Túrós kuglóf

Mától ünnepélyesen és hivatalosan is sütis bloggá nyilvánulok. Van főzés is a sütés mellett, de az egy másik blog témája.
Na, szóval az van, hogy egy olyan túrós sütit sikerült sütni, aminek semmi, de SEMMI túró íze nincs, yay! Viszont van neki nagyon finom vajas íze, könnyed citromos aromája és nagyon-nagyon szaftos, emellett légiesen könnyű.

turoskuglof1
Az ember ne dicsérgesse a saját főztjét vagy sütését – mondjuk, nem tudom, ezt ki találta ki –, de szerintem baromi finom lett.
A túró felhasználása kényszer hatására történt, ugyan tervezgettem a sütést – valami egészen mást, de akkor előálltak nekem azzal, hogy mindenképpen túrósnak kell lennie.
Ok.
Az lett. És van benne minden, ami veszélyes manapság.

turoskuglof2

EDDIG LEGJOBB TÚRÓS KUGLÓF
4 db tojás
1 csipet só
250 g vaj
160 g cukor
250 g túró
½ tk vaníliapaszta
1 db citrom reszelt héja és kifacsart leve
300 g finomliszt
1 ek sütőpor
A forma kikenéséhez és szórásához:
1 ek olvasztott vaj
1-2 ek kókuszreszelék
A tetejére:
1-2 tk porcukor
2 marék friss málna
citromfű
A sütőt bekapcsoljuk 185 °C-ra. A kuglófformát* kikenjük a vajjal és kiszórjuk a kókuszreszelékkel.
A vajat megpuhítjuk (akár mikróban), a tojásokat szétválasztjuk. A lisztet elkeverjük a sütőporral.
A fehérjéket a csipet sóval kemény habbá verjük.
A vajat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk a túrót és elektromos habverővel simára keverjük. Ezután beletesszük a tojássárgákat, ezzel is elkeverjük. Belereszeljük a citrom héját, belefacsarjuk a levét, majd a vaníliát is hozzáadjuk, simára dolgozzuk.
A sütőporos lisztet spatulával belekeverjük, majd a fehérjehab ⅓-át dolgozzuk bele. Ezután hozzáadjuk a többi habot, váltsunk kézi habverőre és azzal forgassuk a masszába.

Ezután a formába simítjuk és 50-55 percre betoljuk a sütőbe. Ha megsült (tűpróba), kivesszük, hagyjuk a formában langyosra hűlni. Ezután tálra borítjuk, meghintjük porcukorral, kidíszítjük málnával és a citromfűvel.

*Ahogy látszik a képeken, nem egy formában sültek, két kicsi és egy közepes kuglóf készült, de a sütési idő egy nagy formához van igazítva a receptben.

turoskuglof3

Tőzegáfonyás túrótorta

Most már tényleg puszta receptgyűjteménnyé redukálódik a blog, nincs ihletem a bejegyzésekhez.

ÁFONYÁS TÚRÓTORTA

A piskótához:
6 db tojás
150 g nádcukor
50 g kakaó
1 csipet só

A krémhez:
300 g túró
3-4 ek nádcukor
200 g aszalt vörösáfonya
50 ml meggypálinka
2 ek rózsavíz
1/2 tk vanílaipaszta
1/2 tonkabab reszelve
300 ml tejszín

100 g lapra vágott mandula

Az áfonyát beáztatjuk a pálinkába és a rózsavízbe, félretesszük.
A piskótához kettéválasztjuk a tojásokat, a sárgáját világosra verjük a cukorra, majd rászitáljuk a kakaót, simára keverjük. A fehérjét a sóval kemény habbá verjük, nagyjából az 1/3-át belekeverjük a kakaós krémbe, hogy fellazítsuk, utána a többi habot óvatosan beleforgatjuk. Két sütőpapírral kibélelt 17 cm-es kerek tortaformában elosztjuk a tésztát és 190 °C-ra előmelegített sütőben készre sütjük 15-18 perc alatt. Kivesszük, hagyjuk a formában hűlni, aztán egy spatulával meglazítjuk a szélét és kivesszük, félretesszük, hogy teljesen kihűljön.
A krémhez a túrót az áfonyával és annak levével, a cukorral, a vaníliával és a reszelt tonkabbal együtt robotgépben krémesre dolgozzuk.
Felverjük a tejszínt kemény habbá, a túróba forgatjuk óvatosan.
A piskóta aljáról lehúzzuk a sütőpapírt, egy tálra tesszük, a krém felével megkenjük, az oldalát is. Rátesszük a másik piskótát és a krém másik felével bevonjuk. Aztán megszórjuk a szárazon világosra pirított lapra vágott mandulával.

