Kösz, Yotam!

Az új munkahely novembertől, ami miatt a mindennap vasárnap helyzet átcsapott a nincs idő szinte semmire helyzetbe, az ünnep előtti hétvégén szállt fel a köd (szó szerint is), és vált világossá, hogy marhára nem gondoltam végig: nekem 26-ára egy tortát kell rittyentenem. Ahogy ez egyébként nyilván minden évben így van, hiszen születésnap ugye van minden évben, hacsak nem február meg szökőév.

Na, de ha másban nem is, a NYT Cookingban és főleg Yotam Ottolenghiben vakon bízhat az ember.

Ottolenghi karácsonyi tekercse totál zseniális – ahogy egyébként szinte minden, házi körülményekre adaptálható receptje. Márcsak azért is, mert el lehetett vetni a tekercs koncepciót (szó nem lehetett róla, hogy most álljak neki egy rizikós biznisznek) és átalakítani sima, egyszerű kis kerek tortának.

Plusz szinte minden volt itthon hozzá, nem kellett elkezdeni a bevásárlást. A tömegben. Ugyan a kumquat nem könnyen hozzáférhető (nem is értem) helyi viszonylatban, és fel nem merült, hogy elzarándokoljak érte mondjuk a Metróba, úgy döntöttem, tökéletes lesz a mandarin is bele, miután maga a mester sem ragaszkodik a kumquathoz. Viszont ehhez tényleg kezeletlen héjú gyümölcs kell.

A torta elkészítése többlépcsős, kis tervezést igényel, de semmi sem bonyolult benne. Tény viszont, hogy egy egész nap el lehet vele piszmogni.
Tehát, ha valaki arra adja a fejét, hogy megcsinálja, először olvassa el a receptet meg a leírást figyelmesen, hogy a saját ütemében és megtervezett lépéseiben tudja elkészíteni. Én szóltam.

DATOLYA-MANDARIN TORTA

A mandarin dzsemhez:
350 g mandarin
3 db csillagánizs
2 rúd fahéj
450 ml víz
1/4 tk vaníliapaszta
300 g cukor
3 ek citromlé
2 ek narancslé
1 ek Grand Marnier vagy Cognac

A csokoládés piskótához:
35 g vaj
35 g étcsokoládé (70%)
50 g liszt
1 tk nescafé
1/4 tk só
1/8 tk sütőpor
1/8 tk szódabikarbóna
20 g kakaó
2 db tojás
2 db tojássárgája
100 g barnacukor
1 tk reszelt mandarinhéj

A karamellszilánkokhoz:
100 g cukor
1 ek víz
ehető aranypor vagy valamilyen arany díszítés, ami bírja a hőt (elhagyható)

A habcsókhoz:
2 db tojásfehérje
150 g cukor
1/2 tk keményítő
1/2 tk narancslé
1 tk reszelt mandarinhéj

A sziruphoz a piskóta kenéséhez:
100 ml a dzsem levéből
1 ek narancslé
1-2 ek Grand Marnier/Cognac

A datolyás-mandarinos krémhez:
5 db Medjool datolya
250 g mascarpone
kb. 150 g mandarin dzsem
2 tk reszelt mandarinhéj
1 1/2 ek Grand Marnier vagy Cognac
100 ml tejszín habbá verve

A bevonathoz:
250 g mascarpone
100 ml folyadék a dzsemből
120 ml tejszín habbá verve

A tetejére:
csokoládéforgács
kakaópor

 

Legelőször készítsük el a a habcsókot, aztán a dzsemet, miközben az fő, meg tudjuk csinálni a karamellt is.

A mandarinok héját reszeljük le és tegyük félre.
A sütőt melegítsük elő 120 °C-ra.
A habcsókhoz verjük félig habbá a tojásfehérjéket, adagoljuk hozzá apránként a cukrot, és verjük tovább, amíg kemény és fényes habot kapunk. Szitáljuk rá a keményítőt, adjuk hozzá a narancslevet és a reszelt mandarinhéjat, keverjük össze, a habot töltsük habzsákba és sütőpapírral fedett tepsire nyomjunk kis halmokat. Süssük 1 órát, hagyjuk kihűlni a sütőben.

