>Versenyen kívül

>Nagy lelkesen kitaláltam, mit csinálnék a Sütikalandok 2. fordulójára. Ha indultam volna a versenyen…

JOGHURTOS-FEHÉRCSOKOLÁDÉS KÓKUSZTORTA
A tortához:
2 db tojás
60 g nádcukor
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
2 ek kókusztej
80 g liszt
50 g kókuszreszelék
1 tk sütőpor
A krémhez:
100 g fehér csokoládé
3 ek kókusztej
1 ek kókuszlikőr
½ tk vaníliapaszta
4 lap zselatin
250 g joghurt
2 db tojásfehérje
4 ek nádcukor
125 ml tejszín
A tetejére:
2 ek kókuszreszelék

A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük. Egy 17 cm-es kerek tortaformát kikenünk vajjal.
A tortához a tojásokat a cukorral, a vaníliás cukorral és a kókusztejjel 6-7 percig verjük, míg habos krém lesz.
A lisztet összekeverjük a kókuszreszelékkel és a sütőporral, majd az egészet a tojásos krémbe keverjük. A masszát az előkészített formába öntjük, betesszük a sütőbe és 25 perc alatt készre sütjük.
A tortát hagyjuk a formában kicsit hűlni, majd egy tálra tesszük és a mikor teljesen kihűlt, keresztben kettévágjuk. Tortakarikát rakunk köré.
A fehérjéket puha habbá verjük, majd a cukrot kanalanként hozzáadva egészen kemény és fényes habbá.
A krémhez a fehér csokoládét összeolvasztjuk a kókusztejjel, a kókuszlikőrrel és a vaníliapasztával. Közben a zselatinlapokat beáztatjuk kevés hideg vízbe. Amikor a zselatin megpuhult, a fehér csokoládés simára kevert krémhez adjuk, elkeverjük. Hozzáadjuk a joghurtot is, azzal is simára keverjük. Ezt a krémet belecsorgatjuk a fehérjehabba, majd pár percig tovább verjük a habverővel.
Betesszük a hűtőbe. Amkor a krém kezd puding állagú lenni, felverjük a tejszínt és óvatosan a krémbe forgatjuk.
A krém felét rásimítjuk a torta alsó felére, óvatosan rátesszük a másik lapot, arra a krém másik fele kerül. Betesszük a hűtőbe dermedni.
Nagyjából 3-4 óra után, amikor megdermedt a krém, leszedjük a tortáról a tortakarikát és megszórjuk a tortát a szárazon világosra pirított kókuszreszelékkel.

Nigella hónapja

Nigella honlapja a hónap elején megújult és egy újabb ötlettel állt elő. Cookalong címmel minden hónapban megjelenik egy recept, amelynek az elkészítése után nagyon szeretnék, ha véleményt írnánk az adott ételről. Hogy sikerült megvalósítani, nem hiányzik-e belőle valami, ízlett-e stb.
Most szeptemberben az új könyvében megjelent egyik új tortareceptjét tesztelhetjük. A torta érdekessége és egyik nagy erénye, hogy liszt nélkül készül, így azok is örülhetnek neki, akik gluténmentesen étkeznek.
Egyébként meg valami állati finom. Igaz, engem inkább a krém nyűgözött le. Persze nyilván azért, mert szeretem a tequilát. Meg a Margaritát is.
Ha nincsenek jelen a családtagok, simán megeszem süti nélkül. Mondjuk, már vannak ötleteim, hogy milyen édességet fogok készíteni ennek alapján. Sütés nem lesz benne, ezt elárulom.
A szeptember a Gasztrotippen is Nigella hónapja. Érdemes olvasgatni a feltöltött recepteket, teljes menük is szerepelnek.

CSOKOLÁDÉTORTA MARGARITA-KRÉMMEL

A tortához:
150 g jó minőségű étcsokoládé
150 g vaj
6 db tojás
250 g kristálycukor
100 g őrölt mandula
4 tk jó minőségű kakaópor
1 lime reszelt héja
porcukor a szóráshoz

A krémhez:
1 ek tequila
1 ek Cointreau
4 ek limelé
75 g porcukor
250 ml tejszín – dupla tejszín, ha tudunk szerezni