turos-afonyas

Karfiol muffinkák

Anyu szombaton világbajnok halászlevet főzött. Megint. Egyébként éppen vagy 3-4 napja azon morfondíroztam, hogy úgy megennék valami hallevest, nem feltétlenül halászlevet, de ezzel is nagyon elégedett voltam.
Én mondjuk valami thai beütéssel képzeltem a doglokat, kókusztejjel, korinaderrel stb.
Most, hogy ősziesedünk, állandóan tartalmas, de közben könnyű levesek járnak az eszemben, még nem a krémlevesek mondjuk hüvelyesekből, inkább ilyen zöldséges, kicsit tejszínes vagy tejfölös cuccok hallal, rákkal vagy csirkével. Amelyekben minden felismerhető, harapnivaló. A chowderek is ilyenek.
Ezek után annyira nem vágyom már más fogásokra, de előttük pár falat jólesik. De annak is könnyűnek kell lennie.
A cukkinit – hogy őszinte legyek – már baromira unom, inkább a karfiol meg a brokkoli, azoknak legalább van ízük.
Sajnos a leveles kelt a lila mini brokkolival és a lila kelbimbóval egyetemben elfelejtette elültetni a megbízott személy, az így nem lesz, máshonnan kell beszerezni a dolgokat.
Átrendezték a helyi piacot, de még mindig nincs ilyen különlegesebb cucc, csak a megszokott átlagzöldségek. Ami szerintem nem is olyan különleges, mert ugyanaz, csak kicsit más a színe, magot lehet kapni szinte már bárhol. Az a baj, hogy egyéb elfoglaltság miatt én nem jutok el szombatonként a piacra, így nem is tudok érdeklődni a termelőknél, mi lenne, ha…
Azt hiszem, tényleg itt az ideje, hogy ráálljunk a kertkeresésre és a saját dolgainkat ültessük.

 

KARFIOL MUFFINKA (36 db)
1 fej karfiol
3 db tojás
250 g túró
1 csésze reszelt parmezán
1 tk szárított oregánó
1 kisebb csokor petrezselyem durvára vágva
½ gerezd fokhagyma reszelve
só, bors
1 ek olaj

A karfiolt közepesen durvára reszeljük és egy kevés sóval egy nagyobb serpenyőben üvegesre pároljuk. Ezután hagyjuk kissé kihűlni.
Hozzákeverjük a többi hozzávalót, egy mini muffin formát kikenünk olajjal és a masszát egyenletesen elosztva beletömködjük.
220 °C-ra előmelegített sütőbe toljuk és 20-25 percig sütjük.
Kivesszük, hagyjuk a formában hűlni jó 10 percig, majd óvatosan kivesszük a formából, nehogy szétessen. Egy vékony pengéjű nem túl hegyes kés nagy segítség.
Langyosan tálaljuk chili zselével a tetején.

Még jó, hogy van miből élni ebben a melegben is, mármint blogilag

Dögmeleg van, nem tudom, Gabah hogy értékelné ezt a kitételt. Abban teljesen igaza van, hogy amíg ilyen sütis meg sültes posztok születnek, amilyenek, nincs is olyan meleg. Egyeseknek.
Próbálom én is túlélni a hőséget, leginkább úgy, hogy délutánonként felülök a 29 fokos szobában a szobabiciklire és tekerek 35-40 percet, közben jól kiizadok. Igazi biciklire ugye ebben a hőségben nem ül földi halandó. (Egyébként gondolkodtam azon, hogy kihurcolom a szobabringát az erkély azon részére, ahol délután árnyék van, de sajnos a szomszédaink, akiket a 3 év alatt, mióta itt lakunk, egyszer sem láttam, mostanában – nyilván azóta, mióta ez a korszakalkotó ötletem megszületett – állandóan kint kolbászolnak a kertjükben, közönséggel meg nem jó.)
Na most ez segít is kb. addig, míg ülök a bringán – közben olvasok, mert egyébként a szobabiciklizés kész halál –, aztán elmegyek fürdeni és megiszom a jó nagy pohár jéghideg mézes tejet.
Ja, és nem főzök. Nem is sütök. Hideget eszünk. Már aki. Mert én azt sem nagyon.
Olyamisre hajlandó vagyok, amit csak berakok a sütőbe majd jó messzire kerülöm a konyhát, míg megy a sütő. Pedig a konyha egész viselhető hőmérsékletű lenne főleg a fenti szobákhoz képest, nyilván működő sütő nélkül.
A következő süteményt még A Nagy Hőség beállta előtt készítettem.

