz keverjük a vaníliával és a lime levével együtt, ha nem elég csípős, tegyük bele vissza a chiliket is, majd 30 pecig forraljuk közepes tűzön.
Ezután kis üvegekbe töltjük, és gyorsan el is rakjuk, hogy ne járjunk rá azon nyomban, megfázás, influenza még sehol, aztán már nincs is a szuper kis gyógyzselénkből.
Ugyanis marha finom krémsajttal pl. Persze James clotted creammel ette, mi mással, és nyilván scone-on.
Egyébként azt nem árt tudni – mert elég meglepő –, hogy amíg a bodzához nem rakunk cukrot, csak úgy a maga valójában főzzük, hát ki kell mondani, meglehetősen büdös. De ahogy érintkezik a cukorral, az illata igen finom lesz, az íze is, mert magában az sem jó, kifejezetten semmitmondó. Még szerencse, hogy a színe bármiért tud kárpótolni, na jó, egy ideig.

Zselé

Sajnos vannak olyan dolgok, amelyek még csak katasztrofálisnak sem nevezhetők, simán csak langyosan bénán sikerülnek. Mondjuk, szerintem ennél nagyon rosszabb nincs is, amikor valami olyan közepesen rossz, elmegy stb. Az alábbi zselével egyébként ízben semmi probléma. Sőt. Na, de ahogy kinéz! Botrányosan amatőr.

Először is kiderült, hogy rendkívül hiányos a háztartás, nincs zselékhez megfelelő méretű poharam. Amiben jól mutatna, az vagy kicsi vagy nagy. A klasszik Y koktélosba kevés fér – érdekes, ez eddig nem tűnt fel, valószínűleg az utántöltögetések miatt… A beaujolais-s pohárba meg nagyjából háromszemélyes adag megy bele. Tehát maradt a pezsgős pohár megoldásnak. Nem olyan kényelmes belőle enni, de megoldható.
Az, hogy opálos lett a zselé, nem is zavar, ezt tudtam előre, a bodzavirág miatt sosem lehet ugye teljesen átlátszó.
A koncepció az volt egyébként, hogy kb. félig töltöm a poharakat a zselével, hagyom megdermedni, majd rárakom a gyümölcsöket és jön rá még zselé, a gyümölcsök meg középtájon maradnak, mintha lebegnének. Persze.
Egyébként nem tudom, miért gondoltam, hogy a csak fél adag még folyékony zselében nem fognak kissé alattomosan felkúszni a cucc tetejére a piszok gyümölcsök. Mert nem rögvest történt ám ez. Elvégre az egész adaggal ugyanezt csinálják. Bár azért bíztam az anyagsűrűségben meg a felhajtó erőben, hátha mégsincs akkora. Meg ilyenek.
Egyébként meg lehetett volna csinálni, de csak utólag jutott eszembe: másodszorra kevés cuccot kellett volna ráönteni, abban úszhatnak a gyümölcsök úgy, hogy még kilógjanak belőle, majd a hűtőben jól beledermedtek volna és jöhetett volna a többi zselé. De őszintén szólva nekem ilyenekhez már nincs idegrendszerem. Már ez a két részletbeni eljárás is karcolgatja a türelmem határait. Elég sok dologra hajlandó vagyok egyébként, de a minimálkonyha híve vagyok a gyakorlatban.

BODZAZSELÉ GYÜMÖLCSÖKKEL

1 liter víz
12 db bodzavirág
1 db lime
4-5 ek méz
2 ek fehér rum
8 lap zselatin
6 szem szeder
6 ek piros ribizli

A vízben a bodzavirágokat a mézzel és a lime kifacsart levével meg a lime-mal felforraltam, majd azonnal lehúztam a tűzről. Sűrű szitán leszűrtem, kicsit kinyomkodtam a virágokat.
A zselatinlapokat kevés vízbe áztattam, míg megpuhultak.
A még forró folyadékba kevertem a rumot és a kinyomkodott zselatint, simára kevertem. Hagytam kihűlni.
Pezsgőspoharakat megtöltöttem nagyjából félig a folyadékkal, betettem a hűtőbe, hagytam megdermedni. Ráraaktam a gyümölcsöket, aztán feltöltöttem a poharakat a maradék zselével, visszatettem a hűtőbe. De a fent leírtak miatt ezt a lépést nyugodtan kihatjuk. Vagy pepecselünk, lehet választani.
Érdemes előző nap elkészíteni, mert elég sok idő, mire megdermed, sosem lesz olyan kemény ez a zselé ezekkel az arányokkal, hogy visszapattanjon, ha leejtjük az asztalra.