A sütőt előmelegítettem 180 °C-ra. egy 24 cm-es kapcsos tortaformát kikentem vajjal.
A tortához a csokoládét és a vajat vízgőz felett összeolvasztottam, félreraktam hűlni.
A mandulát és a kakaóport összekevertem.
A tojásokat a cukorral habosra vertem. Nem érdemes kézi erővel nekiállni, mert a háromszorosára kell nőnie.
Ebbe a tojáskrémbe óvatosan beleforgattam a kakaós mandulát, majd a folyékony csokoládés krémet.
A masszát a formába öntöttem, és a sütőben 50 percig sütöttem. (Az eredeti receptben 40-45 perc szerepel, de az én sütőm elég gyengécske.)
A formában hagytam kihűlni. Amikor már nem volt olyan nagyon meleg, ráterítettem egy tiszta konyharuhát, hogy ne keményedjen meg nagyon a teteje, azért könnyen lehessen szeletelni.
A hűlés közben a torta közepe beesik, nem kell megijedni. Még jól is nézett ki, ahogy beszakadt és repedezett lett. Megszórtam porcukorral.
A krémhez a tequilát, a likőrt, a limelét és a cukrot elkevertem. Addig kevergettem, míg a cukor teljesen elolvadt. Hozzáadtam a tejszínt, aztán addig vertem habverővel, míg puha hab nem lett belőle. Elég hamar megvan, mert a limelétől nagyon hamar besűrűsödik a tejszín.
Megkóstolni tilos, mert különben nem marad a tálaláshoz!

Szilvatorta

Nem hittem el, amikor reggel felébredtem, hogy még mindig esik az eső. Esik? Ömlik! Éjjel is felébredtem és hallottam a zúgást, de reménykedtem, hogy reggelre eláll. Úgy látszik, ma hiába reménykedtem egy pár dologban…
A sülő süti illata kifejezetten vigasztaló volt.

MANDULÁS SZILVATORTA

120 g vaj
125 g nádcukor
125 g cukor
1 tk vaníliakivonat
1 tk mandulakivonat
3 db tojás
100 ml tejszín
250 ml joghurt
275 g süteményliszt
1 tk szódabikarbóna
500 g kimagozott szilva
50 g szeletelt mandula

A sütőt 170 °C-ra melegítettem elő.
A lisztet összekevertem a szódabikarbónával.
A puha vajat egy elektromos habverővel habosra vertem a cukorral, a vanília- és mandulakivonattal.
Egyenként kevertem hozzá a tojásokat. Majd a tejszín és a joghurt következett.
A vajas-tojásos krémet csomómentesre kevertem a liszttel, aztán hozzáadtam a kis kockákra aprított szilvát, és reménykedtem, hogy nem fog lesüllyedni az összes a sütemény aljára.
Egy 24 cm-es kapcsos tortaformába simítottam a masszát, megszórtam a szeletelt mandulával és 80 percig sütöttem (tűpróba).
A sütőből kivéve hagytam kissé hűlni a formában, majd kitettem egy tálra és megszórtam porcukorral.
Hiába reménykedtem, a szilvadarabok összegyűltek a tészta alján, de szerencsére nem csináltak galibát, nem lett tiszta mázgás trutyi a sütemény alja, szépen megsült mindenütt.

A fotó már megint elég kis béna, de szerencsére sikerült elkapni azt a pár percet, amikor nem zuhogott és kivittem a teraszra a tortát fotózkodni. Bent reménytelen ilyen időjárásban, gyorsan kellett cselekedni.

Kis jelentés rokonfrontról meg egy csokitorta

Nem tudom, de szerintem az gáz, ha a 80 éves nagynénémnek nincs mit ennie több napja, mert a két 50 feletti gyereke és a 4 felnőtt unokája csak ígérgeti, hogy visznek neki enni. Állítólag a hét közepén kapott valamit a harmadik menyétől, de abból alig tudott valamit megenni, mert olyan minősíthetetlen minőségű volt, és nem is tudja megmondani, mi volt az. A drága meny nyilván nem ilyesmit ad a saját anyjának. A kedves fia mindeközben meg horgászik.
A lányáék mondjuk éppen Olaszországban vannak, de ott is van két felnőtt gyermek, talán bevásárolni ők is tudnának, ha már főzni nem is.