RIBIZLIS-TÚRÓS PITE
A pâte brisée-hez:
250 g finomliszt
175 g vaj
1 db tojás
1 ek nádcukor
½ ek víz
A töltelékhez:
500 g túró
3 db tojás
5 ek nádcukor
2 ek narancsvirágvíz
2 ek keményítő
1 tasak Bourbon vaníliás cukor
350 g ribizli – fekete és piros vegyesen
A szóráshoz:
8-10 mentalevél
3 ek nádcukor

A pitetésztához az összes hozzávalót a robotgépbe tettem és morzsásra forgattam, majd kiszórtam a lisztezett konyhapultra és összegyúrtam. Kinyújtottam és egy 26 cm ∅ kapcsos, kerek tortaformába igazgattam.
A töltelékhez a túrót elkevertem a cukorral, a vaníliás cukorral, a narancsvirágvízzel, a keményítővel és a tojások sárgájával. A tojásfehérjét kemény habbá vertem, az ⅓-t a krémhez kevertem, a többit óvatosan beleforgattam.
A túrókrémet a pitetésztába töltöttem, a tetejére szórtam a ribizlit. A mentát nagyon finomra aprítottam, összekevertem a cukorral, a gyümölcsre szórtam.
200 °C-ra előmelegített sütőben sütöttem 50 percet.

Zöldek

Úgy tűnhet, hogy valami színmániákus vagyok, pedig csak a posztok címét nem tudom sosem kitalálni, általában valami görcs lesz belőle, de mindegy, számozni nem akarok, azzal a módszerrel nem találnék meg soha semmit. Nem mintha így olyan flottul menne a keresgélés a saját blogomon, na de hát mitől ez lenne, amit flottul megoldok. Néhány szó igen hülyén néz ki így leírva, például ez a flottul is. Ezért aztán le is írtam immár harmadszorra.
Ugye itt vannak ezek az ilyen-olyan szezonok tavasszal is, medvehagyma meg spárga, nyilván az is a zöld. A fehér spárgát is szeretem, de szerintem a zöld jóval viccesebben néz ki, és nem kell vele annyit szarakodni sem. A lila spárgát is szívesen megkóstolnám, úgyis lila zöldség mániám van.
A héten azért már kis problémát jelentett a szénhidrátmentes főzikélés, gyakorlatilag minden alapanyagot nézegetve egy jó rizottót vizionáltam. Vagy bulguros, esetleg kuszkuszos megoldást.
A múlt hétvégén elmentünk a Kertészetin megtartott évi rendes növényvásárra, szerintem elég lehangoló volt a rengeteg kolbászos meg kajás stand a nagyjából számban ugyanannyi növényes kiállító között.
Viszont egy kis zugban egy lány medvehagymát árult 200.- Ft-tal olcsóbban, mint a piacokon szokás, jól be is vásároltam.
A jó múltkor, amikor vettem, a felhasználatlan medvehagymát simán durvára vágva beraktam egy dobozban a mélyhűtőbe. Aztán egy zacskóba raktam a dobozt. Nagyjából két hét alatt elmúlt a medvehagymaszag.
Tehát újabb fagyasztást nem akartam, így durvára vágva összeturmixoltam olajjal, sóval és fehérborssal. Eme zúzmány segítségével pedig készítettem zöld túrót. Amibe sárgarépát és zellerszárat mártogattunk.

