Idénysüti

Sajnos azt kell mondjam, egyelőre a szeddmagad eperföld szívás. Legalábbis az, amelyik hozzánk közel van. Először is simán leszedik a népek zölden az epret, nem tudom elképzelni, mit csinálnak vele. Aztán ott van a korszakalkotó ötlet, hogy gyereknapra vigyük ki a gyereket egy kis gyerekmunkára gyerek programra epret szedni. Még életemben nem láttam ennyi szerencsétlen kisgyereket, aki azt sem tudja, melyik lábára álljon: eztneszeddle, odanelépj, nehisztizzmégnemmegyünkhaza, neszaladgálj, needdamosatlanepret (a zöldért kéne inkább szólni szerintem), neüljle, nekendmagadössze. Sorolhatnám a végtelenségig.
Ha a kedves felnőttek képtelenek normálisan viselkedni egy ilyen helyen, mégis mit várnak a gyereküktől?
Tehát várni kell a jó kis eperlekvárra, hacsak nem megyek el valahova venni egy nagyobb mennyiséget. És addig kéne, míg van még bodzavirág, mert két éve csináltam bodzásat, jól sikerült. És mi lesz így a pálinkával?! Tavaly az is volt, a legjobb anyag eddig, mióta pálinkafőzés van nálunk.
Azért egy kis epres süti kijött a kevésből, amit érdemes volt leszedni.
REBARBARÁS-EPRES SÜTI
200 g rebarbara
200 g eper
200 g kókuszcukor
1 tk vaníliapaszta
1 db tonkabab
1 db narancs reszelt héja és kifacsart leve
225 g vaj
3 db tojás
125 g fehér tönkölyliszt
100 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 tk sütőpor
100 g őrölt mandula
2-3 ek szeletelt mandula
kevés porcukor a tetejére
A rebarbaráról lehúzzuk a külső hártyát, az epret kicsumázzuk, nagyjából egyforma darabokra vágjuk és megszórjuk 2 ek cukorral, ráreszeljük a tonkababot és a narancs héját, félretesszük 30 percre.
Egy 23 cm-es kerek tortaformát kikenünk vajjal, a sütőt előmelegítjük 180 °C-ra.
A puha vajat habosra verjük a maradék cukorral és a vaníliapasztával, egyenként hozzáadjuk a tojásokat, simára keverjük és beleöntjük a narancs levét is.
A liszteket összekeverjük a mandulával és a sütőporral, a vajas krémhez adjuk, aztán következnek a gyümölcsök az összes levükkel együtt. Óvatosan összekeverjük, hogy az epret ne törjük össze, a masszát pedig az előkészített tortaformába simítjuk. A tetejére szórjuk a szeletelt mandulát.
Betoljuk a sütőbe kb. 1 órára, készre sütjük, ellenőrizzük tűpróbával.
Ha kész, kivesszük, hagyjuk a formában hűlni kb. 10 percig, majd tálra tesszük és megszórjuk kevés porcukorral.
Köszönjük, GoodFood!
Advertisements

Vigyázzunk, mit kívánunk

A jó múltkor, amikor mindenhol máshol (értsd 50-60 km-rel arrébb) normális tél volt, nálunk meg csak ez a langyos pöcsölődés, vizes hó stb., irigykedtem. Hogy milyen jó az már, ha nem lehet kimenni, a polgimester is megtiltja a közlekedést, ilyenek. Tök hivatalosan lehet otthon punnyadni.
Mondjuk most ilyesmiről nem tudok, hogy nálunk kijárási tilalom lenne, mármint a városon kívülre, nyilván az utcára kimehetnék, na de. Egyelőre a tárolóig se. Az is csak azért merülhet fel, mert ott van a nagy mélyhűtő.
Ritka alkalmak egyike, hogy hallgattam apukámra, miszerint ne cseréljük még le az autókon a téli gumit, majd most hétvégén. Szerintem most se fogjuk. Így aztán sikerült tegnap este minden gond nélkül hazajönnöm. Nem úgy a sok szerencsétlen, aki már lecserélte, vagy nincs is neki és elővette az autóját, mind ott rekedt az utakon, szar lehet, nem mondom.
Azért remélem, S. is átértékeli a helyzetet és nem kezd el leutazni névnapozni a papához. Legalábbis ma.
Szóval addig nyavalyogtam, míg megkaptam: nesze itt van hó, hófúvás, döghideg, minden.