A kevesebb több

Pár napja nézegettem, hogy nemsokára lehet szedni a bodzát, de tegnapelőtt észrevettem, hogy termetes mezei poloskák dézsmálják a termést. Egész fürtöket tettek aszalt kinézetűvé.
Már említettem többször, hogy a kölcsönkertben É. szomszédasszony nem hajlandó semmilyen permetet használni, biot se, mondván, hogy méreg. Így igazából csak pusztul nála minden, még a féltve dédelgetett burgundi szőlője is, azt éppen most rózsabogarak zabálják.
Hiába próbáltam rávenni mindenféle környezetkímélő módszerre, semmit nem fogad el. Azt is hiába magyaráztuk neki, hogy ebben az évben azért elég rendkívüli időjárási viszonyok voltak, amelyek ha tetszik, ha nem, befolyásolják a növények és a kártevők viszonyát. Lehet, hogy az eddigi években nem volt ekkora pusztítás, de most ez van, ehhez kéne alkalmazkodni. Ja, és a madarakat is eteti dióval egész nyáron. Azt sem hajlandó elfogadni, hogy legalább azt ne tegye, mert akkor egy rakat bogár, csiga, kukac és hernyó nem a termést zabálná. Ma nem is tudom, hány csigapárt láttam boldogan kufircolni mindenfelé.
Így nem lehet hasznosítani a gyönyörű ringlóját, a málnáját, egresét, és még sorolhatnám, mi minden megy még gajra nála.
Ma átmentem, hogy legalább egy kevés bodzát tudjak szedni, na meg szedret. A szeder is ott penészedik az ágon, pedig állítólag a férje is imádja, nem értem, miért nem lehet leszedni vagy legalább szólni, hogy akkor én szedjem le. Szívesen megtenném, aztán rakhatná a mélyhűtőbe vagy befőzhetné ő is.
Nem tudom, de nekem fáj a szívem, amikor ilyen szintű pazarlást látok. Főleg, amikor igen kis energiaráfordítással lehet elég nagy haszonhoz jutni. Vagy akkor például nem akarom hallani a vekengést, hogy milyen drága a gyümölcs.
Például azt is nagyon sajnálom, hogy nincs pénzünk megvenni a szomszéd telket. Van rajta egy kis kulipintyó, viszont van fúrt kút is, ami nagy kincs. S. ugyan kitalálta, hogy ilyen életjáradék alapon havi részletekben kéne, de kiderült, hogy sajnos nem egy tulaj van, viszont mindenki el akarná adni, kivéve azt, aki itt is lakik. Ezt meg mondjuk megértem, mert nem kapna egyedül annyit, amiből akár egy kis lakást is tudna magának venni.
Ez a szomszédunk gyakorlatilag állandóan otthon van, de a teleknek vannak olyan részei, amelyeket mióta itt lakunk, soha meg nem látogatott, nem még füvet nyírt volna. Úgy sejtem, mielőtt ideköltöztünk, sem volt ez másképp.
Egészen biztos vagyok abban, hogy nekünk dupla energia a körülöttünk levő rumli miatt rendben tartani a kertet.

Most visszatérnék a bodzához meg a szederhez. Szederből csak egy kisebb tállal tudtam szedni, bodzából is csak pár fürtöt, de valami eszméletlen finom dzsemet sikerült főzni belőlük. Úgy döntöttem, hogy nem variálom halálba, elég lesz egy kis cukor meg vanília, és kész

BODZÁS SZEDERDZSEM

1,4 kg szeder

500 g bodza

2 ½ csésze cukor

1 ek vaníliapaszta

1½ tasak Haas Quittin 3:1

100 ml Crème de Cassis

A bodzát leszemeztem – amelyik szem nem jön le könnyen a szárról, azzal nem is érdemes küzdeni, mert nem elég érett – és a szederrel együtt szűrőben lemostam. A gyümölcsöt egy nagyobb fazékba borítottam, rászórtam 2 csésze cukrot, hozzáadtam a vaníliát és elkezdtem főzni. Nagyjából ½ órát főztem, majd hozzáadtam a maradék cukorral elkevert pektint, forraltam további 1-2 percig.
Lehúztam a tűzről, belekevertem a likőrt. A forró dzsemet kis üvegekbe töltöttem, az üvegeket 5 percre fejjel lefelé állítottam.