ZÖLD TÚRÓ

450 g túró
250 g tejföl

½ tk fehérbors
4 ek medvehagyma zúzmány

    Értelemszerűen mindent összekevertem. Majd magyarázkodnom kellett, hogy nem, nem raktam semmi fura csomós dolgot a guacamoléba.
    Csütörtökre végre sikerült elvonatkoztatnom a gabonás vízióktól, és zöld spárgás ebédet készítettem.
    ZÖLD SPÁRGA TOJÁSSAL, GORGONZOLÁVAL ÉS MEDVEHAGYMÁVAL
    500 g zöld spárga
    20 g vaj
    4 db tojás
    50-80 g gorgonzola
    provence-i fűszeres só
    bors
    1 marék zsázsacsíra
    1 ek medvehagyma zúzmány
      A forró vajon megpároltam a darabokra vágott spárgát. A tojásokat villával kissé felvertem, sóztam, borsoztam és a spárgára öntöttem. Miközben hagytam, hogy a tojás alja megpiruljon, a tetejére morzsoltam a sajtot, majd a 260 °C-os légkeveréses sütőbe raktam 10 percre. Azt akartam, hogy teljesen megszilárduljon a tojás – nem állhatom, ha kocsonyásan kenődik –  és a sajt meg beleolvadjon teljesen.
      Tányérra csúsztattam, a tetejére szórtam a zsázsát és meglocsoltam az olajos medvehagymával.
      És egyébként ezt a mennyiséget simán megettem egyedül.

      Mimóza

      Attól, hogy én nem eszem szénhidrátot, legalábbis megpróbálom elkerülni a nagyját, persze nem lehet a családot sütemények nélkül hagyni.
      Volt itthon pár darab mandarin, először majdnem mandulás tortát készítettem, de azt most nem találtam eléggé az évszakhoz illőnek, bár egyéb esetekben engem az ilyesmi nem zavar. Aztán volt a hűtőben egy kis pezsgőmaradék is, pár napja bontottuk fel az üveget.
      Eszembe jutott, hogy régebben, amikor elég sokat jártunk Bécsbe, mindig Mimózát ittunk – száraz pezsgő plusz narancslé 2:1 arányban. Igazából nem tudom, hogy tényleg létezik-e ez az elnevezés erre koktélra, valamiért mi ennek hívjuk.
      Szóval ez a koktél adta az ötletet a tegnapi sütihez.
      Ráadásul – miután már megint megszólalt hajnalban ez a rohadt riasztó  és felkeltett, majd nem tudtam visszaaludni – a blog a Facebookra is felkerült. Lehet rajongani. Nem tudom, ez a fészbuk még több éves használat után is kusza nekem kissé.

      MIMÓZA SZELET

      A piskótához:
      5 db kis tojás
      5 ek cukor
      1 tasak Bourbon vaníliás cukor
      5 ek víz
      5 ek liszt
      1 tasak sütőpor

      A krémhez:
      500 g túró
      200 ml tejföl
      5-6 ek cukor
      1 tasak Bourbon vaníliás cukor
      200 ml tejszín

      A zseléhez:
      2 tasak Haas világos tortazselé
      300 ml mandarinlé
      200 ml száraz pezsgő
      4 ek cukor
      1 ek narancsvirágvíz

            A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A fehérjéket nagyon kemény habbá vertem. A sárgáját fehérre habosítottam a cukorral, a vaníliás cukorral, ezután beleöntöttem a vizet, azzal is felvertem. A lisztet átszitáltam a sütőporral, majd a sárgájás krémhez kevertem továbbra is az elektromos habverőt használva alacsonyabb fokozaton. A fehérje ⅓-át spatulával a lisztes krémbe kevertem, majd a többit már csak óvatosan beleforgattam.
            Négyszögletes kapcsos tortaforma aljába sütőpapírt tettem, belesimítottam a tésztát és 180 °C-ra előmelegített sütőben készre sütöttem, kb. 25 perc volt. A sütőből kivéve hagytam teljesen kihűlni.
            A krémhez a túrót és a tejfölt elkevertem a cukrokkal. A tejszínt félig felvertem.
            A zseléhez a zseléport elkevertem a cukorral, hozzáadtam a mandarinlevet, a pezsgőt, majd felforraltam, 15 másodpercig forraltam – a zacskón levő utasításnak megfelelően. Hozzáadtam a narancsvirágvizet, és állandóan kevergetve kihűtöttem nagyjából. A még folyékony zseléből 150 ml-nyit a túrókrémhez adtam, gyorsan elkevertem, a félig felvert tejszínt is hozzáadtam, simára kevertem. Közben állandóan figyelni kellett a zselére, nehogy megszilárduljon itt-ott.
            A túrókrémet a piskótára kentem, a tetejére öntöttem a zselét, és az egészet 2 órára a hűtőbe raktam.