Van új pápa is (ez ugyan nem volt a kívánságlistán, de tök nyilvánvaló volt, hogy húsvét előtt lesz fehér füst), és szerencsétlen még ki sem jött az erkélyre, már elkezdték cseszegetni, amit egyáltalán nem értek. Plusz olyasmit kérnek rajta számon azonnal, a katolikus egyház fejétől, ami kb. a katolicizmus megtagadása lenne. Sok közöm nincs ugyan hozzá, mármint ehhez az egyházhoz, de nekem már az szimpatikus benne, hogy egyfelől a múltkor Ratzinger fő ellenlábasa volt, másfelől a Ferenc nevet választotta. A Napfivér, Holdnővér biztos megvan mindenkinek.
Amit ez jelent, a szegénységgel való törődés valahogy sokkal égetőbb problémának tűnik már itthon is, mint pl. a melegházasságok egyház általi elismerése. Hátha nálunk is elkezd olyasmivel többet foglalkozni az egyház, ami jobban dolga lenne.
Félreértés ne essék, szerintem is mindenki azzal házasodjon, akivel akar (már ha az illető hajlandó elvenni), azzal éljen, akivel akar és attól örököljön, aki szeretne ráhagyni bármit. Teljesen ostobának és végtelenül maradinak, kirekesztőnek tartom a mostanában nálunk hozott törvényeket. De azok a világi élet részei, egy valláson ne kérjünk már olyat számon, ami alapvető lényegének kidobása lenne.
De tényleg nem értem, azt gondolták, kijön, leinteget a térre és közli: holnaptól buli?

Szóval ma tényleg azt esszük, amit itthon találunk. Nyilván nem kell minket sajnálni, nem kenyér és víz lesz 3 napig, vagy ki tudja, meddig.

Nem túl kreatívan csináltam egy pisztáciás-csokis kalácsot. Már úgy értem, hogy ilyesmi nemrég volt naranccsal, pálmacukorral pl. Most meg a kókuszcukor jött be.
Hosszú és nehéz munkával végre sikerült bizonyítani a kedves kutatóknak, hogy a cukor tényleg méreg, hullanak tőle az emberek, mint a legyek, egyenes összefüggés van a diabétesz és a cukorfogyasztás között. Azért én szeretném látni ennek a kutatásnak a teljes dokumentációját. Azokat a faktorokat is, amelyek a cukorfogyasztás mellett voltak jelen. De hagyjuk ezt, volt már méreg a tej is.
A kókuszcukrot nem ijedtségből esszük, hanem mert finom.

PISZTÁCIÁS-CSOKIS KALÁCS
A tésztához:
600 g finom fehér tönkölyliszt
1 tk só
3 ek kókuszcukor
300 ml tej
30 g élesztő
1 db tojás
2 db tojássárgája
60 g vaj
A töltelékhez: 
100 g pisztáciás étcsokoládé 70%-os)
80 g tejcsokoládé
80 g vaj
2-3 ek kókuszcukor
2-3 tekerésnyi zöldbors
1 tk vaníliapaszta
A kenéshez és a tetejére:
1 ek tej
½ tk porcukor

A tésztához a lisztet egy tálba szitáljuk a sóval.
A tejet meglangyosítjuk, elkeverünk benne 1 ek cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, a tetejét meghintjük liszttel és letakarva hagyjuk felfutni.
A vajat felolvasztjuk, elhabarjuk benne a tojást és a sárgákat a maradék cukorral együtt.
A liszt közepébe mélyedést csinálunk, beleöntjük az élesztős tejet és a tojásos keveréket.
Addig dagasztjuk, míg elválik az edénytől és a kezünktől is.
Lisztezett tálba tesszük a cipóvá formált tésztát, a tetejét is meglisztezzük kissé, majd letakarva hagyjuk kelni 1 órát. Utána berakjuk a hűtőbe és hagyjuk kelni további 2 órát.
A hűtős megoldás nem kötelező, nekem dolgom volt közben és nem akartam, hogy a tészta elkeljen. De rosszat nem tett, az is biztos.
Amikor a tészta a kétszeresére kelt, lisztezett felületre borítjuk, kinyújtjuk jó nagy téglalap alakúra.
A töltelékhez a vajat felolvasztjuk a csokoládékkal, belekeverjük a vaníliát és a kókuszcukrot meg a borsot. Hagyjuk kihűlni, majd egyenletesen megkenjük vele a tésztát, szorosan feltekerjük.
A tekercset darabokra vágjuk és a vágott részükkel felfelé lazán egymás mellé rakosgatjuk az előkészített formákba, hagyjuk 45 percet pihenni.
1 db 26 cm–es és 1 db 17 cm-es kerek kapcsos tortaforma kibélelve sütőpapírral, ugyanis a múltkor a 26-os kicsinek bizonyult ehhez a mennyiséghez, kimászott a sütőben. Igazából a terv az lett volna, hogy a rudat feltekerem, de ugye rugalmasnak kell lenni, azzal főzünk, ami van.
Közben előmelegítjük a sütőt 185 °C-ra, betesszük a tejjel megkent kalácsokat és 45 perc alatt pirosra sütjük.
Kivesszük, hagyjuk kicsit hűlni, aztán tálra tesszük és megszórjuk minimális mennyiségű porcukorral a csín kedvéért.