A mandarinokat hámozzuk meg és a szétszedett cikkeket aprítsuk fel. Tegyük egy kisebb edénybe, rakjuk hozzá a csillagánizst, a fahéjat és vizet, forraljuk fel, főzzük közepes lángon 10 percig. Ezután keverjük bele a citromlevet és a cukrot, főzzük további 30-35 percig, amíg besűrűsödik. Figyelembe kell venni, hogy hűlés után tovább sűrűsödik majd. Én direkt nem forraltam le róla a levet, szükségem volt a szirupra.
Húzzuk le a tűzről, keverjük bele a narancslevet, a vaníliát és a Grand Marnier-t/Cognac-ot.

Amíg a dzsem forr, egy kis edényben keverjük össze a cukrot a vízzel a karamellhez, tegyük a tűzre és néha körbemozgatva karamellizáljuk. Ne keverjük! Ez kb. 5 percig tart.
Egy fémtálcára tegyünk sütőpapírt, öntsük rá a karamellt, terítsük szét egy spatulával minél vékonyabbra, ha használunk aranyport vagy díszítést, hintsük meg a még meleg karamellt. Tegyük félre, hagyjuk teljesen kihűlni és megkeményedni.

Melegítsük elő a sütót 170 °C-ra, egy 18 cm-es kerek tortaformát kenjünk ki vajjal és béleljük ki sütőpapírral
A piskótához olvasszuk össze az apróra vágott csokoládét a vajjal, tegyük félre hűlni.
A tojásokat és a tojássárgákat verjük habosra a cukorral. Elektromos habverővel nagyjából 5-6 percig kell verni, amíg nagyon világos, habos lesz és legalább hármoszorosára nő a térfogata. Óvatosan keverjük bele a kihűlt csokoládés keveréket, majd szitáljuk rá a lisztet, a sót, a kakaóport, a porrá tört nescafét, a sütőport és a szódabikarbónát. Szintén óvatosan forgassuk bele, keverjük simára.
A masszát simítsuk az előkészített formába, tegyük a sütőbe 30 percre.
Ha megsült, fejjel lefelé borítsuk rácsra, húzzuk le róla a sütőpaprt, hagyjuk teljesen kihűlni. Majd vágjuk három lapba.

A krémhez vágjuk apróra a datolyát, keverjük a mascarponéhoz a kissé lecsöpögtetett mandarin dzsemmel és a reszelt mandarinhéjjal együtt, aztán forgassuk bele a tejszínhabot.

A piskótalapokat kenjük meg a sziruppal, a krémet osszuk kétfelé és kenjünk meg vele két piskótalapot, tegyük rá a harmadikat is, finoman nyomjuk le, azt is locsoljuk meg a sziruppal.

A bevonathoz keverjük össze a mascarponét szintén kevés sziruppal és a tejszínabbal. Aztán vonjuk be vele a tortát.

Tálalás előtt szórjuk meg csokoládéforgácsokkal, rakjuk ki a habcsókokkal, hintsük meg kakaóporral, aztán a szilánkokká tört karamelldarabokat tűzzük a habcsókok közé.

Zöldteakrémes-kókuszos pite

Néha igen hasznos ez a nyers trend, valóban percek alatt lehet desszertet készíteni. És ugyan két kis piteformában csináltam, de nehogy azt higgyük, hogy ez kétszemélyes adag. Szerintem simán el lehet osztani hat felé, ezek a nyers vegán cuccok állati tartalmasak, finoman szólva is.

A piteformákat kibélelhetjük folpackkal, azzal könnyen kiemelhetjük a sütit, ha úgy akarjuk tálalni.

MATCHA KRÉMMEL TÖLTÖTT CSOKOLÁDÉS PITE
(2 db 12 cm-es piteformához)

Az alaphoz:
1/2 csésze kókuszreszelék
3/4 csésze mandula
3 tk datolyamelasz
1 1/2 tk kakaópor
1 csipet só

A töltelékhez:
3/4 csésze kókuszreszelék
3/4 csésze kókuszkrém
1/4 csésze kókusztej
1 ek kókuszolaj
2 ek juharszirup
1 tk matcha
1/8 tk vaníliapaszta
2 ek ribiszkezselé