Mert az én nagynéném sosem állt a helyzet magaslatán – hogy eufemisztikus legyek – fiatal korában sem. Így már évek óta egy nagyon jó barátnője vásárol be neki meg intézi a csekkjeit, ugyanis a nagynéném gyakorlatilag mindentől fél és idegbeteg lesz, ha el kell indulnia otthonról. Nyilván egyébként azért, mert az a mániája, hogy amíg nincs otthon – amíg otthon van és alszik, akkor is – bemászkálnak hozzá és mindenféle dolga eltűnik. Hogy szerinte ki mászkál be hozzá, azt eddigi élete során nem tudta megnevezni. Anyukám a múltkor azt találta neki mondani viccből, hogy esetleg az elhalt férje szelleme… Amit nem kellett volna, mert aztán kitalálta, hogy neki szelleműzőre lenne szüksége.
Egyébként rendkívül vicces dolgai vannak – ő ugyan nem annak szánja ezeket, amikor meséli –, de én gyakorlatilag be szoktam pisilni rajta a nevetéstől. Vagy a falnak megyek, hangulatomtól függően.
Ma mondjuk iszonyúan röhögtem, amikor anyuék mesélték, hogy már nemcsak visznek, hanem hoznak is. Konkrétan koszos befőttes üvegeket rakosgat valaki a spejzébe. Anyu kérdésére, hogy mit csinál velük, azt mondta, elmosogatja őket, de sajnos már túl sok van és alig fér tőlük.

Ha anyu nem telefonál neki tegnap este, nem tudom, meddig nem eszik szegény. Így aztán ma a 71 éves apukám és a 70 éves anyukám gyalog elmentek hozzá Érdről a Váci útra, hogy vigyenek neki kaját.
De azért még anyu jó korán felkelt reggel, hogy főzzön és friss legyen az az étel.
Na hát így nagyjából ezért sem tartom a rokonaimmal a kapcsolatot.

Míg anyuék „kirándultak”, sütöttem egy nagyon durva csokoládés tortát. Már tegnapra ígértem, de miután megettünk egy sült kacsát, az összes családtag kidőlt és nem akartak hallani semmilyen más ételről.
Szerintem talán ez az eddigi legjobb csokitorta, amit sikerült készítenem. Plusz tök jól variálható, mert ha nem kávét raktam volna bele, akkor mondjuk mentaszirupot.

FAHÉJAS-VANÍLIÁS CSOKOLÁDÉTORTA

A tortához:

2 csésze liszt

1 csésze kakaó

1 tk sütőpor

1 tk szódabikarbóna

1 tk fahéj

375 g vaj

2½ csésze cukor

1 tk vaníliapaszt

6 db tojás

3 tk nescafé

3 ek forró víz

1 csésze író

A tetejére:

200 g tejcsokoládé

½ csésze tejszín

½ tk fahéj

½ tk vaníliapaszta

1 tk nescafé

A sütőt előmelegítettem 185 °C-ra.
A tortához egy nagyobb tálban összekevertem a lisztet, a sütőport, a szódabikarbónát, a kakaót és a fahéjat.
Egy másik tálban a puha vajat habosra vertem a cukorral, a vaníliával, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. Mindegyik tojással külön felvertem a krémet.
A forró vízben feloldottam a nescafét és összekevertem az íróval.
Ezután a vajas-tojásos krémet a lisztes keverékhez adtam a kávés íróval együtt, simára kevertem.
Egy 28 cm ∅ kapcsos tortaformába simítottam a masszát és 1 óra alatt készre sütöttem.
Kivettem a sütőből, hagytam a formában hűlni, majd kivettem a formából és egy tálra raktam.
A tetejére való csokikrémhez a tejszín felforrósítottam a vaníliával, feoldottam benne a kávét. Majd az egészet az apróra vágott csokoládéra önöttem, belekevertem a fahéjat is, és addig kevergettem, míg teljesen sima krém nem lett belőle.
Kihűtöttem, majd az egészet óvatosan a torta tetejére öntöttem – nem baj, ha az oldalán lecsorog – hagytam megszikkadni.

Kékek, lilák

Nemrég keseregtem, hogy lemaradtam az ibolyázásról, viszont tegnapelőtt, ha kicsiben is, de megvalósult az ibolya projekt. Átmentem a szomszédhoz, hogy meglocsoljak pár növényt és a kert tele volt ibolyával. Szedtem egy kis kosárral, mert végül csak szirupot szerettem volna készíteni anyu születésnapi tortájához.