 

 

Koszorú vagy kuglóf?

Annyi baj van ezzel az ide-oda fordítással folyton, a bundt a hivatalos források szerint kuglóf, szerintem meg koszorú. Plusz vicces, hogy az ausztráloknál a német kiejtést szorgalmazzák. Speciel én is, mégiscsak német eredetű. De sajnos a kuglóf is.
A kuglóf magasabb és kisebb átmérőjű, igaz, annak is van lyuk a közepén. Csonkakúp alakú, tehát semmi köze a bundthoz.
Jó, a kalács meg milk loaf lenne. És ha nem hosszúkás kenyér formájú?

Ilyesmikkel csak nekem van egyébként bajom?

 
ÖRDÖGI CSOKIS KOSZORÚ
A tésztához:
110 g keserű csokoládé (68-70%-os)
1¼ csésze forrásban levő víz
¼ csésze kakaó
1½ csésze fehér tönkölyliszt
1 tk szódabikarbóna
½ tk só
225 g vaj
1½ csésze nádcukor
3 db tojás
1 tk vaníliapaszta
½ csésze görög joghurt
A ganache-hoz:
50 g vaj
100 g keserű csokoládé (70%-os)
50 g tejcsokoládé
¼ csésze víz
2½ tk nescafé
1 tk vaníliapaszta
1 db tonkabab
⅓ csésze porcukor

 

Egy koszorúformát kikenünk vajjal és kilisztezzük. A sütőt előmelegítjük 180 °C-ra.
A forrásban levő vizet az összetört csokoládéra öntjük, simára keverjük.
A lisztet összeszitáljuk a kakaóval, a szódabikarbónával és a sóval.
A nagyon puha vajat habverővel felverjük, fokozatosan adagoljuk hozzá a cukrot. Belekeverjük a vaníliát és egyenként a tojásokat, majd a joghurtot.
A krémhez adjuk a lisztes keveréket és a feloldott csokoládét, habverővel alacsony fokozaton simára keverjük.
Az egészet az előkészített formába öntjük és 50 perc alatt készre sütjük.
Kivesszük, hagyjuk a formában hűlni 10 percig, majd tálra borítjuk.
A ganache-hoz a vajat összeolvasztjuk a csokoládéval, a vizet felforrósítjuk, a nescafét elkeverjük benne, majd a csokoládéhoz adjuk a vaníliával és a lereszelt tonkabbabl együtt. A porcukrot beleszitáljuk, majd az egészet simára keverjük és a teljesen kihűlt süteményre csorgatjuk.

Mondjuk én ezt a kihűlést sosem tudom kivárni, ettől kicsit több kenőcs folyik le a süteményről, mint az kívánatos lenne. Viszont úgy lehet még éppenhogy langyosan enni belőle, ami azért hozzátartozik az ördögi mivolthoz.

 

 

A receptet ezen a blogon olvastam, de gyanús, hogy nem a sajátja volt, elég sokfelé látni szinte ugyanezt.

Hó, kalács, kakaó

Végre van rendes hó, télnek néz ki a tél. Miután kandallónk még nincs, valamit kell tenni a benti hangulatért. Ha már nem ropog a tűz, miközben bentről bámulja az ember a hóesést, akkor legyen jó illat a konyhában legalább. És mitől van jó illat?  Kalács, kakaó, narancs, kardamom stb.
Ilyenkor valamitől tényleg alapvetés az illatos kelt tészta.