eper, ribiszke, kevés porcukor a tetejére

Az alaphoz a mandulát durvára vágjuk és a kókuszreszelékkel együtt szárazon megpirítjuk. Majd minden hozzávalót robotgépbe teszünk, morzsásra daráljuk, akkor jó az állaga, ha összecsípve egyben marad.
Ezután egyenlően elosztjuk a kis formákban és egyenletesen lenyomkodjuk, az oldalára is jusson. Betesszük a hűtőbe 10-15 percre.
A töltelékhez a ribiszkezselé kivételével mindent blenderbe rakunk és addig turmixoljuk, míg teljesen sima krémet nem kapunk. Nem baj, ha nem találjuk sűrűnek, önthető állag kell hogy legyen, majd a hűtőben krémessé dermed. A pitealapra kenjük az 1-1 ek ribiszkezselét, a krémet ráöntjük, elsimítjuk, visszatesszük a hűtőbe dermedésig.
Tálalás előtt rakunk rá ribiszkét és epret, apró citromfűlevelet és finoman meghintjük porcukorral.

Hullámos tejes pite

A galatopia görög eredetű édesség, azt jelenti a neve, hogy tejjel készült pite. És valóban ilyen egyszerű az egész.

A legegyszerűbb, gyakorlatilag minden háztartásban fellelhető hozzávalókból készül. Jó, mondjuk nálam ritkán van itthon réteslap, de azon könnyen lehet segíteni. A tej, a tojás és a cukor illatos krémes alapján az aromás és ropogós tészta csodás látvány.

Sokszor az ilyen nagyon egyszerű ételek láttán és készítése közben érzi az ember azt az otthonosságot és komfortot, amire mindenki vágyik néha. Amikor vanília- és fahéjillat lengi be a házat.

A recept Vefa Alexiadou görög séfé, és többféleképpen is elkészíthetjük. Tehetjük az legyezőszerűen összehajtogatott lapokat egymás köré, vagy laza hullámokban egymás mellé, vagy ahogy én is csináltam, mindegyiket feltekerve egymás mellé körkörösen.

Az igazán hagyományos receptekben a forró tejbe citromhéjat áztatnak, a vanília kevésbé jellemző és meglehetősen sok fahéjat szórikálnak, például a még szárazon sülő tésztalapokat is megszórják sütés előtt. Én kihagytam a citromhéjat és sokkal kevesebb fahéjat használtam.

Ez az a sütemény, amelynek a készítése közben nem kell a réteslapokon stresszelni. Hogy törik. Hogy elszakad. Hogy kifolyik majd a töltelék. Sőt éppen az a lényeg, hogy kihasználhatjuk a réteslap delikát mivoltját.

Én harmadával csökkentettem a cukor mennyiségét és még így is a túl édes határán volt – ahogy egyébként ez jellemző szinte az összes görög és közel-keleti édességre, amiért is én nem nagyon kedvelem ezeket, de be kell vallanom, hogy ez tényleg nagyon finom.

A galatopia egyszerűen gyönyörű. Gyönyörű felülről, oldalról, gyönyörű minden szelete. És a pie for dummies kategória, elronthatatlan és a nagyon gyakorlatlan szakácsok is villanthatnak vele.

GALATOPIA – HULLÁMOS TEJES PITE

140 g vaj olvasztva
12 db réteslap
5 db tojás
150 g cukor
1/2 rúd vaníla
500 ml tej
100 ml tejszín
porcukor
fahéj

A sütőt előmelegítjük 185 °C-ra, egy kerek 32 cm-es piteformát kikenünk vajjal.
A réteslapokat egyenként megkenjük az olvasztott vajjal, finoman legyezőszerűen összetoljuk és feltekerjük, egymás mellé rakjuk a formába.
Nekem maradt egy kicsi vaj, megkentem vele a tésztatekercsek tetejét.
Betoljuk a sütőbe 25 percre, kapjon szép színt a teteje.
Ezután kivesszük és hagyjuk 10 percet állni.
Közben elkészítjük a sodót. A tejet és a tejszínt a kikapart vaníliarúddal forráspontig hevítjük. A tojásokat a cukorral és a vaníliamagokkal simára keverjük egy habverővel, majd lassan csorgatva állandó keverés mellet hozzáadjuk a forró tejet. Előtte vegyük ki a vaníliarudat belőle.
A sodót a tésztára kanalazzuk, úszni fog a tetején, így lesz ropogós a teteje, az alja meg puha krémes.
Visszatesszük a sütőbe és sütjük további 20 percig.
Kivesszük, megszórjuk kevés fahéjjal, majd porcukorral bőven.
Langyosan már szeletelhető és tálalható.