Torta sütés nélkül

Tegnap jól időzítettem mindennel – kerti munkák, filmnézés, tekerés a szobabringán stb., mert mire S. hazaért, már lehetett is volna enni a sütit. De előbb azért átmentünk a törzshelyünkre és ott vacsoráztunk, mert felhívott útközben, hogy mikor érkezik és nehogy nekiálljak kaját csinálni.

SZEDRES MASCARPONETORTA SÜTÉS NÉLKÜL
Az alaphoz:
80 g amaretti
150 g teljes kiőrlésű keksz
150 g vaj
2 ek Amaretto
A krémhez:
2 db tojás
2½ ek porcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
250 g mascarpone
100 g fehércsokoládé
1 tasak Dr. Oetker Instant Zselatin Fix
250 ml tejszín
A tetejére:
500 g szeder

Az amarettit és a kekszet robotgépbe tettem, összetörtem. A vajat felolvasztottam, és az Amarettóval együtt a kekszmorzsához kevertem.
Egy tálra tortakarikát raktam, a vajas kekszet egyenletesen elosztva lenyomkodtam, hűtőbe raktam, amíg elkészítettem a krémet.
A tojásokat szétválasztottam. A fehérjét kemény habbá, a sárgáját habosra vertem a cukorral és a vaníliás cukorral. Közben alacsony hőmérsékleten felolvasztottam az összetört csokoládét.
A cukros tojásba kevertem a mascarponét, majd a csokoládét és a zselatinport. A tojáshab ⅓-át a krémbe kevertem, a többit óvatosan beleforgattam.
A tejszínt nem túl kemény habbá vertem és a krémhez adtam.
A kekszalapot kivettem a hűtőből, a krémet rásimítottam, és a tetejét kiraktam a gyümölccsel.
Visszatettem a hűtőbe, amíg a krém már elég szilárd lett ahhoz, hogy a tortakarikát eltávolíthassam – minimum 2 óra kell hozzá.

Tegnap megnéztem az új Polanski-filmet, Szellemíró (The ghost writer) a címe, Ewan McGregor a főszereplő. Nagyon vicces, már ha ilyet lehet mondani egy politika thrillerre, de szerintem Polanskinál  alapvetés a groteszk humor és egyébként is ez egy kamaradráma.
Ewan McGregor és Olivia Williams – Lang feleségét játssza – egyik jelenéténél például hangosan felröhögtem. Ezzel együtt nem vihogtatja a nézőt, hanem csak olyan kis csiklandós érzést kelt, hogy mindjárt nevetünk, de aztán annyira mégsem – elvégre komoly dolgokról van itt szó, kérem – az utóérzés mégis az, hogy egy vicces filmet láttunk, bárhogy is végződjön a történet.
Azért nem nagyon akarok bármi közelebbit is írni, mert rögvest poént lőnék le, és aki csak ezután szeretné megnézni, még a végén esetleg meggyűlölne.
Polanskit lehet utálni azért, amiért perbe fogták, de a zsenialitását elvitatni nem lehet, pedig sokan megpróbálják, és a berlini fesztivál zsűrijét is azzal vádolják, hogy a fődij nekiítélésével nem a filmet honorálták, hanem kiálltak a rendező mellett.
Remek a színészvezetése, például közepesnek tartott színészeket egészen új szintre hozott, mint például Pierce Brosnant, aki a volt miniszterelnököt, Langot játssza és Kim Cattrallt is, aki meg Lang titkárnőjét. A két ember közötti viszonyt a nőből érezzük meg igazán, pedig soha semmilyen manifeszt jelet nem láthatunk. Persze a miniszterelnökné, Ruth beszólásai sem hagynak kétséget bennünk.
Ewan McGregor is nagyon jó, ahogy nem igazán tudjuk, mikortól lett hirtelen olyan elkötelezett, hogy nyomozgasson, elvégre az elején nem volt semmi kedve az egészhez és még a nagy honorárium sem tudta jókedvre deríteni, valóban nem lehet olyan nagyon felemelő hülye politikusok memoárjait nyomdaképes állapotba hozni.
A néző tökéletesen tisztában van az idő múlásával, én például nem úgy feledkeztem bele, hogy ne érzékeljem, mindjárt lesz megoldás, de aztán mégis csalódott voltam, hogy máris vége. Még elnézegettem volna egy jó ideig.
És Eli Wallach rettentően megöregedett.