NARANCSOS-KARDAMOMOS KALÁCS
A tésztához:
600 g tönköly fehér finomliszt
1 tk só
2 ek nádcukor
1 ek Bourbon vaníliás cukor
30 g élesztő
300 ml tej
60 g olvasztott vaj
1 db tojás
2 db tojássárgája
A töltelékhez:
100 g vaj
2 db narancs reszelt héja
1 tk kardamommag
1 tk vaníliapaszta
1 ek narancsvirágvíz
2 pasztilla pálmacukor
A tetejére:
1 ek olvasztott vaj
1-2 ek lapmandula

A tésztához a lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk.
A meglangyosított tejbe morzsoljuk az élesztőt, kevés nádcukrral krémesre keverjük, a tetejére kevés lisztet szórunk és hagyjuk felfutni.
A tálba szórjuk a sót, a cukrot, elkeverjük, a liszt közepébe mélyedést csinálunk.
A vajat felolvasztjuk, elhabarjuk benne a tojást a tojássárgákkal együtt.
Az élesztős tejet és a vajas-tojásos keveréket a liszt közepébe öntjük, majd sima tésztává dagasztjuk az egészet. Addig dagasszuk, míg a tészta elválik az edénytől és a kezünktől is.
Enyhén lisztezzük meg a tetejét, majd letakarva hagyjuk a kétszeresére kelni.
Amikor a tészta megkelt, erősen lisztezett felületre borítsuk ki, óvatosan gyúrjuk át, és nyújtsuk kb. 30 x 40 cm-es téglalap alakúra.
A töltelékhez a puha vajat keverjük össze a mozsárban megtört kardamommal, és a többi hozzávalóval, majd egyenletesen kenjük el a tésztán, egészen a széléig. Szórjuk rá a késsel felaprított pálmacukrot,
aztán a hosszanti oldaláról csavarjuk fel szorosan, vágjuk félbe, majd a feleket négybe.
Egy nagy kerek kapcsos tortaformát béleljünk ki sütőpapírral és rendezzük bele a csigákat. Hagyjuk pihenni 35-40 percet.
Közben melegítsük elő a sütőt 180 °C-ra.
Mielőtt a kalácsot betennénk a sütőbe, kenjük meg az olvasztott vajjal és szórjuk meg a mandulával.
Kb. 55-60 perc alatt süssük készre. Ha nagyon elkezdene barnulni a teteje, takarjuk le egy darab alufóliával.

 

Vegyes poszt

Azzal kellett szembesülnöm, hogy a Zamioculcas-om, legalábbis az egyik, virágzik. És ez így önmagában annyira talán nem is érdekes, de pont előtte néztem meg a Prometheus-t. Ami szar. De legalábbis ostoba.
A virág meg tök földönkívüli lénynek néz ki. És volt a cserép mellett egy félig megrágott zöld poloska is. Azért azt már nem örökítettem meg,
És akkor ne legyek paranoiás, ja.

 

 

Egyébként előző nap még felfelé állt ez a cucc, mire volt miért fényképezgetni, addigra lefelé törekedett. Úgy sejtem, jólesne a növénynek, ha körülötte is lenne föld, ahova le tud nyomulni, bár mindenfelé azt írják, a levelével kell szaporítani, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ez az izé, virág, be akar hatolni a földbe.

Mindezt a kenyér kelése közben.

BURGONYÁS TÖNKÖLYKENYÉR
225 g burgonya – tisztán mérve
150 ml főzővíz a krumpliról
350 g tönköly fehér finomliszt
115 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
1 tk szárított rozskovász
25 g friss élesztő
2 tk só
1 tk kissé megtört köménymag
25 g vaj

A krumplit kis kockákra vágva főzzük puhára annyi vízben, amennyi ellepi, majd a főzővízből tegyünk félre hűlni.
A liszteket szitáljuk egy nagyobb tálba, tegyük hozzá a sót, a köménymagot és a rozskovászt is.
A langyosra hűlt főzővízben futtassuk fel az élesztőt, a vajat olvasszuk fel, majd öntsük a liszt közepébe, adjuk hozzá az ööszetört krumplit is. Dagasszuk a tésztát legalább 10 percig.
Ezután hagyjuk kelni, míg a duplájára nő, 1½-2 órát.
A sütőt melegítsük elő 200 °C-ra.
A kenyértésztát kissé dögönyözzük át, igazítsuk kerek cipóformára, tegyük sütőpapírral kibélelt tepsire. Spricceljük meg vízzel, aztán szórjuk meg teljes kiőrlésű liszttel, vágjuk meg éles késsel a tetején háromszor, majd keresztben is, hagyjuk pihenni 45 percet.
Tegyük be a sütőbe 30-35 percre, míg világosra sül. Akkor jó, ha az alját megkopogtatva tompa hangot ad.

