Erős idegzet és vacsora 10 perc alatt

Második napja a kertben és a teraszon rendezkedem. Felcipeltük a két böhöm nagy leandert a garázsból, kitaláltam, mit hova fogok átültetni, amikor majd a tulipánok elvirágoztak, addig nem lehet őket bolygatni, pedig nem jó helyen vannak szegények.

A teraszon, ami több mint 60 nm-es, van egy kis kert. Ezt a kis kertet, ahogy ideköltöztünk, én rögtön füvészkertnek akartam kialakítani, természetesen mindenféle virággal díszítve. De anyuék leszavazták az öteletet. Erre találtuk ki S.-sel, hogy akkor külön lesznek a fűszernövények. Igaz, azt is úgy terveztük, hogy szerzünk két vagy három jó nagy kőedényt Kajászóról, de aztán ezt nem tudtuk megoldani, így maradt a ládákban és cserepekben való nevelgetés. Nem volt azzal sem gond, az öntözés nem olyan egyszerű úgy, de nem vészes.

Tavaly tavasszal aztán nem bírtam tovább a káoszt a kis kertben, átalakítottam az egészet, legyen valami ritmusa, és egy kis egyensúly sem árt. Közben megérkeztek a tulipánhagymák és azok is odakerültek, viszont most nagyon máshol kellene lenniük, de már megkezdtem az újabb alakítást, és el is fogadtattam mindenkivel, hogy lesz, mi hova kerül. A tárkonyt, a mentát, az oregánót nem ültetem oda ki, mert nagyon terjednek és csak beterítenék az egészet.

A tulipánokkal más konfliktus is szokott lenni. Én azt szeretem, ha vázába lehet őket rakni, apu meg azt bírja, ha a szárukon virágoznak el, szerintem az meg úgy ronda. Főleg, amikor már semmi szirom, csak az a szerencsétlen szár körülötte a levelekkel.

Ahogy járkáltam mindenfelé, ezt a kerti lakót találtam. Csak erős idegzetűeknek, nem mindenki bírja az ilyesmit.

Nagyon vicces, ahogy bárki közeledtére villámgyorsan eltűnik a lyukban (nem volt könnyű a fényképezés sem emiatt), pedig marha nagy. Az ember nem is gondolná, hogy ezzel a testmérettel csak úgy ugrándozik, valami fogalmam van a rovarok fura keringési rendszeréről, nem könnyű az életük és gyakorlatilag teljes lehetetlenség az, amilyen gyorsan tudnak mozogni. Próbáltam megtalálni, pontosan milyen pók ez, de nem jártam sikerrel. Ha valaki tudja, megörvendeztethetne.

Az egész napos kertezés után nem nagyon volt kedvem túl nagy főzést csapni, így aztán egy rettenet egyszerű tésztát csináltam tényleg 10 perc alatt.

RUCOLÁS TAGLIATELLE FENYŐMAGGAL (4 személyre)

• 500 g tagliatelle
• 8 szelet bacon
• 3-4 marék fenyőmag
• 2-3 ek olívaolaj
• 1 gerezd fokhagyma
• 2 piros chili
• 1 csomag rucola
• frissen őrölt bors
• parmezánforgácsok a tálaláshoz

A tésztát bő sós vízben megfőztem, közben a többi is elkészült.

Először a száraz serpenyőben világosra pirítottam a fenyőmagot. Amíg pirult, nagyon finom csíkokra vágtam a bacont, finomra aprítottam a chilit és a fokhagymát. Amint a fenyőmag színt kapott, ráraktam a bacont, az olívaolajat, a chilit és a fokhagymát. Pirítottam pár percig, ráraktam a rucola felét. Ahogy ez összeesett, lehúztam a tűzről a serpenyőt, belekavartam a leszűrt tésztát és a többi rucolát, tekertem rá egy kis borsot. Tálaláskor zöldséghámozóval farigcsáltam a parmezánból, kevés olívaolajjal meglocsoltam.

Érdemes bele rakni reszelt citromhéjat és egy nagyon kevés citromlevet is.

Javában megy az American Idol 8. szériája, szerintem az egyetlen érdekes versenyző Adam Lambert. A Motown-fordulóban ezt a számot választotta:

Smokey Robinson is ott volt, ő és a The Miracles volt az eredeti előadó, a Full Metal Jacket című filmben is az ő változatuk hallható.

Adam Lambert képes volt a country-fordulóban is hallgatható előadást csinálni Johnny Cashből. Simon Cowell előre szenvedett a countrytól, na de ő angol. Valószínűleg az amerikaiakon kívül kevesen bírják viselni a műfajt.

Sajnos a YouTube-on az összes ilyen videóról lehagyják a zsűri mondókáját, pedig azzal együtt érdekesek igazán. Főleg a már említett Simon Cowell mondatai. Neki egyébként a Teletubbies say „Eh-oh!” című lemez kiadásában vastagon benne volt a keze, mondhatni.