IBOLYASZIRUP

1½ csésze ibolya
150 ml víz
3 ek cukor
1 tk citromsav

    A virágokat szerencsére nem kellett leöblíteni sem, mert a szomszédomnak biokertje van, csak a harmatot kellett kicsit lerázogatni róluk, porosak sem voltak.
    Tehát a virágokat leszedtem a szárról, közben a vizet a cukorral és a citromsavval felforraltam. Addig forraltam, míg kissé besűrűsödött. Ezután beleraktam az ibolyát, forraltam 2-3 percig, majd lefedve hagytam állni jó ½ órát. Ezután kinyomkodtam a virágok festékanyagát egy szűrőben, ismét felforraltam a gyönyörű lilás színű folyadékot és kis üvegbe töltöttem.
    Anyunak meg egy könnyű joghurtos tortát készítettem. Sajnos fotót nem tudtam csinálni róla, ugyanis már csak este vágtuk fel, olyankor pedig a konyhában egyszerűen nem lehet olyan világítást produkálni, hogy jó képek készülhessenek. Pedig ritkán sikerül ilyen dekoratív és látványos tortát rittyenteni.
    JOHGURTOS-ÁFONYÁS TORTA IBOLYASZIRUPPAL
    A piskótához:
    6 db tojás
    150 g cukor
    1 tasak Bourbon vaníliás cukor
    1 csipet só
    3 ek rum
    6 ek forró víz
    150 g liszt
    30 g keményítő
    2 tk sütőpor
    A krémhez:
    450 g jughurt
    4-5 ek porcukor
    1 tasak Bourbon vaníliás cukor
    2 tasak Dr. Oetker Gelatine Fix
    400 g tejszín
    250 g kékáfonya
        A piskótához a tojásokat a cukorral, a vaníliás cukorral, a csipet sóval, a rummal és a forró vízzel sűrű világossárga krémmé vertem habverővel. A lisztet összekevertem a keményítővel és a sütőporral, majd a krémbe szitáltam, a habverővel kevertem el csomómentesre.
        A sütőt 175 °C-ra melegítettem elő, és egy kerek, 26 cm ∅ kapcsos tortaformába öntve a masszát 30 perc alatt készre sütöttem. A formában hagytam teljesen kihűlni.
        A krémhez a joghurtot elkevertem a porcukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzáadtam a zselatint – nem kell vízbe kevergetni, forralgatni, mehet rögtön a krémbe hidegen – és habverővel simára kevertem.
        A tejszínt nem túl kemény habbá vertem, a krémhez adtam.
        A tortaalapot egy tálra raktam, két lappá vágtam. Az alsó köré tortakarikát tettem, rákentem a krém felénél kicsivel többet, arra szórtam az áfonyát. Rátettem a másik tortalapot, óvatosan lenyomkodtam. Majd következett a krém többi része.
        A tetején kis mélyedéseket csináltam kanál hátával, a hűtőbe raktam 2 órára. Tálalás előtt leszedtem róla a tortakarikát, a  mélyedésekbe csorgattam keveset az ibolyaszirupból és ibolyákkal díszítettem.

        Ünnep, de másért

        Szép ez a tavasz eddig, Tokió környékén is virágzik a sakura már, kezdetét veheti a hanami.
        Gyönyörű tavaszi ünnepe ez a japánoknak. Szeretem, hogy nem félnek csak a pillanattól és képesek annak minden szépségét kiélvezni, és nem azon vekengenek a gyönyörűségek szemlélése helyett, hogy mi  lesz, ha már elmúlt az áldott pillanat.
        Toru Yamanaka képe.
        Számtalan ukiyo-e-n, azaz a tovatűnő világ képein is megjelenik a cseresznyevirágzás. Az ukiyo a 17. századi Edo rohamosan városiasodó kereskedő világában kelt életre a nem szamuráj osztályok szubkultúrájaként, amelynek a középpontjában az élvezetek kivételes, múlandó és illékony pillanatai álltak. Az ukiyo fogalma az élvezetek lehető legszélesebb skáláját foglalja magába: a kereskedők az irodalom és a képzőművészetek, a színház és nem utolsó sorban a női szórakoztatás tevékeny támogatói voltak. Az ukiyo-e szó azokat az ábrázolásokat jelöli, amelyekkel a művészek ennek a világnak az atmoszféráját kísérelték meg megragadni.
        Ando Hiroshige (1797–1858) Fujiról készült sorozatából.
        Nálunk még nem nyílik a cseresznye virágja, de az idő szép volt tegnap is. Csupival kint ültünk egész délután a teraszon, pezsgőztünk és azt taglaltuk, milyen jó lenne, ha ő is ideköltözne. Miután ettünk a húsvéti tortából.
        Ez az egyszerűnek és könnyűnek tűnő sütemény hordozza mindazokat a jegyeket, melyeket egy igazi húsvéti tortának kell. Van benne természetesen gabona, amely a föld ajándéka, a tojás az új életet jelenti. A tésztája kelt tészta, ez pedig a kalácsot idézi.
        HÚSVÉTI MÉHCSÍPÉS TORTA