Puha írós zsömle

Valamelyik nap teljesen konkrét céllal vásároltam egy doboz írót. Amely cél azóta is totál homályban van, ugyanis fogalmam sincs, milyen ételféleség vagy recept volt, egyáltalán nem emlékszem. Így aztán keresgélni sem érdemes, hiszen lehetett az bármi. Azt tudom, hogy nézegettem valami íróban pácolt, majd bundában sült csirkcombot, de egészen biztos, hogy nem ez volt, ami a vásárlásra indított.

Szóval állok a nyitott ajtajú hűtő előtt és azon morfondírozom, hogy mi legyen az íróval. Ami persze egy bizonyos pontig tökéletesen felesegesnek tűnt. Addig a pontig, amíg eszembe nem jutott, hogy írós zsömlét akarok sütni.

Még szerencse, hogy az ember mindig ki tud találni mindenféle új célokat.

PUHA ÍRÓS ZSÖMLE

500 g fehér tönkölyliszt
250 ml író
45 ml méz
25 g friss élesztő
2 db tojás
75 g vaj olvasztva
1 tk só
vaj a sütőtál kikenésére és a zsömlék tetejére
szezámmag

A lisztet a robotgép táljába szitáljuk, beleszórjuk a sót és egy habverővel elkeverjük.
Az írót kissé meglangyosítjuk mikróban, a lényeg, hogy ne hűtőhideg legyen. Belemorzsoljuk az élesztőt, simára keverjük, belekeverjük a felvert tojásokat, a mézet és az olvasztott vajat.
A folyadékot a lisztbe készített mélyedésbe öntjük, majd a robotgéppel 5-7 percig dagasztjuk. Addig, amíg a tészta elválik az edény falától.
Nagyon lágy, tapintásra kissé ragacsos tészta lesz a végeredmény – ezért sem érdemes kézzel dagasztani.
Letakarjuk és hagyjuk 1-1,5 órát kelni, attól függően, milyen meleg van a konyhában, mindenesetre, nőjön a duplájára.
Közben olvasztott vajjal kikenünk egy kb. 23×33 cm-es sütőtálat.
Ha megkelt, lisztezett felületre borítjuk, óvatosan kilapogatjuk, kerekre igazítjuk, aztán 12 egyforma cikkre vágjuk.
A darabokból szabályos gömböket formázunk és a kikent sütőtálba sorakoztatjuk. Lekakarjuk és hagyjuk 30 percet pihenni. Ezután megkenjük olvasztott vajjal a tetejüket, majd megszórjuk szezámmaggal.
A sütőt közben előmelegítjük 190 °C-ra, betoljuk a tálat és 20-25 perc alatt készre sütjük a zsömléket.
A tálban hagyjuk kihűlni.
Nagyon puha, nagyon könnyed, nem ropogós héjú zsömlék ezek, szinte kalácsszerűek.

Málnás Pavlova

Nincs új a nap alatt, még mindig egy piros gyümölcsös Pavlovával adózhatunk legegyszerűbben a látványnak a legkisebb energia ráfordítással. A szomszédom kertje meg ontja a málnát. Egyenesen következett ez:

Persze a receptet olvasván egyesek biztosan a szívükhöz kapnak a cukor mennyiségén, sőt egyáltalán a jelenlétén. Fájdalom, a Pavlova egy ilyen műfaj.
És ha már a cukornál tartunk, van egy nagyon egyszerű megoldás arra, hogy elolvadjon az összes és a sütés közben ne folyjon ki az alapból. Simán gőzre kell állítani a tálat a tojásfehérjével és a cukorral, addig kell kevergetni, amíg ha “belecsípünk” a folyadékba, az ujjaink között már nem érzünk cukorszemcsét. Ezért is érdemes finom szemcséjű kristálycukrot használni.
Persze itt felmerül a problema, hogy akkor most mi lesz azzal, hogy a hideg fehérjét lehet jól felverni… Szerencsére a cucc nem érzékeny az ide-oda tempreálásra, vissza lehet tenni a hűtőbe, de elárulom, tökre nem érdekli a tojásfehérjét, hogy hideg-e vagy langyos, felverődik az rendesen.