            A túrós feladat

            Ma fellázadtam, úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó belenézni egy könyvbe sem tanulás céljából. Az volt a program – lévén, hogy szinte minden szombat délelőtt egyedül vagyok itthon –, hogy mindenféle zenéket hallgatok és közben játszom. És próbálok valami túrósat kitalálni. Ami édes. Ezt azért megkaptam feladatban.
            A játéknak megint hajtépkedés lett a vége, ugyanis még egy tavaly beszerzett darabot szerintem nem lehet végigjátszani, bár a honlapján mutogatják a végső megoldást, de embert még nem láttam, aki befejezte volna. Persze azt gondoltam, majd én leszek az első hosszú idő után, pihentettem az ügyet tavaly óta, most megint előszedtem – nem szeretem a befejezetlen ügyeket –, de ugyanott akadtam el, ahol a múltkor. Tuti szarul van megírva a program. Mást nem tudok elképzelni. Még jó, hogy voltak más lehetőségeim is.
            Aztán egy csomó zenét kiírtam CD-re, hogy lent a konyhában is lehessen hallgatni, ami éppen eszembe jut. Ez egyébként egy állandó probléma, hogy mi van lent és mi van csak fent, miért kell újra felzarándokolni, amikor már végre lecuccoltam. Merthogy ilyenkor lehurcolom a telefonomat – sose hívnak, kizárólag csak akkor, ha véletlenül elfelejtem levinni – a fényképezőgépet, a kis cetlire jegyzetelt recepteket, esetleg a szakácskönyveket, hogy bemutathassam adott esetben az alternatívákat, amelyekből választhatnak a családtagok stb., stb. Ezt a választósdit különben be fogom rekeszteni. Mert nem ismernek határokat néha.

            ÁFONYÁS-TÚRÓS PITE

            A pâte brisée-hez:
            250 g finomliszt
            175 g vaj
            1 db tojás
            1 ek cukor
            ½ ek víz
            A töltelékhez:
            500 g házi túró
            3 db nagy falusi  tojás
            350 g fagyasztott áfonya
            50 ml akácszirup*
            5 ek cukor
            1 tasak Bourbon vaníliás cukor
            2 ek keményítő

                A tésztához robotgépbe tettem a hozzávalókat – a vajat hidegen kis kockákra vágva – és morzsásra kevertem, majd kézzel összállítottam. Enyhén lisztezett felületen kinyújtottam nagyjából kerekre és egy piteformába raktam. A formába igazítottam a tésztát, a kilógó széleket levágtam.
                A maradék ment a mélyhűtőbe a többi ilyen kis gombóchoz. Kb. 4-5 maradék kitesz egy adagot. Nagyon szeretem ezt a tésztát, márcsak azért is, mert nem kell ez a hűtőben pihentetés hozzá, hogy aztán tök nehéz legyen kinyújtani, nem törik, nem szakad, azt csinálja, amit szeretnék, például szépre sül vaksütéses macera nélkül is.

                A sütőt 200 °C-ra állítottam.
                Amíg a sütő melegedett, a túrót elkevertem a tojások sárgájával, a cukorral, a vaníliás cukorral, a sziruppal és a keményítővel. A tojásfehérjéket kemény habbá vertem. A hab ⅓-át belekevertem a túrókrémbe, hozzáadtam az áfonya nagyját és a maradék tojáshabot is. Óvatosan összeforgattam. Az áfonyát azért csak a legvégén adtam a krémhez teljesen fagyott állapotban, hogy ne fesse meg már előre – ez a sütés közben úgyis elkerülhetetlen, de szerettem volna, ha nemcsak lila lesz a krém.
                A gyümölcsös-túrós keveréket a pitetésztába töltöttem, majd rászórtam a maradék áfonyát. Az előmelegített sütőben 1 órát sütöttem.
                Hagytam langyosra hűlni, és csak közvetlenül a tálalás előtt szórtam rá kevés porcukrot.

                *Az akácszirup eredetileg zselének készült volna, de folyékony maradt. És miután önmagában is elég fűszeres és intenzív íze meg aromája van, a túrós krémet nem kellett nagyon fűszerezni.