        A tésztához:
        50 g vaj
        75 ml tej
        42 g friss élesztő
        250 g liszt
        1 ek cukor
        1 csipet só
        1 tasak Bourbon vaníliás cukor
        1 tk reszelt citromhéj
        1 db tojás

        A tetejére, hogy méhcsípés is legyen:
        50 g cukor
        75 g vaj
        1 ek méz
        75 ml tejszín
        150 g lapra vágott mandula
        A krémhez:
        500 ml tej
        170 g cukor
        2 tasak Bourbon vaníliás cukor
        5 tojássárgája
        1 ek Bourbon vaníliás pudingpor vagy keményítő
        6 levél zselatin
        500 ml tejszín
              A tésztához a tejet felmelegítettem, összeolvasztottam a vajjal, majd krémesre kevertem a belemorzsolt élesztővel.
              A lisztet a cukorral, a vaníliás cukorral, a citromhéjjal és a sóval összekevertem. Ezután az összes hozzávalót tésztává gyúrtam. Meleg helyen letakarva ½ órát hagytam kelni.
              A mandulás tetőhöz a cukrot, a vajat, a mézet és a tejszínt összeforraltam, belekevertem a mandulát, és hagytam hűlni, míg a tészta kelt.
              Egy 26 cm ∅ tortaformába raktam a méretre nyújtott tésztát, a mandulás keveréket egyenletesen elkentem a tetején és hagytam állni 10 percig. 200 °C-ra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem. A formában hagytam kihűlni.
              A krémhez 400 ml tejet felforraltam 100 g cukorral és a vaníliás cukorral. Közben a tojások sárgáját kikevertem a maradék cukorral. A többi tejben csomómentesre dolgoztam a pudingport és a tojásos keverékhez adtam.
              A zselatinlapokat egy kis vízbe áztattam.
              A felforrt cukros tejhez adtam a tojásos keveréket, visszatettem a tűzre és állandóan kevergetve újra felforraltam. A pudingpor megakadályozza, hogy a tojás kicsapódjon a forrás közben, de ahogy felforrt, azonnal le kell venni a tűzről megakadályozván az esetleges katasztrófát.
              A zselatinlapokat kinyomkodtam és a forró krémbe kevertem. Kissé kihűtöttem, betettem a hűtőbe és gyakran kavargatva hagytam, hogy elkezdjen dermedni.
              A tejszínt habbá vertem és a krémhez kevertem.
              A tortalapot keresztben kettévágtam, az alsó lapot egy tálra raktam, tortagyűrűt raktam köré, és rásimítottam az egész krémet, arra pedig a tortalap teteje került. Egy éjszakára a hűtőbe tettem.
              Meglehetősen ártatlannak tűnő sütemény, de nagyon laktató. De lehet, hogy csak azért éreztem kivételesen édesnek, mert már elszoktam a szénhidrátmentesség miatt az édességektől.
              A recept egy régi húsvéti kiadású Burdából való.

              És ami egy hómunkás családjának jár

              Azaz finom vacsora. Merthogy ők is dolgoznak, munkálkodnak, ha nem is havat lapátolnak.
              Rántott csirkemellet készítettem, csíkokra vágva a húst, simán bepanírozva, csak a prézlibe kevertem kevés szezámmagot. Hozzá salátát, párolt zöldséget.
              Ja, és egy tortácskát. Azért a családtagok se maradjanak ki a csokoládé élvezetéből, ha már forró csokit nem isznak. Igen, elképesztő, de vannak ilyen emberek!

              NARANCSOS CSOKOLÁDÉTORTA

              125 g vaj
              100 g csokoládé, min. 70%-os
              2 db tojás
              150 g cukor
              ½ tk vaníliapaszta
              300 g narancslekvár
              150 g liszt
              1 tk sütőpor
              1 csipet Fleur de Sel
              porcukor és narancshéj a tetejére

                Egy kisebb edényben alacsony hőmérsékleten összeolvasztottam a vajat a csokoládéval. Közben a tojásokat habosra kevertem a cukorral és a vaníliával. Beleraktam a narancslekvárt, a csokoládés keveréket és a sütőporral meg a sóval elkevert lisztet. Az egészet simára dologztam, és egy 17 cm ∅ kapcsos kerek tortaformába öntöttem.
                180 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 60-65 percig (tűpróba). A sütőből kivéve hagytam kicsit hűlni, majd a tortaformából kivéve, tálra rakva teljesen kihűtöttem. A tetejét porcukorral és narancshéjjal szórtam meg.
                A sütemény receptjét Nigella istennős könyvében találtam.