MÁLNÁS PAVLOVA

300 g tojásfehérje
1 csipet só
450 g finom szemcséjű kristálycukor
1 3/4 tk fehérborecet
1 3/4 tk keményítő
350 ml tejszín
500-600 g málna
apró bazsalikom- vagy citromfűlevelek

A sütőt előmelegítjük 140 °C-ra. Egy tepsire sütőpapírt teszünk, egy 20-22 cm-es kört rajzolunk, megfordítjuk a papírt.
Ahogy említettem, a tojásfehérjét a sóval és a cukorral meleg víz felett addig kevergetjük egy habverővel, amíg a cukor teljesen elolvad benne.
Ezután robotgéppel addig verjükagas fokozaton, míg fényes, kemény hab lesz belőle. Rácsorgatjuk az ecetet, rászitáljuk a keményítőt és a robotgéppel alacsony fokozaton összekeverjük.
A hab kb. 3/4-ét a rajzolt körbe simítjuk. A maradékból pedig habzsákba töltve kis halmokat nyomunk.
A sütő hőmérsékletét mérsékeljük 120 °C-ra, betoljuk a tepsit és 80 percig sütjük a Pavlovát. Ezután a sütőben hagyjuk teljes kihűlésig, érdemes este csinálni.
A tejszínt habbá verjük, az alapra kenjük, kirakjuk a málnával és a kis habcsúcsokkal meg a levelekkel. Finoman meghinthetjük porcukorral is.

Nisu, avagy finn kardamomos-kávés kalács

Gondolom, egyetérthetünk, hogy a skandinávok nagyon tudnak péksüteményt csinálni. Ezért sem haboztam, amikor rátaláltam egy finn kardamomos-kávés kalács, a nisu receptjére, ami tulajdonképpen nagyon hasonlít a pullára, de a nisu esetében eszpresszóval kell megkenni a sütés előtt a tésztát. Alapvetően annyira ízes kalácsról van szó, hogy nem is szokták megkenni se vajjal, se semmiféle lekvárral vagy dzsemmel, magában is megállja a helyét. Meg egyébként is meglehetősen gazdag tészta, nem kell még tetézni.

Persze – ahogy nálam lenni szokott – annyira simán nem mennek a dolgok. Tulajdonképpen csak meg akartam felezni a receptet, hogy ne három jól megtermett kalács legyen a végeredmény, de addig variáltam, míg a vaj mennyiségét jól elnéztem. Így az egyébként kb. 6-7 órás projekt kétnaposra sikerült.
Egyébként meg nem mintha hárítani akarnám a felelősséget, és hát nyilván nem történt tragédia, simán elfogyott a három kalács, de ez van, ha hülye mértékegységeket használnak, ráadásul összekutyulva, mert vagy metric vagy imperial, nem össze-vissza. Egészen biztos vagyok benne, hogy a mindenkori finn nagyik, akiktől ez a recept eredetileg származik, nem cupoztak meg ilyesmi.
Különben is, aki süt, annak legyen mérlege.

Az történt, hogy a teljes mennyiségű vajat raktam hozzá az egyébként fele mennyiségű többi hozzávalóhoz, kicsit gyanús volt ugyan a tészta állaga dagasztás után, de hát szépen összeállt. Aztán elraktam kelni, majd egy jó félóra múlva ránéztem, de meg se moccant. Bevillant az a nyúvadt vaj azonnal.
Tej persze nem volt már itthon és nem voltam hajlandó elmenni érte sehova, úgyhogy beraktam az egész cuccot úgy, ahogy volt a hűtőbe, mondom, majd másnap.
Beszereztem a tejet, megcsináltam a plusz tésztát vaj nélkül és összedagasztottam. Onnantól kezdve vége volt az unortodoxiának, minden úgy történt, ahogy a finn nagyik nagykönyvében meg volt írva. Szóval ezt a lépést nyugodtan ki lehet hagyni, bár kezdem azt gondolni, hogy valami új fúziós cuccként kellene bevezetni a finn-magyar barátságra hivatkozva, elvégre van itt valami rokonság is, nyelvileg vagy mi, hiába próbálják tagadni manapság jónéhányan.

Alább a leírásban a hagyományos nisu receptjét és elkészítési módját olvashatja a kedves látogató.