 

A kenyerezés közben arra is jutott idő, hogy utánanézzek, mit csinálnak mostanság a Mikkelsen tesók.
Azért is jutottak eszembe, mert a múltkor megnéztem a Bron/Broen (The Bridge) című sorozatot, amiről eszembe jutott a Forbrydelsen, ami sokkal jobb volt ennél a hidasnál. Legalábbis szerintem. Abban meg ugye szerepelt az idősebb Mikkelsen fivér, Lars.

Lars Mikkelsen

A keresgélés eredménye egy rakat megnézésre váró film. Jut jövőre is, párat csak akkor mutatnak be.
Például Mads Mikkelsennel a Hannibalt. Igen, ő lesz Hannibal Lecter egy mini sorozatban. Nem elég maga a pasi, még ez a szerep is!

Mads Mikkelsen

Hát, én kész voltam ettől a képtől, na.
Játssza majd Kolhász Mihályt is, arra is nagyon kíváncsi leszek. Mindenesetre van ezekben a skandináv fickókban valami.
Sajnos Eric nagyon elholivúdosodik, legalábbis ahogy az utóbbi és az elkövetkező filmjeit néztem.

Különben filmügyileg egészen termékeny időszak volt mostanában. Megnéztem a Parade’s Endet, az utóbbi idők legjobb élménye ilyen téren. Egészen meglepően iszonyú vicces szakaszok vannak benne, jellemzően az angol hadsereg ténykedésével kapcsolatban az I. világháborúan. Elvégre az író német volt, azért teljesen nem tudott kibújni a bőréből.
Megszereztem a könyvet is, de hogy arra mikor lesz időm, rejtély.
Aztán az ITV-n találtam egy másik angol nem kosztümös 3 részest is, Leaving a címe. Ez is megérte minden percét.

Fűszeres kenyér

Múlt szombaton a család eltávozott Pécsre valami kiállításra, én meg itthon maradtam, hogy hallgassam a szél meg a viharos esők hangját. Őszintén szólva a széltől kezdek megzakkanni. Bár állítólag Heathclifféknek rosszabb volt a helyzetük már ami a szelet illeti, ott még süvítés is volt állandóan, de akkor is tökéletesen megértem, mitől hagyták el az eszüket.
Előző nap hazakerült pár darab jókora libacomb, és miután kiderült, hogy mégsincs még egy csirke a mélyhűtőben, ezeket voltam kénytelen megsütni. Nehéz sors, ja.
Viszont igencsak ráóhajtkoztam valami kenyérfélére, bár most már években mérhető, hogy nem eszem pékárut egyáltalán. De azért néha eszembe jut, hogy jó lenne valami finom kenyér. Direkt jó volt a liba mellé tunkolgatni a szaftot. Ez is régen volt már…
A héten csináltunk kovászos uborkát is, szóval igen jó kis vacsorának néztünk elébe.
Plusz volt tiramisu is. Éljen a zsír meg a szénhidrát!

FŰSZERES KENYÉR

300 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt
300 g kenyérliszt
1 tasak Haas élesztő
250 ml víz
100 ml tej
50 g vaj
1 tk nádcukor
2 tk só
1 tk provence-i fűszerkeverék
¼ tk őrölt kömény
1 ek szezámmag
1 tk nigella, azaz fekete hagymamag

A vizet és a tejet felmelegítettem – kicsit melegebbre, mint az átlag, mert a vajat beleolvasztottam, ami pont olyan hőmérsékletűre hűtötte le, amilyen kell a kenyérhez.
A liszteket egy tálba tettem, hozzáadtam a sót, az élesztőt, a cukrot és a fűszereket a hagymamag és a szezámmag kivételével.
A kézmeleg folyadékkal sima tésztává dagasztottam. Cipóvá formáltam, a felületét megliszteztem és nagyjából 1 óra alatt a duplájára kelesztettem
Ezután átdögönyöztem, belegyúrtam a magokat és a tésztát két egyenlő részre osztottam, mindkettőt kis vekni formára igazítottam, majd egy sütőpapírral bélelt tepsire tettem. A tetejüket átlósan bevágtam két helyen.
Hagytam pihenni a kenyereket még ½ órát, aztán megspricceltem vízzel, megszórtam még egy kevés szezámmaggal és 200 °C-ra előmelegített sütőben 40 perc alatt készre sütöttem.
Kivettem a sütőből, tiszta ruhát terítettem rájuk, úgy hagytam kihűlni.