KARDAMOMOS-KÁVÉS KALÁCS

50 g élesztő
310 ml tej
1-2 tk kardamommag
4 db tojás
1/2 tk só
300 g cukor
225 g vaj
1200-1300 g liszt
eszpresszó
dekorcukor

A kardamomot mozsárban megtörjük, a felvert tojásokhoz adjuk a sóval együtt.
A tejet meglangyosítjuk, simára keverjük benne az élesztőt.
A nagyon puha vajat kissé kikeverjük, hozzáadjuk a cukrot és simára dolgozzuk, majd apránként hozzáadagoljuk a tojást és az élesztős tejet, simára keverjük.
Ezután a lisztet keverjük hozzá adagonként – nem baj, ha dagasztógéppel dolgozunk, de nehogy azt higgyük, hogy megússzuk a kézzel való dagasztást.
Amikor a tészta nagyjából összeállt, lisztezett felületre borítjuk és elkezdjük dagasztani, aztán dagasztjuk legalább 10 percig, ahogy egyébként azt úgy szokás, ugye. Olyan legyen a tészta – idézem –, mint a kisbaba popsija. Gömbölyűre formázzuk és kiolajozott tálba tesszük folpackkal a tetején, 2 órát kelesztjük.
A kelesztési idő lejárta után ököllel finoman lenyomjuk a tésztát, kivesszük a tálból, óvatosan átgyúrjuk és három egyenlő részre osztjuk.
Mindegyik darabból hármas fonással kalácsot formázunk és kivajazott kenyérformába tesszük, konyharuhával letakarjuk, újabb 2 órára félretesszük kelni.
Közben a sütőt 185 °C-ra előmelegítjük, csinálunk egy jó erős eszpresszót, amivel gazdagon megkenjük a kalácsokat és dekorcukorral meg is szórjuk.
Betoljuk a sütőbe 35-40 percre, készre sütjük. Nyilván sötétebb lesz kissé, mint az akár vajjal, akár tojással megkent tészták, de ez senkit nem ijesszen meg, nem lesz égett íze.
Ha készen vannak, kivesszük a kalácsokat a sütőből, hagyjuk kicsit állni a formákban, majd rácsra tesszük és még melegen újra megkenjük a kávéval, a cukorból is lehet rá szórni még.

Megjegyzés: érdekes módon az első kelesztés alkalmával nem nőtt akkorára a tészta, ahogy vártam. Aztán a formázás után pontosan olyan mértékben kelt meg, ahogy gondoltam.

Málnás csokoládétorta

Itt a málnaszezon, legalábbis a szomszédunknál már bőven érik. Szerencsére annyit nem ad, hogy lekvárt kelljen belőle csinálni – a múlt héten az eper egy időre elég volt. Viszont süti kell, és hát tegnap este már nem volt kedvem a pavlova alapjával vesződni, úgyhogy ez lett a vége.

MÁLNÁS CSOKOLÁDÉTORTA

70 g liszt
20 g kakaó
3 db tojás
90 g cukor
20 g étcsokoládé (70%)
20 olaj
30 g tej

A sziruphoz:
20 g cukor
50 g víz

A krémhez:
80 g étcsokoládé (70%)
10 g cukor
250 g tejszín

málna
reszelt csoki

A sütőt előmelegítjük 170 °C-ra, egy 18 cm-es kerek tortaforma alját kibéleljük sütőpapírral.
A csokit az olajjal meleg vízfürdőben felolvasztjuk, simára keverjük.
A forró vízre állítjuk a keverőedényt, amiben a tojásokat és a cukrot habverővel elkevertük, majd addig kevergetjük, míg eléri a 40 °C-ot. Ezután elektromos habverővel addig verjük, míg teljesen kivilágosodik és nagyon habos lesz, legalább 6-7 perc.
Belecsorgatjuk a tejet, összeforgatjuk spatulával. Ezután beleszitáljuk a lisztet és a kakaót, óvatosan, hogy nagyjából megőrizzük a térfogatát, spatulával összeforgatjuk. A masszából kb. 1 ek-nyival elkeverjük az olvasztott csokoládét, aztán ezt is a masszába forgatjuk.
Az előkészített formába öntjük és 25-30 perc alatt készre sütjük. Kivesszük a sütőből, meglazítjuk a szélét és rácsra borítjuk, lehúzzuk az aljáról a sütőpapírt, hagyjuk teljesen kihűlni, aztán három lapra vágjuk.
A krémhez a csokit apróra vágjuk, vízfürdőben felolvasztjuk, majd apránként hozzákeverjük a tejszínt, hozzáadjuk a cukrot is. A tálat jeges vízbe állítva habosra verjük habverővel. A sziruphoz a hozzávalókat 20-25 mp alatt a mikróban felmelegítjük és elkeverjük a cukrot.
A krémmel és a málnával megtöltjük a tortát, közben a lapokat meglocsoljuk a sziruppal, a tetejét is kirakjuk bőven málnával, reszelünk rá a csokiból.

Mézbogyós kókuszpite

Ebben az áprilisban kezdődött nyárban, ha felmerül a desszert kérdés, mindig valami színpompás süti lebeg a lelki szemeim előtt. Miután a nyúvadt rigók lezabálják az összes még csak érőben levő epret, kénytelen voltam a szinte elhanyagolható mennyiségű első mézbogyó terméshez folyamodni. Nem kell tonnákat vizionálni, nagyjából kisebb maréknyit tudtam szedni a két bokorról. De legalább már elkezdetk teremni, yey! Volt három évük felkészülni.
A krémhez való kesudiót jobb persze, ha előző este beáztatjuk, de kinek jut ez eszébe. Ha elég erős blenderünk van, simán elég neki fél óra is. És ha bírja a robotgépünk az 5 percnél tovább tartó használatot, a kókuszreszelékből is csináljatunk vajat, az is nagyon jól működik sütialapnak.

MÉZBOGYÓS KÓKUSZPITE (2 db 12 cm-es formához)

Az alaphoz:
1 csésze kókuszreszelék
1 ek kókuszolaj – olvasztva
2 ek mézbogyó-püré
1 tk juharszirup

A töltelékhez:
1/2 csésze kesudió
3/4 csésze sűrű kókusztej
4 tk kókuszolaj – olvasztva
2 tk juharszirup

áfonya, rózsaszirmok a tetejére

Két 12 cm-es piteformát kibélelünk folpackkal. A kesudiót vízbe áztatjuk.
A kókuszreszeléket robotgépbe tesszük és addig aprítjuk, míg elkezd összetapadni.
Hozzákeverjük a többi hozzávalót, majd az előkészített formákba osztva lenyomkodjuk egyenletesen, az oldalára is jusson. Betesszük a hűtőbe dermedni, míg elkészítjük a krémet.
A kesudiót leszűrjük, leöblítjük, majd a többi cuccal együtt blenderben simára turmixoljuk. A pite alapba öntjük, aztán betesszük a hűtőbe, de ha gyors eredményt szeretnénk, a mélyhűtőbe rakjuk.
Ha a krém nagyjából megszilárdult, kivesszük és virágokkal meg áfonyával díszitjük.
A virágnak nem kell valamilyen különleges dolognak lennie, lehet vadrózsa, ibolya, árvácska, nyári orgona (ebből is lehet szörpöt készíteni például) vagy akár levendula és kakukkfűvirág is.

Karácsonyi mézeskalács torta

KARÁCSONYI MÉZESKALÁCS TORTA

A tortához:
6 db tojás
1 csipet só
150 g lágy nádcukor
1 1/2 tk fahéj
1/4 tk szegfűszeg
1/4 tk szegfűbors
1/8 tk szerecsendió
50 g (tápióka)keményítő

A krémhez:
500 g mascarpone
1 tk fahéj
1/8 tk szegfűszeg
1/8 tk szegfűbors
4-5 ek gyömbérszirup
3 ek méz
200 ml tejszín

A tetejére:
csokoládéforgács
arany színű szórócukor

 

 

A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, két 18 cm-es kerek tortaformát kibélelünk sütőpapírral.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjéket a sóval nem túl kemény habbá verjük, aztán hozzáadunk 2 ek cukrot – amit a 150 g-ból veszünk el –, majd kemény habbá verjük.
A tojássárgákat a maradék cukorral habos-krémesre keverjük, beleszitáljuk a keményítőt és a fűszereket, simára keverjük.
Hozzáadunk a fehérjehabból, simára dolgozzuk, majd a krémet a maradék habra csorgatjuk, széles spatulával óvatosan beleforgatjuk. A masszát a két előkészített tortaformában egyenlően elosztjuk, betoljuk a sütőbe 25 percre.
Ha megsült kivesszük, a tortalapok szélét spatulával meglazítjuk, hogy ne essen be a közepe hűlés közben, így egyenletesebb lapokat kapunk.
Amikor kihűltek, úgy vágjuk el, hogy három egyforma vastagságú lapot kapjunk, azaz 2/3-1/3 arányban. A két vékonyabbat egymásra fektetjük, úgy használjuk fel.
A krémhez a mascarponét megpuhítjuk, hozzákeverjük a fűszereket, a gyömbérszirupot és a mézet, majd a habbá vert tejszínt.
A krémmel megtöltjük a három lapot, a torta oldalát is bevonjuk vele, majd a tetejére szórjuk a csokoládéforgácsot és a szórócukrot, ebből az oldalára is jusson.

Very girly cake

Mert mit készít az ember a legjobb barátnőjének a születésnapjára, aki egyáltalán nem a habos-babos fajta?
VERY GIRLY CAKE-et. Nyilván.
Nagyon-nagyon rózsás, nagyon rózsaszín, nagyon csokis tortát. Nyilván.

Persze azért próbáltam nem elmenni végtelenített cukimukiba.

Plusz, miután a blogolás már nem ugyanaz, mint régebben, illetve gyakorlatilag már szó nincs blogolásról, így azóta sem foglalkoztam a fényképezéssel. Azóta sincs berendezett stúdió csodás világítással se a konyhában, se sehol. Nincs millió deszka, drapéria, háttéranyag, miegymás felhalmozva. Amitől csak és kizárólag természetes fényben fényépezem a cuccokat. A teraszon. Télen, nyáron, bármikor. És emiatt elég sokszor kell küzdeni az elemekkel. Na, hát olyan is a végeredmény. A tegnapi orkánban nagyjából ez, de hozzá kell azt is tennem, hogy a színek sosem olyan szépek, mint egy félig borús napon, a kontúrok sosem olyan élesek, mint amikor éppen megy le a nap. Mármint utómunkák nélkül értve, ugye. Merthogy az sincs.

És persze szó nem volt arról, hogy megvágjuk a tortát, majd újabb csini fényképeket kattintgassunk. Totál lepucérította volna szegényt a szél. Hogy elvigye a csokit meg az eszméletlen illatú kis rózsabimbókat? Legyen mindennek határa.

Csak azért mondom ezeket, mert nem arról van szó, hogy teljesen béna lennék vagy mentegetőznék, csak nem rakok ebbe energiát, van ennél sokkal, de sokkal érdekesebb téma, ami mindig is érdekelt, még jóval a blogolás előtt, és talán, ha abba rakok annyi energiát, mint amennyi a jó fotók elkészítésének megtanulására kellene, akkor százszor inkább az, és talán egyszer eljutok egy olyan szintre vele, amire mindig is akartam. És ugye az sem árt, sőt kifejezetten fontos, hogy a kedves olvasó tudja, hol áll a szerző bizonyos ügyekkel kapcsolatban. Mit lehet várni. Kábé ezt, amit láttok.

SZÜLETÉSNAPI RÓZSÁS TORTA

A tortához:
6 db tojás
150 g cukor
50 g kakaópor
1 csipet só

A krémhez:
500 g mascarpone
150 g ribiszkezselé
4 ek rózsaszirup
200 ml tejszín

Az összeálíításhoz és a díszítéshez:
2 ek rózsalekvár
2 tk rózsavíz
étcsoki forgács
szárított rózsabimbók

A sütőt előmelegítjük 200 °C-ra, két 18 cm-es kerek formát kibélelünk sütőpapírral.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a sóval habbá verjük.
A sárgáját a cukorral habosra keverjük, beleszitáljuk a kakaót és simára dolgozzuk. A fehérjehab kb. 1/3-ával fellazítjuk, majd a többit óvatosan beleforgatjuk és elosztjuk a két formába egyenlően.
Betoljuk a sütőbe, sütjük 20-25 percig, majd kivesszük és hagyjuk teljesen kihűlni.
A krémhez a mascarponét elkeverjük a ribiszkezselével és a rózsasziruppal, a tejszínt habbá verjük és a krémbe forgatjuk.
A tortalapokat kivesszük a formából, lehúzzuk róluk a sütőpapírt, az egyiket tálra tesszük. Megkenjük a rózsalekvár és rózsavíz keverékével, majd a krémmel. Rátesszük a másik lapot, lekvár, krém. (Egyébként ezek a lapok nem lesznek szabályosak soha, soha nem kaptok olyan végeredményt, mint amilyeneket általában láttok az ételfotókon. Persze lehet farigcsálni, de szerintem nem érdemes elfecsérelni se a csokis jóságot, se az időt.)
A maradék krémmel bevonjuk a tortát, a tetejét megszórjuk a csokoládével és szárított rózsabimbókkal.